Orbán már februárban azt nyilatkozta: majd a Nemzeti Konzultáció dönti el, mire lehet használni a védettségi igazolványt. Szinte látom, ahogy a nyugdíjas házaspárok ezrei a konyhaasztal fölött átbeszélik a dolgot, aztán a férj így szól az asszonynak: azt írd be, hogy lehessen vele Bahreinbe menni! A reumatológiára úgyis várni kell. A nemzet akarata szent, így aztán most mehetünk. Nem kötelező, mert demokrácia van.

Bródy János annak idején dalban örökítette meg személyi igazolványát. Még a számát is elénekelte: „Személyi igazolvány, az én igazi párom:/ AU-IV 385223”.

Manapság van a személyinél is fontosabb igazolványunk. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: én vagyok a V 11350367. Mármint a védettségi igazolványom szerint. Bródy vallott az érzelmeiről is: „Személyi igazolvány, mindennél fontosabb nekem./ Személyi igazolvány, néha úgy becézem: kis SZIG-em.” A személyi engem speciel hidegen hagy, sőt még a lakcímkártya sem dobogtatja meg a szívem különösebben. Úgy vagyok velük, mint Petőfi a Kárpátokkal: „tán csodállak, ámde nem szeretlek”. A védettségi igazolvány, az más. Felszabadító élmény, ha csak rá gondolok. Őt már én is hajlandó vagyok becézgetni: kis VIG-em. „Börtönéből szabadult sas lelkem”, illetve az lesz, ha majd

csak úgy meglobogtatom a VIG-et, és már ki is nyílnak előttem az eddig zárt kapuk. Kivéve a politikai rendezvényeké, de nem kell telhetetlennek lenni. Legyen elég, hogy máris utazhatom vele a Bahrein Királyságba. Szijjártó elintézte. Nem lehetett könnyű, mert nekem kínai vakcina jutott, amivel a Soros bérenc brüsszeli bürokraták és a magyargyűlölő, hálátlan Nyugat egyelőre óvatoskodnak.

De lesz még egyszer ünnep a világon, meg új pozsonyi csata (a Magyarságkutató már készíti a film második részét), megtanítjuk őket kesztyűbe dudálni. Jön még a kutyára dér, illetve Szijjártó. Máris négy vagy öt országgal elintézte, hogy akkor is fogadjanak, ha a védettségi igazolványom épp csak a védettséget nem tanúsítja. Nekem t.i. már az első oltás után előlegezték a bizalmat: úgy másfél-két hónap múlva majd csak produkálok ellenanyagot. Ez állampolgári fegyelem és hazafiság kérdése, most már nem okozhatok nekik csalódást. A VIG-ről szóló eredeti februári kormányrendelet szerint ugyan a kártyán ott lenne az oltóanyag típusa is, és csak a második oltás után kaphattuk volna meg, de ezt márciusra kétszer is módosították.

Először a típust hagyták le, aztán a második dózis megkövetelését. Különben nem tűnt volna elég gyorsnak az oltási diadalmenet. Ha a saját kis VIG-em már a tárcámban van, és biztonságérzettel áltat, mindjárt kevésbé rémisztenek a haláladatok. Épp most olvastam a Századvég elnökének interjújában, hogy ”a kormányzás nem más, mint tűzvész és nyargalás”. Roppant poétikus. A tűzvészt értem, szerintem is elég sok mindent felégettek, csak nem tudtam, hogy ennek örülni kell. A nyargalást most kezdem kapiskálni, a még nem védetteknek is villámsebesen kiosztott igazolványok kapcsán.

A lényeg, hogy mehetek Bahreinba. Nyargalva. Másik három országba is, de Bahrein a legizgalmasabb, mert azt a térképen sem könnyen találom meg. Hogy miért éppen ebbe a kicsi arab szigetországba, a luxusszállók, golfpályák és drága búvárlehetőségek hazájába, az rejtély. Talán jó leszállópályája van ott az elit magángépeinek, esetleg komfortos a jachtkikötő, ki tudja. Vagy azért, mert ott is többnyire kínai vakcinát használtak, ez már majdnem olyan, mint a tejtestvérség, akár ha közös szoptatós dada táplálna. Bahrein s Magyar két jó barát, együtt kapja a vakcinát.

Persze tudom a magyarázatot, csak kéretem magam. Orbán már februárban azt nyilatkozta: majd a Nemzeti Konzultáció dönti el, mire lehet használni a védettségi igazolványt. Szinte látom, ahogy a nyugdíjas házaspárok ezrei a konyhaasztal fölött átbeszélik a dolgot, aztán a férj így szól az asszonynak: azt írd be, hogy lehessen vele Bahreinbe menni! A reumatológiára úgyis várni kell. A nemzet akarata szent, így aztán most mehetünk. Nem kötelező, mert demokrácia van.

A módszer a kormányzás szédítő perspektíváit nyitja meg. Például először leszerződnek párezermilliárdért kínai egyetemre meg vasútra, és utána kérdezik csak meg a konzultáción, mégis, mire lesz jó az egész. Stadionok építésénél különösen ajánlatos ez a sorrend.

Ha már perspektívák, a VIG példáját célszerű volna kiterjeszteni. A politikai védettséget pl. a POVIG („Politikai Védettségi Igazolvány”) dokumentálná. Sokkal egyszerűbb volna az élet. Az állami pályázatoknál, ügyészségi nyomozásoknál, stallumok osztásánál, munkahelyi előléptetéseknél nem kellene találgatni: ki kinek a pereputtya-haverja-alvállalkozója-strómanja. Aki felmutatja a POVIG-ját, az nyer, és kész. Viszi a lóvét, megbízást, rangot, kaszinót, egyetemet. Akinek hatályban van a POVIG-ja, az ellen Polték nem nyomoznak.

Van POVIG-ja a lakájsajtónak, kapja is a hirdetéseket, de nem volt pl. a Népszabadságnak, az indexeseknek és a Klubrádiónak, az Akadémiának, hát mit vártak?! Van POVIG-ja a Vadászati Világkiállításnak, de nincs a hajléktalankórháznak. Van a Fudan Egyetemnek, nincs a magyar Diákvárosnak. Nincs védettsége a demokráciának, a közpénznek és közérdeknek, az önkormányzatiságnak, de lejárati határidő nélkül jár a POVIG az elsíbolt közvagyon fölött rendelkező Fidesz-kuratóriumoknak. Budapest akár ki is rakhatná a határaira a „POVIG-fosztott város” táblát.

Most olvasom, hogy a VIG visszavonható lesz, ha valaki nem megy el a második oltásra.

A POVIG-ot mikor lehet visszavonni az érdemtelenektől? 

LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)