Régebbi kerületvezetői gyakorlatom alatt társaimmal együtt arra törekedtünk, hogy a csepeli vállalkozókkal, munkaadókkal a lehető legjobb viszonyt építsük ki. Ennek oka, nem csak a demokratikus működésből adódó evidenciák voltak, hanem mindkét fél elemi érdeke is. Akkoriban ennek az együttműködésnek az önkormányzat számára is, - és a vállalkozások számára is - kézzelfogható előnyei volta.

Igen erősen meglepett a 2010 után kialakult gyakorlat, amelyik a nullával tette egyenlővé ezt a jól kiépített, és hasznosan működő gyakorlatot. A fideszes önkormányzatnak a jelek szerint nem volt igénye arra, hogy tájékoztassa, összehangolja elképzeléseiről - a nem kismértékű, és anyagi erejű - versenyszférát. Úgy irányították a kerületet, mintha ez a vállalkozói szféra, nem is létezne. Ugyanazokat a módszereket alkalmazták velük szemben, mint az összes többi civil és szakmai szervezettel: figyelmen kívül hagyták őket!

Míg korábban, az együttműködés a munkahelyek megtartásában, fejlesztésében, az infrastruktúra kiépítésében, és karbantartásában, a környezet megvédésében valamint számtalan egyéb kérdésben öltött testet, addig ez a folyamat 2010 után leállt. Míg korábban a vállalkozások a fentieken kívül részt vállaltak Csepel kulturális, szociális, sport, szabadidős tevékenységének finanszírozásában, addig minderre a fideszesek fittyet hánytak. Nem konzultáltak, hanem diktáltak!

Azt hittem, hogy egyszer ennek böjtje lesz. Nem lett, mert a csepeli fideszes önkormányzat sose volt rászorulva arra, hogy erőforrásait a helyi innovációk igénybevételével szélesítse. A korábbiakhoz képest ugyanis sokszorosára tudta srófolni, az állam (pofára) kiosztott különböző jogcímű támogatásainak összegét. A vállalkozásokkal kapcsolatban is az ostor, és a mézesmadzag, valamint a barát, ellenség elvét működtette a hatalom. Annyi különbséggel, míg a Munkásotthonnak, és a Csepel SC-nek Németh Szilárd azonnal nekiesett, addig a vállalkozásokkal kivárt.

Az idő eljövetelét - a Csepel Holding kivéreztetésével - most látták elérkezettnek. Érdekes módon ugyanakkor, amikor Orbán a rozsdaövezetek tervezett felszámolásának ötletével előállt! Nem hiszem, hogy távol áll az igazságtól az, aki úgy gondolja, hogy a Csepel Holdinggal szembeni eljárás megindítása ne lenne összefüggésbe a rozsdaövezetekre vonatkozó orbáni tervekkel. Minden esetre, a megfélemlítést, - mint reális lehetőséget - sikeresen elplántálták a tulajdonnal rendelkezők köreiben.

Ez a hatalmi kezdeményezés megmutatta, hogy lehet itt komolyan gondolni a demokrácia, meg a tulajdon szentségének kérdését, de aki szembekerül a Fidesszel, és a holdudvarában lévő gazdasági érdekeltségekkel, az számíthat hasonló „kedvességekre”. A megcsillantott rozsdaövezeti lehetőségek nem ám az ott helyzetben lévőket, vagy a helyi önkormányzatokat fogja előnyös helyzetbe hozni, hanem az újgazdagék hatalmasra duzzadt „gömböcét” fogja tovább hizlalni. Aztán csak a tulajdonnal rendelkező egyén képzelete, és emlékezete szab határt annak, hogy meddig is megy el a lehetséges ellenállás latolgatásban. /Mert elgondolkodásra okot adó példák vannak? (meghalni a járőrautóban, cég átíratás utáni éjszakán örök nyugalomra szenderedni, oktalan öngyilkosságba menekülni stb,stb)/

A vállalkozások idáig, lojalitásuk bizonygatására csak hallgattak. Nem ríttak, nem ordítottak, amikor a demokratikus működés vívmányait másutt nyirbálták. Azt hitték, hogy nem az ő bajuk, miért is kiabáljanak? Most úgy járhatnak, mint a német lelkész az 1940-es években: már nem nagyon van olyan, aki meghallhatná őket.

Horváth Gyula 

Forrás: Facebook