A vevők valamelyik szalonban kiválasztották, milyen márkájú, típusú, karosszériájú és színű autót szeretnének, aztán befizették a vételár egy részét az OTP-ben. Utána kaptak egy sorszámot, és vártak. Hogy mennyi ideig, az sok tényezőtől függött. A népszerűbb típusokra többet, de nemcsak ezen múlt, hanem az éppen szállított mennyiség, az autók minősége is befolyásolta, egy-két, vagy akár három-négy-öt évig böngészhette a leendő tulajdonos a sorszámokat
Akkoriban nem a csiphiány miatt nem lehetett azonnal vagy belátható időn belül új autóba ülni, hanem a rendszer működéséből természetes módon következtek a problémák. Ma legalább annyira örülnénk egy nullkilométeres Wartburgnak, Trabantnak vagy ezerötös Ladának, mint akkor, de az ellátási rendszert nem sírjuk vissza.
1963-tól a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága alatt létrehozott Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat felelt a központilag beszerzett autók elosztásáért.
A vevők valamelyik szalonban kiválasztották, milyen márkájú, típusú, karosszériájú és színű autót szeretnének, aztán befizették a vételár egy részét az OTP-ben. Utána kaptak egy sorszámot, és vártak.
Hogy mennyi ideig, az sok tényezőtől függött. A népszerűbb típusokra többet, de nemcsak ezen múlt, hanem az éppen szállított mennyiség, az autók minősége is befolyásolta, egy-két, vagy akár három-négy-öt évig böngészhette a leendő tulajdonos a sorszámokat az Autó-Motor-ban. Gyakran kellett helyben javítani az autókat, vagy pótolni valamit átadás előtt, ám az alkatrészellátás is gyakran akadozott. A Merkur 1993-as végelszámolásáig sosem érte utol magát és a vásárlói igényeket.
1977, a százezredik Magyarországra szállított Wartburg (Fotó: Fortepan/Bojár Sándor)
