Sok a video, sok a fénykép: hóba dermedt orosz katona holtteste, csecsemőjét a metróalagútban szoptató anya, véres arcú nő, akinek a képe szinte az összes brit tabloidra felkerült, egy szál automatával az aszfalton hasaló gárdisták a tankok útjában, szétlőtt ukrán óvoda, és mennyi halálkép lesz még.

Egy, egyetlen egy azonban még ebből a sorból is kilóg: az a felvétel, amelyen látható, amint egy orosz tank irányt vált, és szándékosan átgázol egy autón, benne a vezetővel persze, hiszen a tank ő miatta fordult meg, őt akarta nem is egyszerűen megölni, de eltaposni, mint egy férget.

Nem kivégezni, hanem felismerhetetlenné trancsírozni, ahol már

semmi emberi nincsen, csak vér, belek, és csontdarabok.

Ilyen a háború, mondják a szakértők, tábornokok, és politikusok (már aki persze ), és hát pontosan erről van szó, hogy a háború ilyen, és ezt teszi az emberrel.

A háború olyan, hogy miután kiképeznek katonagéppé, beletesznek egy tankba, amitől te, aki amúgy csak egy eleme, csavarja vagy egy vakon engedelmeskedő egésznek, egyszerre méterekkel kerülsz a föld, és más emberek fölé, de nem csupán magasan vagy, hanem érinthetetlen is. A páncél, az ágyú, a lánctalp mindentől megvéd, így fölösleges a hétköznapi életben létfontosságú kompromisszumokat, kiegyezéseket keresni, taktikusan meghátrálni, win-win szituációkat kialakítani, okos ember módjára nem kell engedned az erősebbnek, hiszen itt mindenképpen te vagy az erősebb.

Természetesen nagyon fontos, hogy azok, akik a te drótjaidat rángatják, miről győztek meg, mielőtt beültettek a tank-játékszeredbe. Az, hogy felsőbbrendű vagy, a minimum, hiszen az az alak, akit eltaposni kedved szottyant, nem is létezik, hiába hiszi magát ukránnak, olyan nincs, a név maga határvidéket jelent, hát miféle nemzet az, amit határnak hívnak? Az ukrán, ha már ragaszkodunk a szóhoz, inkább amolyan félhülye parasztocskát jelöl, aki ha okosabb lenne, igazi orosz lenne, de most még csak a fejlődés elején tart, és valami korcs nyelven gajdol. Amúgy meg, ahogy az elnök mondta, Ukrajnát úgy dobták össze, az orosz cár, Lenin, Hruscsov, nemhogy nemzetnek, államnak is nevetséges. Nácik vezette amerikai gyarmat, rablók uralta nép, akik évek óta népirtást folytatnak az oroszok ellen. Ergo: aki Ukrajnát tapossa, Oroszországot védi.

Természetesen vannak, nem is kevesen, akik éppen ezt a logikát vélik félhülyének, tele nettó hazugságokkal, de te, aki a tankban ülsz a föld fölött, ezt nem gondolod végig, részint mert nincs tudásod ehhez, részint úgy véled, szükséged sincs rá, azért van az elnök, meg a tizedes, hogy megmondja neked a tutit.

De a tutinak sincs sok jelentősége most már, azután, hogy már megérezted a vér szagát, már láttad a bajtársad a hóba dermedni, amikor látod az autót, benne az egyik féreggel, aki elvben nem is létezhet, mégis ellenállhat neked, és visszalőhet. Az agyadban a parancsnokod szódarabkái kavarognak együtt a megsértett fölényérzeteddel, és a tudattal, hogy ha ölni akarsz, ölhetsz, és nem gyilkos leszel, hanem hős, rosszabb esetben mártír. Vak dühvel félrerántod a kormányt, és csikorogva áthajtasz a kocsin, fém a fémen jajong, az autóból kinyomott levegő mintha sóhajtás lenne, és te máris mégy tovább, jobanyij v rot ("ёбаный в рот"), annyi neked paraszt.

A járókelők percekkel később kiszabadítják a roncsból a vezetőt, aki maga sem érti, hogyan menekült meg. Nincs rá magyarázat.

Innentől egy másik történet jön.

Szénási Sándor (Klubrádió)