Orbán, Kósa, Rogán és aki hiányzik a képről, a brüsszeli ereszen csúszkáló Szájer, no és még sokan mások...

Az egyik Európa röhögése közepette pucéran csúszkál az ereszcsatornán. A másik miatt kormányhivatalokkal kell leállíttatni az új család különösen szemérmetlen vagyonszerzési akcióit. A harmadikról egy ország találgatja: teljesen tökkelütött-e, akinek a kínai Nagy Falat is el lehet adni (Szijjártó majd közvetít, ha arra jár), vagy valami ravaszabb trükkről van szó? Az illető történetesen a kormánypárt második embere, Orbán közvetlen helyettese. Ami nem meglepő annak fényében, hogy a kormányban meg Semjén helyettesíti Orbánt.

A miniszterelnök egyik rádióbeszédében persze el sem hangzott Rogán és Kósa neve. Jó, a járvány legveszélyesebb szakaszában nem is várható, hogy a kormányfő a víruson túl bármi más ellen is védekezzen. Csakhogy az állatvédelmi konzultációról azért volt ideje elmélkedni, azt is kitöltötte, hiszen „mégiscsak ilyen falusi fickó volnék”.

Hogy péntekenként Orbán olykor

fickós, azt már volt szíves a tudomásunkra hozni. Már akkor is örültünk. Most azt a kiegészítő információt is megkaptuk, hogy nem csak úgy, lokális kötöttségek nélkül, ne adj isten globálisan fickós, hanem falusifickós. Értem, ott jobban állnak. Csak azt nem tudom, mi akadályozza meg akár a városi, akár a falusi fickókat abban, hogy az állatvédelem mellett egy pici figyelmet áldozzanak a becsületvédelemre is.

A miniszterelnök komoly és felelősségteljes orcával, homlokán a nemzetféltés ráncaival beszél, beszél, beszél. Másról. Nekünk marad a szégyen, az országos szégyen.

Köszönettel elfogadjuk? Ahogy Kósa írta a francia nagybank negyedét neki ajándékozó abszurd okiratra: „Köszönettel elfogadom”. Miközben korábban azt vallotta, semmit sem fogadott el a csengeri örökösnőtől, nem is volt ilyen szándéka. Azt is mondta, hogy noha az asszony ezzel kecsegtette, ő nem is akart találkozni a német pénzügyminiszterrel. Csakhogy a saját felesége azt vallja, férje őt kérte a tolmácsolásra. Kósa szerint ő csakis azért akart tanácsokat adni a nőnek, hogy az örökségből Kelet-Magyarországon munkahelyteremtő beruházások szülessenek. Gondolom, az ígért francia bankban helyezte volna el a szabolcsi, hajdúsági munkanélkülieket.

A csalással gyanúsított csengeri nő nyilván nem tekinthető szavahihetőnek. De a jelek szerint Kósa sem. Ám a bíróságon nem szembesítik őket, noha újabb gyanúk merültek fel a csengeri számlára irányított, Kósának szánt vesztegetési pénzekről. Az ügyészség kérte: az ügyvéd kérése ellenére ne kelljen Kósának tanúskodnia. Sőt, a vádirat sem utal korábbi vallomásaira.

Az ország egyik fele azt gondolja: Kósa komplett idióta. Ez sem túl megnyugtató egy volt miniszternél, jelenleg a sorsunkról döntő Operatív Törzs tagjánál. Pláne a rendőrség fölött parlamenti kontrollt gyakorló rendészeti bizottság elnökénél, hogy maga is rendőrségi ügybe keveredik.

Az ország másik fele még nagyobb disznóságot sejt. A „magányos balek” elméletében én sem tudok hinni. Nemcsak azért, mert emlékszem Kósára még a kilencvenes évekből, egy parlamenti delegációban is utaztunk együtt. Értelmes, jó humorú, kedves fiatalember volt. Persze, én is hülyülök, hajaj, a tüneteket most nem részletezném, mindenesetre egy örökösnő sem szerepel köztük. Kósa is leépülhet. Na de ennyire?

Legalább három pont volt, amikor mindenképpen szólnia kellett feljebbvalójának. Az első mindjárt 2013-ban, amikor a csengeri örökösnő a segítségét kérte, mondván, a német állam időhúzása és „német titkosszolgálati szálak” miatt nehezen jut 1300 milliárdos örökségéhez. Elképzelhető, hogy a német titkosszolgálattal a Fidesz ügyvezető alelnöke egyedül, titokban akarta felvenni a harcot? 2016-ban megszületnek az ajándékozási szerződések, felmerül a német pénzügyminiszterrel való találkozó.

Kósa ekkor a legnagyobb frakció vezetője. Úgy gondolja, hogy a külüggyel vagy a kormányfővel való egyeztetés nélkül folytat miniszteri találkozókat? A szerződések értelmében a német nagykövetségtől kellene majd átvennie egy kamionnyi értéktárgyat, 23 festményt, 69 értékes vadászfegyvert, luxusjárműveket, ékszert, értékpapírt. Kósa hisz az örökségben, hiszen közjegyző előtt szerződéseket ír alá. Hihető, hogy úgy képzeli, a nagykövetség majd a két kormány értesítése nélkül cselekszik? Állami szervek nélkül ennyi értékes cucc be sem juthatna a határon.

De akkor ki miben reménykedett? Kósa a remélt vagyonban. És a többiek, mögötte? Esetleg abban, hogy egy örökség címén – ha létezik, ha nem - sok pénzt lehet legalizálni, tisztára mosni? Hiszen 2013-ban, amikor a csengeri hölgy az ügyvezető alelnököt megkeresi, tetőznek a kormány körüli pénzmosási gyanúk. 2012-14 között érkeznek a titokzatos azeri pénzek magyar számlákra is, ekkor engedik ki az azeri baltás gyilkost. 2013-ban indul a letelepedési kötvényprogram, amely az Európai Bizottság szerint növeli a pénzmosás lehetőségét. 2017-ben aztán egy titokzatos, azóta sem feltárt betörés az egyik irodába a nyomok egy részét el is tüntetheti.

Kósa emlékezetes mondásai közül az egyik, a dél-amerikai nagy erdőtüzek idejéből: „nem az őserdő ég, csak a bozótos”.

Most az erdő ég.                                  

LENDVAI ILDIKÓ