Orbán  2021-ben már nem égeti magát csóró falusi nénikkel egy kihalóban lévő faluban a keleti végeken, mert valaki még megkérdezi, miért nem javult itt semmi a maga kormányzása alatt miniszterelnök úr?

Valahogy csak meg kéne menteni szegény Varga Mihályt. A miniszterelnök kesztölci borozgatása óta folyton az jár a fejemben, hogy bírja ez a csendes, vékony fiú, hogy a nagyszájú főnöke három-négy tisztes méretű pogácsa betömködése közben – ahogy mondta – „ott lohol a pénzügyminiszter nyakán”. Amúgy sem érthető, minek hozta fel Orbán ezt a nyakban loholást a saját emberei tarkóján, amikor eredetileg az azóta a politikai mocsárban alámerült Pokorni Zoltán üzent ilyesmit a Fidesz 2002-es választási kudarca után a kormányra került baloldalnak.

Konkrétan a pártja minden tagjának hideg leheletével riogatta az ellenfelet; de egy üveg erős bor után már ne várjunk el szó szerinti idézeteket még attól sem, akit azóta is ennek a bukásnak a réme kísért.

Az viszont baj, hogy

ma már csak ennyire telik a Fidesz elnökétől: múltbéli emlékképekből és kampányklisékből építkezik. Mivel 2002-ben minden felmérés azt mutatta, hogy a győzelmet hozó szavazatok felét a nyugdíjasoktól kapta az MSZP, érthető, hogy a választásokhoz közeledve mindig a nyugdíjasok kerülnek Orbán ígéretkampányainak élére. A baloldalinál sokkal baloldalibb üzenetek azonban nem mindig jönnek be - 2006-ban hiába próbálkozott a 14. havi nyugdíjjal, nem nyert, pedig volt országjárás, kampányfilm, minden. Nem újdonság a videós látogatás sem egy kiválasztott idős embernél. Ha emlékeznek, Bözsi nénit 2017-ben a szabolcsi Nagygécen azzal a hírrel lepte meg, hogy jön a nyugdíjemelés.

A hangsúlyok változnak, 2021-ben már nem égeti magát csóró falusi nénikkel egy kihalóban lévő faluban a keleti végeken, mert valaki még megkérdezi, miért nem javult itt semmi a maga kormányzása alatt miniszterelnök úr? Most az az üzenet: van mit ünnepelni, virágzik itt család is, vállalkozás is, apropónak meg elég legyen, hogy Feri bátyámat fel kell köszönteni Kesztölcön a 90. születésnapján a három generációs borászatban. Aztán lehet idősotthont is látogatni, lehet összehívni az Idősek Tanácsának nevezett kirakattestületet, és fel lehet utaztatni Egerből egy egész idősklubot, hogy a Karmelita kolostor előtt ünnepeljék a vezért, és mindjárt van heti legalább egy lehetőség beleverni a magyar fejekbe azt a rengeteg jót, amit az öregekért tesz a kormány.

Nem árt persze, ha valami kémprogrammal megfelelő helyen ellenőrzik a nép idős gyermekeinek hátterét, nehogy megint belesétáljon Orbán a 2014-es kampányban elhelyezett csapdába, amikor videós nagycsalád-látogatásra ment a helyi városüzemeltetési cég nagyon fideszes igazgatójához, akit később bizony hűtlen kezelésért elítéltek. Az ilyenek azt üzenik, svindlerek veszik körül, akiknek a hideg leheletét a tarkóján ő sem tudja elkerülni, meg a pénzügyminisztere sem.

A 2014-es választás előtt egy rajongója, Rozika néni beleénekelte az akkori Echo TV kamerájába, hogy nem fél a szegénységtől, mert a Fidesz mindent megold. „Majd futja még csirkecombra, meg igazi jó borra” - szólt a nóta. Az énekes azóta meghalt, a csatorna is, a jó borból és a csirkecombból meg ma is csak a kiválasztottaknak jut. Ne mentsük meg mégse Varga Mihályt?

Forrás: Gulyás Erika Loholó lehelet című publicisztikája (Népszava)