Vajon a budai Vár elfoglalásának számláit átnyálazzák-e valaha? Mert itt nem 9 milliárd került át távoli zsebekbe. S nem is egy használaton kívüli, lepusztult vasúti területbe lehelnének életet. Hangos viták sincsenek, senki nem osztott lapot az önkormányzatnak, építészeti és egyéb pályázatok sincsenek. Csak átláthatatlanul született arrogáns döntések.
Orbánéknak mindenről Gyurcsány jut eszébe, kivéve egyet: a kormányzati negyed építést. A Gyurcsány vezette kabinet majdnem belebukott a Nyugati Pályaudvar mögé álmodott kormányzati negyed tervébe, de még időben észbe kaptak.
Az Orbán-kormány most más helyszínen valósítja meg Gyurcsány álmát. Minden hatalmuk megvan hozzá, és nem félnek használni. Holott annak idején a Fidesz az elejétől ellenezte a dolgot, mondván ostobaság minden kormányzati intézményt egy helyre költöztetni, ráadásul drága is.
A Gyurcsány-kormány 2006-ban a választások után néhány hónappal jelentette be: 2009-re egy külön erre a célra felépített negyedbe költözteti a negyven épületben működő kormányhivatalokat. Bár a helyszín kiválasztását célzó pályázaton nagy volt a tülekedés, a kormány végül anélkül döntött a Nyugati mögötti terület mellett, hogy bárki is belenézett volna a MÁV ingatlan-nyilvántartásába. A szoros átadási határidőt tiszta tulajdonviszonyokkal is nehéz lett volna tartani, ám a széljegyek hálójába gabalyodva lehetetlenné vált.
Erre rakódott rá az építészeti tervek körüli szakmai disputa, a beruházó tender körüli játszmák, az érintett önkormányzatok konok ellenállása és a politikai-társadalmi konszenzus hiánya. Mire a kormány 2008 elején „megállította” a projektet, már több mint kilencmilliárdot költöttek rá. Az akkori hivatalos szóhasználat szerint a pénz egyszerűen csak átkerült az egyik állami zsebből a másikba. Az akkor még ellenzékben lévő Fidesz hőzöngött és fenyegetőzött. „Őrizzenek meg minden számlát és szerződést, mert mindegyiket alaposan megvizsgáljuk” – mondták. Volt is belső, meg számvevőszékes, meg törvényszéki vizsgálat.
Vajon a budai Vár elfoglalásának számláit átnyálazzák-e valaha? Mert itt nem 9 milliárd került át távoli zsebekbe. S nem is egy használaton kívüli, lepusztult vasúti területbe lehelnének életet. Hangos viták sincsenek, senki nem osztott lapot az önkormányzatnak, építészeti és egyéb pályázatok sincsenek. Csak átláthatatlanul született arrogáns döntések.
Kezdve a Várszínház kiebrudalásától, az egykori Karmelita kolostorra aggatott erkélyen át, a várnegyed múzeumainak, akadémiai kutatóhelyeinek egymás utáni kilakoltatásáig. Legutóbb a hadtörténeti múzeumról derült ki, hogy mennie kell, mert az új miniszter mást képzel a Kapisztrán térre. S közben felkészül a Széchenyi Könyvtár és a Nemzeti Galéria, amelyekről évekkel ezelőtt kijelentették, hogy nem maradhatnak, csak még nem készült el az új helyük. Még egész jól megúszták, hiszen a közlekedési múzeum épületét anélkül bontották le, hogy megépült volna az új, a természettudományit meg vidékre száműznék.
A megalomán, szellemtelen, koridegen, mindent összevetve rettentő kínos építészeti múltba révedés lassan lefedi az egész budai Várat. A térfoglalást a NER potentátok lakásszerzései teszik teljessé Palkovics minisztertől Bayer Zsolt megmondóemberig. Már csak a kerületi önkormányzatot és azt a pár ottragadt lakót és intézményt kell kiűzni. Menni fog. Már nincs egyetlen józan hang sem, amely „megállítaná” a projektet. Vagy ezt az egészet.
Forrás: Szalai Anna (Népszava)
