Még a legkitűnőbb magyar üzletember és gázszerelő Mészáros Lőrinc sem ugrott rá a lehetőségre. Pedig itt aztán lenne állami pénz rogyásig, még a lélegeztetőgép bulinál is nagyobbat lehetne szakítani ezen
Ha ez egy olyan jól kormányzott ország lenne, hogy még Kósa Lajos sem tudja elrontani, akkor mindenfelől sűrű kopácsolás zaja verné föl a kijárási tilalmak csendjét. Ugyanis nagy erőkkel kellene építeni az oltóközpontokat, a raktárakat, hogy azt a vakcinát is be lehessen hozni az országba, amelyik a leghatékonyabbnak tűnik, de olyan tárolóhelyek szükségesek hozzá, amelyekben mínusz 70-80 fok van.
De ilyenek egyelőre nincsenek, és még csak nem is hallani arról, hogy bárki készülne efféléket létesíteni.
Még a legkitűnőbb magyar üzletember és gázszerelő Mészáros Lőrinc sem ugrott rá a lehetőségre. Pedig itt aztán lenne állami pénz rogyásig, még a lélegeztetőgép bulinál is nagyobbat lehetne szakítani ezen. Talán nem egy Budapest-Belgrád-Igori vasútvonal vagy
egy Paks 2 méretű üzlet, de azért egy közepes jachtra valót biztosan lehetne lekanyarítani belőle, és még a főnöknek is jutna.
De mintha ez sem ébresztené föl az urak lopási ösztönét. Nyilván minden kéz kell most a fedélzeten, amikor tejes erőbedobással harcolni kell a sorosista hollywoodi ármány ellen, amely tisztátalan szájára mert venni Orbán Viktort.
Holnapig persze sok minden változhat, és Mészáros üzletember és gázszerelőben is feléledhet a vállalkozói ösztön, és akkor majd lecsap erre a remek üzleti lehetőségre, és még az életünket is megmenti a végén. Hát, köszönjük.
Közben pedig felvetődik az is, hol tart a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye. Nos, a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium azt már elérte, hogy a tanítást többé-kevésbé lehetetlenné tette, viszont verőembereket alkalmaz az egyetem épületénél – ami az egész színházi szakma nagy sikere. Hadd gratuláljunk hozzá, az elsők között.
A Lajos Tamás, Novák Emil, valamint Zalán János vezette csatársor, kiegészítve egy új, odapottyintott intézményvezetővel, Sára Balázzsal, mindenképpen megújítani látszik az oktatást. Most a kabaré műfajában alkottak nagyot, amikor egy igen vicces levélkében hívják találkozóra a kollégáikat. Nem, ezt nem Tolsztoj írta. A vicc egyik eleme, hogy tréfás helyesírási hibákat helyeztek el a pár soros szövegben, és – ezt Fülig Jimmy óta tudjuk – nem lehet nevetés nélkül megállni. És az is igazán tréfásra sikeredett, ahogy a hivatali bikkfanyelvet parodizálják – mert nyilván parodizáljak, így ugyanis írni-olvasni tudó ember, főleg egy ilyen felsőoktatási intézményben, nem ír, nem beszél. Szerintem Gálvölgyi művész úrtól irigyelték el a sikert. Szóval nyilván kiapadhatatlan humoruk része amikor emígyen csavarják és csűrik a magyar szót; kiragadott példa következik: Amennyiben Ön nyitott a közös gondolkodásra, kérjük részvételi szándékát és ráérésének időpontját jelezze xy tanulmányi titkárnak. Építsünk együtt egy magas színvonalú, a nemzetközi hírű magyar filmkészítéshez méltó egyetemet!
És ezt szépen alá is írták, a magyar felsőoktatás legnagyobb dicsőségére.
Jó, nem levelező tagozatnak készült mindez. És szerintem most, hogy online folyik a sztrájk elég tág határ között mozoghat a t. kollégák ráérésének az időpontja, amely majd jelzésre kerül a felmerülő titkár Sztrovacsek felé, megvalósítandóság céljából.
Kétségtelen, talán el lehet az uraknak magyarázni, mi a kereszténység, mi a magyarság – azt biztos megértik. Vagy legalábbis szakszerűen tudnak bólogatni és helyeslően hümmögni, amikor a párttitkár előadja ezt nekik, egészen a vörös farokig és vissza. Farkat vissza nem adunk! Aki talán odáig nem merészkedik el, hogy szóba hozza: nyelvében él a nemzet. A nyelvet most a színművészeti új urai másra használják. Nem a nyelvükben, hanem a nyelvükkel élnek...
Forrás: Dési János (Klubrádió)