Az egészségügy válsága ellenére jól elvannak egymással: dr. Juhász György Németh Szilárd társaságában

Pártom (DK) szakértői azzal a javaslattal éltek, hogy hirdessék ki Magyarországon az egészségügyi vészhelyzetet! Nem kicsi a baj ezen a területen, hanem nagyon nagy!

Csepelen már évek óta totális válságban van az orvosi ellátás, ezért a felszólítás jogos!
A végeken dolgozók mindent megtesznek, erejüket megfeszítve dolgoznak, de egy idő után a feltorlódó hiányosságokat már képtelenség emberi erőfeszítésekkel, helyettesíteni! A hibákat és bűnöket nem lehet - „titoktartási nyilatkozatokkal”, durva feudális vezetői hanggal, az ellenzéki képviselők beperelésével, két év letöltendő börtön fenyegetésével - elhallgattatni. A problémák egy idő után minden gátat átszakítanak, és napvilágra jönnek.

A hatalmon lévő politika nem győz dicsekedni azzal, hogy

háziorvosi rendelőket festetett ki, amivel (sugalmazása szerint) hozzájárul a betegek komfortérzete növeléséhez. Nem ezzel járult volna hozzá a leghatékonyabban a betegek gyógyulásának javításához, hanem például azzal, ha segített volna a háziorvosoknak abban, hogy ne kelljen a krónikus betegeknek havonta, negyedévente órákat sorban állni, hogy a szokásos receptjeiket megkaphassák.

A kampány felújítások helyett sokkal többet segíthetne a a csepeli városvezetés, ha feltöltené orvosokkal a háziorvosi praxisokat. Erre Juhász főorvos azzal védekezik, hogy hazánkban nincs orvos! Én meg azt kérdem, hogy akkor miért hagyta a Fidesz frakciónak megtenni az országban egyedül álló trógerságot, hogy ne fogadják el dr. Kicsi Jenő praxisvásárlását? Ezzel a példa nélküli bűnnel egyszerre tettek tönkre egy orvost, valamint a csepeli praxisok értékállóságát, és biztonságát. Azt mutatva, mintha a politikai hovatartozás lenne itt a mérce, és nem a lakossági igény, az orvosi képesítés, vagy a háziorvosok egymás közti megállapodása!

A szakrendeléseknél  az mutatja a válsághelyzetet, ahogy kizavarták a szemészetet a Vénusz utcai rendelőből. Több mint egy évig próbálták (a hírek szerint „csókossal”) feltölteni a jól kiépített és lakossági bizalommal rendelkező helyet, majd amikor rájöttek, hogy a szemészeti rendeléshez nem elegendő az azonos területről származás, és a politikai hátszél, visszakönyörögték a régi teamet! De „eredményeket értek el” a betegek elszoktatásában is. Már egy fájdalmaival küszködő beteg nem megy a tóthilonába, mert ott órákat, napokat kell várakoznia, és még akkor sem biztos, hogy megoldásnak nem a magánrendelés marad. Csak hát akkor miért is fizetett a beteg évtizedeken keresztül társadalombiztosítási hozzájárulást?

Nem sokkal jobb a helyzet a csepeliek fekvőbeteg ellátását szolgáló dél-pesti kórházban sem. Sorra jönnek a hírek, osztályok bezárásáról, fertőzések sorozatáról. Csak válságban lehetséges, hogy az orvos vezetőnek abban kell döntenie, hogy „szikét” vesz-e a rendelkezésre álló forrásaiból, vagy tisztítószert. „Szikét” vesz! És utána imádkozik, hogy a mosószer hiánya miatt ne legyen fertőzés! De mivel csodák nincsenek, Semmelweis országában nő a fertőzések száma. A beteg a nagy szakértelmet, és speciális felszerelést igénylő beavatkozást sikeresen túlél, majd a kórteremben fertőzésben meghal!

A csepeli egészségügyi vezetés viselkedése, és intézkedései egy anyagi, és erkölcsi válságban leledző ágazat semmivel össze nem téveszthető tüneteit mutatja! A vezetője  ideje egy részét más kerületben és intézményekben történő rendelésekkel tölti. Úgy gondolhatja, hogy a problémák bizonyos idő után maguktól megoldódnak. Nem tudom, hogy ez igaz-e? De azt tudom, hogy ilyen szemléletű politikai, szakmai vezetőkre nincs szükség! És ennek kimondásával a válság megoldásának első lépését meg is tettük!

Forrás: Horváth Gyula Facebook oldala