"Az ellenzék 2010 óta nem tudta visszaszerezni Csepelen a polgármesteri pozíciót, illetve a képviselői többséget, ami viszont napjainkra több fővárosi kerületben sikerült. A helyi okok nem csak a baloldali pártok népszerűségének csökkenésében, a teljes ellenzéki összefogás hiányában, hanem a jelölésben, az ellenzék, de változást akaró választópolgárok többségének bizalmát sem élvező jelöltek személyében is keresendők."
Jó néhány hét telt el az április 3-i országgyűlési választások óta, a helyi választásokban érintettek véleménye, nyilvános értékelése, szembenézése az eredményekkel sehol, pedig szükség lenne rá. Elősegítendő a megkerülhetetlen elemzést, nekivágtam gondolataim, véleményem megfogalmazásának, „papírra vetésének”. Talán segít az ellenzéki vereség okozta sokk, több ismerősnél tapasztalható kiábrándultság, elhallgatás leküzdésében, a jövőre való felkészülésben.
Remélem, vitaindítónak is megfelelnek az általam alábbiakban megfogalmazott észrevételek, a 2006-2022 közötti választások egymással összefüggő eredményeit, a jelenlegi helyzethez vezető folyamatot is áttekintő gondolatok. Annak ellenére, hogy a társadalmi, gazdasági, politikai folyamatokból kimarad a kerületben végbement gazdasági változásoknak az itt élő emberek életére gyakorolt hatásainak bemutatása, ami sokban árnyalná az értékelést. Ehhez azonban sokkal több tényszerű adatra, ismeretre lenne szükség, ezért az
alábbiakat ajánlom az olvasók figyelmébe:
1) A 2006-os országgyűlési-, és helyi önkormányzati választásokat a csepeli MSZP nyerte, az utóbbi esetében, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő zavargások ellenére is. Több mint 55 százalékos többsége lett a szocialistáknak a képviselő-testületben. Az azóta eltelt időszakban a kerület lakossága, ezen belül a választópolgárok száma is jelentősen, kb. 8 százalékkal csökkent. Természetesen változó volt a választásokon való részvétel is. Tizenhat éve, 2006-ban, majd 70 %-os volt a szavazáson való megjelenési arány, négy évvel később a megjelentek aránya nem érte el a 44 (!) százalékot sem, idén pedig a választópolgárok 73,6 %-a szavazott, ami a vizsgált időszak legmagasabb aránya, bár a fővárosi megjelenéstől elmaradt.
2) Ezalatt a ~ 16 év alatt a kerület politikai palettáján lévő pártok helyzete és eredményei is jelentősen változtak, sokszínűbb lett a kép. Míg 2006-ban az MSZP és Fidesz volt a meghatározó erő, a két párt a szavazatok ~ 82 százalékát (MSZP-54,22%, Fidesz 27,42 %) szerezték meg, 2010-re megváltozott a helyzet: 16 év után a szocialisták mindkét kerületi választókerületben elvesztették az országgyűlési, majd a helyi önkormányzati választásokat, s fideszes polgármestere lett Csepelnek. A legerősebb párt is a Fidesz lett. Az országgyűlési választásokon a szavazók 40 százaléka adta le rájuk a voksot, ráadásul mindkét csepeli választókerületet megnyerték, sőt az önkormányzati képviselő-testületben is kétharmadot szereztek. „Megjelent” a választásokon a Jobbik (10,03 %) és az LMP (8,85 %), de a civilek is megmozdultak. A helyi szocialisták vereségének okai egyrészt 2006 utáni gazdasági válságban, a baloldal országos visszaesésében, másrészt a párt helyi szervezete körüli botrányokban, az MSZP helyi frakciója szétesésében és a baloldali polgármester jelölt személye körül kialakult vitákban, belső feszültségekben keresendők.
3) A 2010-ben hatalomra került Fidesz, értékelve az előző választások tapasztalatait, 2014-re csökkentette a választókerületek számát, Budapesten a 32-ből 18 választókerületet hozott létre. Csepelt összevonták Soroksárral, abban bízva, hogy a két kerület összevonása erősítheti a jobboldali esélyeket a létrejött új választókerületben. Eközben Csepelen Németh Szilárd polgármester vezetésével gyorsan végrehajtották a teljes hatalomváltást: azonnal megszüntették a Csepel újságot, a CSEPP TV-t, új kétheti lapot hoztak létre, megvonták a támogatást a Csepel SC-től és a Csepeli Munkásotthontól, leváltották, karhatalmi segítséggel, a CSEVAK Zrt. vezetését, majd támogatva a kormányzati törekvéseket az iskolák államosítása témájában, átszervezték az óvodákat.
Fokozatosan új vezetőket neveztek ki az intézmények, szervezetek élére. Németh felmondta a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületével kötött együttműködési megállapodást. Új önkormányzati jelképeket (zászló, címer, irredenta országzászló stb) hagyatott jóvá, felállíttatta a két világháború közötti Horthy rendszer politikusának a szobrát a kerületben, vagy a Szent Imre-téren a régi vármegyék címereit. Átíratta Csepel 1700-as évek első évtizedeiben végbemenő újjáépítésének történetét. Ezzel tulajdonképpen Csepel is „betagozódott” az Orbán-kormány által meghirdetett Nemzeti Együttműködési Rendszerbe.
Megválasztása után Németh mindent megtett a szocialisták népszerűségének csökkentése, a helyi szocialista politikusok lejáratása érdekében is: feljelentések sorozatát indította el, testületi üléseken és különböző fórumokon nyíltan kommunistázott, a Munkásotthon esetében még az önkormányzati intézményeket is eltiltotta a kultúrházzal való együttműködéstől. Országgyűlési képviselőként a fideszesek parlamenti többségét felhasználva elfogadtatta a „Lex Munkásotthon” törvényt, amelynek révén később az önkormányzat megszerezte a Munkásotthon Alapítvány alapítói jogát. A teljes helyi „rendszerváltást” már a 2014-ben polgármesternek megválasztott Borbély Lénárd fejezte be, esetenként Németh kádereinek lecserélésével együtt. A fideszesek kerületfejlesztési választási ígéreteiből csak a lényeg maradt el: a gerincút teljessé tétele, a Gubacsi híd felújítása, a csepeli HÉV korszerűsítése, az új csepeli kórház megépítése, kb. 5000 munkahely létrehozása, a Korvin csomópont kétszintessé tétele, amelyek további fejlesztéseket generáltak volna.
4) Mindezek ellenére az ellenzék azóta sem tudta visszaszerezni Csepelen a polgármesteri pozíciót, illetve a képviselői többséget, ami viszont napjainkra több fővárosi kerületben sikerült. A helyi okok nem csak a baloldali pártok népszerűségének csökkenésében, a teljes ellenzéki összefogás hiányában, hanem a jelölésben, az ellenzék, de változást akaró választópolgárok többségének bizalmát sem élvező jelöltek személyében is keresendők. A képviselő-testületen belüli arányok mégis egyre erősödő ellenzék képét mutatták: 2010-ben 33,3%, 2014: 42,8 %, 2019-ben már 50 %. Ebben az időszakban a Jobbik és az LMP, de még a Momentum sem tudott 1-1 jelöltön kívül jelentős előretörést felmutatni a kerületben.
A baloldal, először az MSZP, majd az MSZP és a DK adta a testületen belüli ellenzék fő erejét. Végig egyértelmű volt, hogy 2010 után csak az ellenzéki összefogás hozhat eredményt, s ha 2014-ben lett volna teljes ellenzéki összefogás, Borbély Lénárd nem nyerte volna el a polgármesteri pozíciót. Az ellenzéki lendület 2019-es önkormányzati választások előtt felbomlott. Egyik meghatározó eleme a vereségnek a baloldal (MSZP, DK) által leginkább támogatott ellenzéki polgármester jelölt jelölése körüli botrányos folyamatban keresendő, ami más okokkal együtt „elősegítette”, hogy a választás után két megválasztott korábbi ellenzéki képviselő is átállt a Fidesz-frakcióhoz. Így jött létre a testületben a fideszes többség, ami elkerülhető lett volna, más jelölttel és jobban előkészített ellenzéki együttműködéssel. A polgármesteri és listás választás végeredménye azonban azt mutatta, hogy bár a testületbe többséget lehetett volna szerezni, az ellenzéki polgármester jelölt teljes ellenzéki összefogás esetében sem nyert volna a több mint 52 százalékot elért fideszes polgármester jelölttel szemben. Ez nem a jelölt, a jelölők hibája volt. Eredmény: tovább csökkent a kerületben a baloldali pártok belső egysége, kohéziója, a pártok népszerűsége, így, a hírek szerint, sokan el is hagyták soraikat.
5) A 2010 utáni sorozatos önkormányzati sikerek ellenére a helyi fideszesek nem tudták megszerezni a csepeli országgyűlési választásokon az egyéni választókerületi győzelmet. Németh harmadszor, 2014 és 2018 után 2022-ben is elbukta Csepelen a képviselőségért vívott harcát. Vereségének okai között feltétlenül meg kell említeni magát Németh Szilárdot, korábbi vereségeinek és a választások előtti döntéseinek (a Csepel SC Alapítvány közpénzből való megvásárlása, a Kis-Duna parti birkózóakadémia felépítése, összeveszése a kerületi önkormányzat fideszes vezetésével, stb) következményeit, de a sorsdöntő az ellenzéki jelölt melletti egységes, számos civil szervezetet is felsorakoztató kiállás volt. Az utóbbi három országgyűlési képviselő választáson, az ellenzéki erők a listás szavazásnál több szavazatot kaptak a fideszeseknél. Az ellenzék idén pl. a 70 szavazókör ~ 63 százalékában nyerte meg a listás választást. Az önkormányzati választásokon elért siker ellenére a tehát fideszesek nem élvezik a választók többségének bizalmát a kerületben. Az ellenzék elsősorban Királyerdőben és a régebben létrehozott nagy lakótelepeken népszerű, míg a Városközpont és közvetlen környékén élő választópolgárok jelentős része a Fideszre szavazott.
A listán elért 44,95 százalékos ellenzéki eredményből azonban nem lehet következtetni a helyi baloldal megerősödésére. Már csak azért sem, mert az egyéni választókerületi szavazás során Szabó Szabolcsra, az ellenzék jelöltjére több mint 5 százalékkal többen szavaztak, mint az őt támogató, most egységesen megjelent ellenzéki pártokra. Ugyanakkor a Csepelen is 5 százalék feletti szavazatarányt elért Mi Hazánk Mozgalomra adott szavazatok mutatják a Fidesz ellenes erők megosztottságát a kerületben, de a jobboldal erejét is.
A választásokat megelőző hatalmas méretű, tudatosan végiggondolt pénzosztogatás, az orosz-ukrán háborúra való kormányreakció (nem akarunk belekeveredni a háborúba, megvédjük Magyarországot, a biztonságot és békét akaró magyarokat, a rezsicsökkentést, a magyar családokat, szemben a baloldallal, amely háborút akar), az ellenzék elhibázott kampánya, melynek elemzése szerintem még hátra van, ismét kétharmados Fidesz győzelemhez vezetett. A Fidesz jelenleg is tartó további erősödése mellett a Mi Hazánk Mozgalmat támogatók számának növekedése és az ellenzéki összefogás azonnali felbomlása, komoly veszélyeket rejt a következő időszakban a valódi ellenzékre, ezen belül a baloldali erőkre.
Ezek az ellenzéki pártok a választások előtt külön-külön nem voltak meghatározó erői a csepeli politikai, társadalmi és kulturális közéletnek, bár az előválasztáson mintha rácáfoltak volna erre. Ezt az időszakot kivéve, gyakorlatilag nem volt érzékelhető egymás közötti együttműködésük, a civil erőkkel való kapcsolatuk, de lakossági, emberi kapcsolataik sem jelentek meg a például a kerület közéletében sem. Magyarázkodni persze lehet, például a két éve tartó veszélyhelyzettel. A helyzet a választásokra létrejött „kényszerű” összefogással azonban csak ideiglenesen javult, az összefogás áprilisi veresége ismét külön pályára tereli az ellenzéki pártokat, Csepelen is. Nem biztos, hogy segít helyzeten a legerősebb ellenzéki párt címéért évek óta folyó, egymástól személyiségeket elcsábító küzdelem sem, bár az is igaz, hogy a szétforgácsolt baloldal sem lehet a következő választásokon a győzelemhez szükséges egység megteremtésének motorja. Ebből adódóan számomra a szervezeti megújulások, átalakulások sem elképzelhetetlenek.
Rövid és hosszabb távú stratégiai gondolkodás nélkül ez azonban nem vezet sehova, sőt a kialakult helyzet, szerintem, a Fidesznek kedvez. Simán felőrölheti az egymással harcoló ellenzéki erőket, ami valamennyi változást akaró erő meggyengüléséhez, a választásoktól távol maradni szándékozók arányának növekedéséhez vezethet. Ráadásul éppen most, amikor az ismét kétharmados győzelmet arató Orbán Viktor a még nagyobb arányú választói felhatalmazásra hivatkozva, azt tehet, amit akar, s az újabb veszélyhelyzet bevezetésével bármikor felléphet az ellenzékkel és egyes pártjaival szemben. Sőt. Üres, illetve kreált pozíciókból és pénzből is annyi van, mint a pelyva.
6) Pár nappal az április 3-i választások után a csepeliek.blog.hu már közölte a választások tapasztalatairól készült írásomat. https://csepeliek.blog.hu/2022/04/06/elemzes_nemeth_szilard_harmadik_bukasat_fokent_a_csepelieknek_es_szabo_szabolcsnak_koszonheti_magan_#more17798425 Akkori véleményem fenntartom, azzal a kiegészítéssel, hogy el kellene kezdeni a 2024-es önkormányzati választásokra való felkészülést. A mostani baloldali pártok ebben az állapotban szerintem nem képesek a helyi hatalom leváltására. A helyzet azonban korántsem reménytelen, sőt… A baloldali gondolkodás még mindig erős Csepelen, s a változást akaró erőkkel, a civilszervezetekkel együtt van esély a változásra. Csak dolgozni kellene. Nem elsősorban önmagukért, ami persze elkerülhetetlen, hanem Csepelért, a csepeli emberek bizalmának visszaszerzéséért, egy más jövőért.
vox
