A hír szerint Vitézi Dávid és Schneller Domokos egyhangúan támogatja, hogy a főváros főútjain 50, a mellék útvonalakon 30 kilométeres óránkénti sebességhatárt vezessenek be. Indoklásuk szerint ezzel nagymértékben csökkenthető – talán teljesen megszüntethető - a budapesti gázolásos balesetek száma. Most nem mondják, de korábban érveltek azzal is, hogy csökken az autók kipufogógáz kibocsájtása, és javul a város levegője.

Hasznos, ha a jó és eredményes működés érdekében olyan szabályozást kezdeményeznek az illetékesek, amik egyszerűek, és érthetőek. A sebességhatár csökkentése ugyan egyszerű, (túl egyszerű) de igen nehezen értelmezhető egy európai fővárosban. Azt feltételezi, - ha csökken a sebesség, akkor csökken a gázolásos balesetek száma, és csökken a levegő szennyezettsége is, - a dolog túlzott leegyszerűsítését mutatja. Sajnos nem egy egyszerű fizikai feladványról van szó, hanem egy kőkemény társadalmi kérdésről! Ezért a megoldás érdekében is a társadalmi problémák megoldásához használt

szabályokat és módszereket kéne alkalmazni! Legelsőnek is érdemes lenne megkérdezni az érintetteket, a budapestieket, hogy hogyan vélekednek erről a gondolatról!

Közlekedési balesetek, halálestek azóta vannak, amióta az emberek közlekednek. A közlekedés témája, az emberek közötti viszonyrendszerbe tartozik, ezért mindig is számítottak benne az emberi természet sokszínűségével, kiszámíthatatlanságával kapcsolatos tényezők. A balestek, tragédiák adódhatnak, - a gyalogosok figyelmetlenségéből, tájékozatlanságából, az úttest, és tartozékainak hibáiból, a megvilágítás elégtelenségéből, a gépjárművek műszaki állapotából, a sebesség túllépéséből, az úthálózat rossz szerkezetéből, a tömegközlekedés nem megfelelő szolgáltatásából, az emberek feszült idegállapotából, a társadalom laza törvénykövetési elkötelezettségéből stb, stb. Látható, hogy a jármű sebessége csupán egy a rengeteg között. Naivitás azt várni, hogy egy elem kezelésével, a bonyolult társadalmi probléma megoldható!

Arról meg ne is beszéljünk, hogy a törvények általi tiltás, nem nagyon kedvelik hazánkban, ezért nem nehéz megjósolni, hogy a megismert a sebességkorlátozási elképzelés sem fog átütő népszerűségnek örvendeni! A jelenlegi előírások is alkalmasak lennének a városi közlekedés szabályozására, ha az emberek törvénytisztelete erősebb lenne! A tájékoztatásra, a példamutatásra, az ellenőrzésre, és a szankcionálásra is nagyobb erőket kéne fordítani! Mivel erre a bonyolult és szerteágazó munkára nincs kormányzati szándék, úgy néz ki, hogy a faék egyszerűségű megoldást választják: korlátoznak, tiltanak, törvényt alkotnának!

Akkor is voltak Budapesten tragikus közlekedési balestek, amikor lovas kocsik, és kordék jártak az utakon. És akkor is lesznek, ha a törvénykezők 30-ra csökkentik az autók engedélyezett legmagasabb sebességhatárát. (Ad abszurdum, még akkor is elő fognak fordulni, ha elrendelik, hogy ezután a mellékutakon csak tolhatják az autóikat tulajdonosaik.) Azt a terméket, amit drága pénzen vettek, sok pénzen tartanak fenn, és magas adót fizetnek utána.
A pesti nyelv szerint „a nyugdíjast azzal lehet felidegesíteni, ha elveszik a nyugdíját”! Ennek analógiájára a közlekedőket meg azzal, ha ellehetetlenítik a mozgását!

Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a több százezer autóst, és tömegközlekedőt pedig azzal, ha elhamarkodott, buta intézkedésekkel a város közlekedését tönkreteszik. Ez a terv azt bizonyítja, hogy igaz a bölcsesség: „a pokolba vezető út is jóakarattal van kikövezve”!

Horváth Gyula

Forrás: Facebook