Az egészségügy annak a kérdése, hogy aki ma beteg Magyarországon, talál-e orvost, megfertőződik-e a kórházban, hozzájut-e a gyógyszereihez, szóval túlél-e. Mint tudjuk, ez persze lehetséges, ám egyben szerencse dolga is, nem mindegy, ki hol él, a kezelőintézet épp milyen állapotban van, és az orvos kevésbé túlterhelt-e, mint kollégáinak zöme

A magyar emberek többsége, ha megkérdezik őket, akkor  a szegénység és a hitelképesség problémája elé az egészség ügyének csúfolt meghalasztási rendszert teszik az első helyre.

Milyen irányban halad az országa, és ön boldog-e attól, amit lát? Ezt kérdezte az Ipsos 28 országban, és kiderült, hogy a boldogtalanok átlagos aránya már elérte a 61 százalékot, Magyarországon pedig a 72 százalékot. Kemény tanulási folyamaton vagyunk túl, és kellően illúziómentesek is vagyunk ahhoz, hogy ne gondoljuk: ez a magas arány a demokrácia állapotának, vagy az ország szétrablásának tudható be.

Nem így van, de hát egy mára túlhaladottnak ítélt filozófus szerint az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk kell, mielőtt bármi megérintené őket. Meg gyógyulniuk is, tehetjük hozzá, mert

a neves szerző az egészségügyet nem említette, ami komoly hiba.

A magyar emberek ugyanis a szegénység és a hitelképesség problémája elé az egészség ügyének csúfolt meghalasztási rendszert teszik az első helyre, a nyilatkozók 76 százaléka látja ezt így, miközben csak 11 százalék teszi az első három veszély közé a bevándorlást.

Nem olyan kérdésben nyilvánul meg így a társadalom, ami a már említett filozófus szerint a hétköznapi lét fölötti kategóriákba sorolható, nem a szólásszabadságról, a választási törvényről, a központilag irányított lopásról, az oktatásról szól. Bár az utóbbi ügy a gyerekeink konkrét tönkretételét végzi nagy elánnal és mosolyogva, a szülők forradalma mégis késik valahogy.

Az egészségügy annak a kérdése, hogy aki ma beteg Magyarországon, talál-e orvost, megfertőződik-e a kórházban, hozzájut-e a gyógyszereihez, szóval túlél-e. Mint tudjuk, ez persze lehetséges, ám egyben szerencse dolga is, nem mindegy, ki hol él, a kezelőintézet épp milyen állapotban van, és az orvos kevésbé túlterhelt-e, mint kollégáinak zöme.

Az is tudható, hogy a kormány gyakorlatilag nem tesz semmit, részint mert fogalma sincs, mit kéne tennie, részint meg, mert egy érdemleges reformprogram óriási összegeket emésztene fel, márpedig a kormány nem akar az egészségügyre költeni. Annyi mindenre akar, erre nem. Kifesti a rendelőket, és naponta jelent be újabb reformcsomagokat, amikről születésük pillanatáról sejtjük, hogy a puszta légen kívül mást nem tartalmaznak. És jól sejtjük.

Eközben a Fidesz támogatottsága több, mint meggyőző.

Szénási Sándor (Klubrádió)