A politikai haszonszerzés miatt gyakran nem  híreket adnak, hanem (sokszor) az alantas emberi ösztönöket szolgálják az évente százmilliárdos közpénzből működő állami csatornákon...

Barátaim körében egyre többet hallom az Ájví, Brendi, Martin szavakat, amik valójában neveket takarnak. Ezek az emberek nem színészek, hanem a tévéműsor azon szereplői, akik az életből vett dolgokat mutatják,. Vannak köztük raktár-vadászok, és autószerelők egyaránt.

Magam is évek óta ezeket a műsorokat nézem. Eddig úgy gondoltam, hogy az én különcségem, és csömöröm okozta ezt a tévézési eltévelyedést. Mára kiderült, hogy egyre többen vagyunk, akik az effajta műsorokat választjuk, mert nem tartjuk hitelesnek a más (politikai, kereskedelmi) csatornák híreken, műsorokon keresztül áramló üzeneteit.

Úgy látszik,  az a tendencia kezd kirajzolódni, hogy az emberek egy része, egyre inkább kiábrándul a manipuláció, a profit hajhászás, és a hamis vágyálmok megjelenítését mutató műsorokból és adásokból. A televíziózás hatvanas, hetvenes években

kialakult hitelességét a mai világ vezetői kezdik teljesen felélni, és lejáratni. Manapság nem érv, hogy a tévében láttam! Az emberek többsége csak legyint rá, mert ott nem az objektív igazság felé történő elmozdulás a cél, hanem a tulajdonosok (az államot, és az uralkodó pártot is beleértve) elvárása, anyagi, politikai haszonszerzése. És ezek nem csak az úgynevezett beszélgetős műsorokra igazak, hanem a már a szórakoztató, és művészeti alkotásokra is.

Úgy néz ki, hogy a vizuális tájékoztatás urai még nem vették észre, hogy ezzel az önző, egyoldalúsággal a televíziózás hitelét teszik tönkre. Pedig, ha ezt teszik, levágják az aranytojást tojó tyúkjukat! Úgy ahogy a politikai döntéshozók abban az esetben, amikor nem a népakarat elvárása szerinti döntést hoznak! Ilyenkor lehet, hogy csatát nyernek, de később az egész rendszerük koordinátája rogyhat össze. Ezt mutatja a BREXIT megvalósulása is! Ezt gyakran szokták (magamat is beleértve) David Cameron nyakába varrni. Pedig az ő lépése arra az irracionalitásra épülő eltúlzott döntésnek a törvényszerű következménye, amit Tony Blair hozott! (És lehetne a hazai politikában is ilyen példaként felhozni.)

A mostani túlzások is – bármennyire jó szándék vezérli is őket – éppen azért, mert nem a valóságot ábrázolják, teljességgel hiteltelenek. Egyik eklatáns példája, amikor egy ötven kilós csont és bőr kislány lerúgja négy - öt 120 kilós kigyúrt, csont és izom férfi fejét. Ez már nem szórakoztatás, hanem egyszerűen röhejes. Színvonaltalan mesemondás: magyarul néphülyítés!

A ferdítéseket közvetítő műsorok pedig legalább kétféle hatást keltenek. 1, Vannak, akik kiábrándulnak és passzivitásba vonulnak. Egyre több köztük az, aki még a korábban egyértelműnek tartott tényeket is (pl. űrrepülés, holdra szállás) megkérdőjelezi. 2, Vannak sokan, akik elhiszik a tömegszórakoztató eszközökből áradó álomvilágot, és azt hiszik, hogy az élet is ilyen. Ezek lehetnek azok, akik ösztöneikre alapozottan, önző módon, (gyakran tudatlanságban) élnek. Felelősség nélkül sértenek, (szélsőséges esetben ölnek) embereket. (Köztük akad olyan is aki azt hiszi, hogy a másiknak marad még két élete) És ezek azok, akik a realitásérzékük teljes eltorzulása miatt, a demokrácia adta szabadsággal sem képesek élni.

A tömegtájékoztatási eszközök egyoldalú profithajhászása miatt ugyanis nem elsősorban ismeret, híreket adnak, hanem (sokszor) az alantas emberi ösztönöket szolgálják. Ezek a nagy tömegek aztán a választások alkalmával nem a jelöltek vezetésre való felkészültségét, az ügy (haza, világ, béke stb.) iránti elkötelezettségét, sokkal inkább jó bemondásaikat, jó kinézetét, harcos /néha alpári/ kontrollt vesztett hatásvadász gegjeit díjazzák. Egyre gyakoribb, hogy ez a tömeg színészeket, műsorvezetőket nagypofájú néptribunokat választ vezérnek a világban.

Forrás: Horváth Gyula facebook oldala