Ki mellé fognak állni? Borbély vagy Németh szekerét tolják majd? Bajban van a  21. kerületi gombnyomogató, mameluk-gyülekezet, a jelenlegi Fidesz-frakció. Terhessé vált számukra a kussoltatás, és a Németh Szilárdtól elszenvedett csicskáztatás. Kínos és veszélyes a rájuk kényszerített szerep, mert egy végzetes döntés a megélhetésük és  egzisztenciájuk elvesztését okozhatja,,,.

A balhés meg a balgák című hézagpótló, figyelemre méltó publicisztikájában Horváth Gyula azokat a személyi és politikai okokat elemzi, amelyek Csepel mai vezetőinek megdöbbentő tetteihez és elképesztő, felháborító mulasztásaihoz vezettek. Ezt írja:

„Már talán több is mint egy éve, hogy Borbély Lénárd, a jelenlegi csepeli polgármester, és a Németh Szilárd közötti viszony megromlott. Ebben a viadalban a legtöbben Borbély Lénárdnak drukkolnak! No, nem azért, mert bűntelen, vagy tőrőlmetszett demokrata lenne, hanem azért, mert ő a kisebbik rossz, és ő látszik gyengébbnek. Nekiment a csepeli Fidesz don Corleone-jának.

A csepeli polgármesteri hivatalban az a hír járja, hogy Németh Szilárd a fülkeforradalmat követően elrendelte a „polgármester úr” kifejezést a levelezések bármely részében alkalmazva, csak és kizárólag nagy kezdőbetűvel írható le! Számtalan más hasonló suttogás hallható, de ez világít rá leginkább az egyéniségére. Egy agresszív, öntelt, hatalomittas, célja érdekében az eszközökben nem válogató figuráról beszélünk.

Németh Szilárd egy bizonyos ügye miatt jó darabig meghúzta magát. Csak a rendszerváltást követően, fokozatosan kerülhetett politika közelbe. Az akkoriban leginkább antikommunista pártnál, az SZDSZ-nél

talált magának helyet. 1998-ra azonban már a fiatal demokraták képviselőjeként erősítette néhai Csizmadia Károlynak az addig egy fős frakcióját. Akkoriban Hajdu Béla is, (kerületünk első polgármestere) ebben a közösségben találta meg további politizálásának helyét. Az ambíciók tornyosulása miatt Hajdu, és Németh között kifeszültek az ellentétek.

Hajdu Béla ebben a belső közdelemben sem volt hajlandó túllépni, hite és embersége szabta határokat. Ellenfelénél viszont ilyen önmérséklet nem létezett, ezért alpári módon támadta. Nem csak legyőzni, de egzisztenciálisan ellehetetleníteni is akarta riválisát. Hajdu Béla ezt követően nem csak a párttól, de a politizálástól is visszalépett, mert úgy gondolta, ahol a Németh féle kegyetlenül agresszívek arathatnak diadalt, ott neki nincs keresnivalója. Közgazdászként, szakmai karriert épített.

Németh Szilárd látta, hogy akkoriban Csepelen sok reménye a győzelemre nincs egyedül, ezért újabb szövetségesek után nézett. Így talált rá Horváth Józsefre. Ez az ember igen sokat segített neki. Nagy áldozatokat hozott érte, sem idejét, sem pénzét nem sajnálta, ha a Fidesz, és Németh sikerre vitele volt a cél. Egyre nagyobb támogatottságot szereztek, és Horváth József szisztematikus, alapos felkészültségre épülő,nyugodt munkája meghozta a várt előrelépést.

A kerületben a Fidesz lett az MSZP egyetlen igazi ellenfele. Horváth József a sikeres munkájával azonban riválissá vált. Habitusában és megfontoltságában elfogadottabb lett, így óhatatlanul gyanússá vált Németh Szilárdnak. Hamarosan Németh minden lehetőségtől elzárta, minden előre meneteltől eltiltotta. A 2010-es választási kampányban ez az ellenségeskedés odáig fajult, hogy Horváth József kénytelen volt igaza alátámasztására néhány, Németh viselt dolgait feltáró írást közzétenni. Nem vádakat, csak azokat a tényeket kívánta a választókkal megértetni, amelyek Németh személyiségjegyeinek az általa tapasztalt betegesen agresszív elferdülését jelezték. Segélykiáltás volt: ne engedjetek egy ilyen embert a hatalom közelébe!

Németh Szilárdnak, Horváth József legyőzése után nem maradtak tapasztalt munkatársai. Ezért a Fideszben ismeretlen, nagyon fiatal emberekkel vette magát körül. Az új garnitúra elsősorban Németh személyéhez és csak kis mértékben a Fideszhez kapcsolódott. Borbély volt a gyakorlatias, Ábel az intellektuálisabb! Megígérhette nekik, ha győzelemre segítik, a „semmiből mindenné” teszi őket. Így a helyi nagyúr feltétlen szolgálatára, és kiszolgálására épülő patriarchális rendszert hozott létre a helyi Fideszben. Németh tanítóként tudta, hogyan lehet befolyásolni, uralma, akarata alá vonni a fiatalokat. Ismerte a humort és az együttérzést, de azt csak álcaként használta. Úgy, mint a bokor fedezetét a gyanútlanokra leső bestia!

Borbély Lénád ehhez a helyzethez 2006-tól kezdve különbözőképpen viszonyult. 1, Először nem vette észre. 2, Később rühellte. 3, A legvégén pedig meg akart szabadulni tőle! A megszabaduláshoz pedig csak a nyílt kenyértörésen keresztül lehet eljutni. A folyamatnak a legutolsó szakaszában figyelt fel az országos sajtó erre a fokozatosan kiépülő, és egyre elmérgesedő ellentétre. Pedig a Németh és társai közt kialakult szakítás törvényszerű volt. A tapasztalatok gyarapodásával, az (kereszt)apa, a vezér, az egyszemélyi irányító, (a bölcsek kövének birtokosa) diktátor-szerep betöltője egyre elviselhetetlenebb volt. Kérései parancsok, rosszallásai fenyítések, bírálatai kitagadások voltak!

Jó darabig uralkodott főleg Borbély Lénárd, Ábel Attila Szuhai Erika, Bercsik Károly, Zupkó János, és talán Balogh Ernő felett is. Ők alkotják azt a kormányzó kerületi frakciót, amelyik szinte teljesen néma, mint a sír! A fiatalok, azonban nem csak idősödtek, hanem tapasztaltabbak, tájékozottabbak is lettek. Terhessé vált számukra a kussoltatás, és Németh csicskáztatása. Kezdték belátni, hogy a háttérből jött utasítások gyakran minden elvet, jogot felrúgtak. Kínos és veszélyes a rájuk kényszerített szerep, mert az egzisztenciájuk, sőt személyi szabadságuk elvesztését is magában hordozhatja.

Ők ugyan még nem tudják, de a példák bizonyítják, hogy Németh Szilárd beteges agresszivitását, egoizmusát nem lehet kielégíteni. A kérdés nála nem az, hogy kinyírja-e „felnevelt”, szövetségesét, hanem az hogy mikor? És, ha fordítva is működik a dolog; nevezetesen úgy, hogy kinyírja-e azt, aki felkarolta őt? Hát, akkor sokaknak a „nagyok” - közül, - akár a miniszterelnöknek is - nem árt nyitott szemmel járni!

Horváth Gyula

Forrás: a szerző Facebook oldala