Híreket hoztam a szigetről. Tudod, itt vót az amikor a királyfi pityókásan száguldozott a hintójával. A perzekutorok meg nem győzték üldözni...
Mivel deák vagyok szoktam gondolkodni és még írni is.
Mit ád az Isten ippeg semmi nem jutott eszembe. Pedig nagyon törtem a kobakom. Mivel jobb dolgom nem vót, elmentem az ívóba hátha a téma majd ott hever. Hevert is ott, egynéhány anyaszomorító, de téma, az egy se.
Mi tehettem. Letelepedtem a kedvenc tölgyfa asztalomhoz és csendesen kortyolgattam a kedvenc kupámból a kedvenc vörösboromat. Így múlattam csendesen az időt.
Egyszer csak megnyikordult az ivó ajtajának rozsdás vasalata. Kinyílt, s ott állt az ajtóban. Mit állt tornyosult! Régen látott atyai jóbarátom. Megörültem néki. De az öröm lassan ürömmé változott.
Ahogy bepréselte magát a neki nagyon is keskeny nyíláson még a napvilágot is eltakarta. s ahogy döngő léptekkel az asztalomhoz trappolt, még a gyertyatartók is vitustáncot jártak.
Megállt az asztal előtt, barátságosan rám mordult, és köszönés képpen belé vágta a kését a tölgybe.
Itt már éreztem, hogy nagy a baj. Hát még amikor
lerogyott a székre. Szerencsétlen faszerkezet, nyögött, nyikorgott az emberünk vállátt nagy súllyal terhelő gondoktól. Életmentő gyanánt a csaplárossal azonnal hozattam néki egy kancsó bort. Felhörpintette, megpödörte azt a tömött, igazi szittya harcsabajszát, oszt barátságosan rámdörgött.
- Híreket hoztam Deák, írjad is most íziben! Most jöttem Nekeresdből!
- Honnan? - kérdeztem és néztem bambán.
- Hát tudod, az egy sziget, múltkor már hoztam onnan hírt. Itt vót az amikor a királyfi pityókásan száguldozott a hintójával. A perzekutorok meg nem győzték üldözni.
- Oszt most megint mi történt? - kérdeztem, de már hegyeztem a fülem és élesítettem az elmém.
Azt mesélik, hogy ott valami nyavaja bántja népeket, a királyfi meg éli a világát. Ha megkérdezik tőle, hogy segítene mán szegény alattvalóin, egyre csak azt hajtogatja, hogy a Burkus király elvette a hintók adóját és nincs egy lyukas garasa se. Még a hírmondók is ezt szajkózzák arra felé napestig.
Igen ám de, valahogy kibújt a szög a zsákból. A népek azt vették észre, hogy a királyfi már nem a régi hintójával parádézik, hanem egy vadonat újjal. De ez még csak hagyján, de az udvaroncainak is új hintókat vetetett. Hát mi a büdös francból, ha a láda fiában egy lyukas garas sincs! Mert, hogy az a Burkus elvette a jussát! A népek meg csak nyögnek, próbálkoznak, lassan má kasza sem lesz amivel nyáron aratni kéne.
Búcsúzóul még odabömbölte. Ezt írd meg Deák! Ne Julisnak a szerelmetös leveledet!
Hát megírtam.
KÁL KÁROLY
Forrás: facebook (csepeli vagyok)
