"A község vezetőségének már régen erélyes lépéseket kellett volna tennie, hogy a rendőrőrszemek számát szaporítsák és megfékezzék a fővárosból Csepelre menekült és itt bujkáló gyanús elemekkel szemben Csepel becsületes életmódot folytató tisztes lakosságát....A közbiztonság is gyenge lábon áll a községben. Napirenden vannak a baromfilopások, lakáskifosztások..." 

A két világháború között az Est mellett a (korabeli helyesírással) Friss Ujság volt a másik nagy példányszámú lap, amelynek 90 évvel ezelőtti, 1932-es számában jelent meg a Rossz a közbiztonság Csepelen című tudósítás. A cikkben, amely a sajtószerkesztés akkori és mai szabályai szerint alcímet is kapott, („A lakosság sürgeti a jobb és olcsóbb közlekedést is”) ezt közölték:

Az utóbbi években Csepelen a Kertváros és a Csillagtelep parcellázása folytán a lakások száma óriási mértékben emelkedett. Egyedül a kertváros település helyén kétezer új ház épült, úgyhogy Csepel nagyközség lakosainak száma több mint 28 ezer. Ennek a huszonnyolcezer embernek azonban cseppet sem irigylendő a sorsa. Maga a község alig tesz valamit az érdekükben, utak, utcák járhatatlanok az

esztendő nagy részében.

A közbiztonság is gyenge lábon áll a községben. Napirendig vannak a baromfilopások, lakáskifosztások. Az újonnan beépült óriási területeken több mint száz új utca épült be és alig akad rendőr a közelben. Az a néhány rendőr, aki Csepelen teljesít szolgálatot, a falut őrzi, fizikailag képtelen bejárni a távolabbi területeket. Különösen most, téli napokon, gyenge világítás mellett, nem nagyon biztonságos a járáskelés az elhagyott utcákon.

A község vezetőségének már régen erélyes lépéseket kellett volna tennie, hogy a rendőrőrszemek számát szaporítsák és megfékezzék a fővárosból Csepelre menekült és itt bujkáló gyanús elemekkel szemben Csepel becsületes életmódot folytató tisztes lakosságát..

A csepeliek másik súlyos panasza a rossz és drága közlekedés. "A fővároskörnyéki községek és városok lakosságának ez a főkeserűsége, ezt nem lehet elégszer hangoztatni. Gyökeresváltozásokra van itt szükség. Csepel külső területeiről 3—4 kilométernyi utat kell megtenni, amíg eléri az ember a 11 KV villamos állomását, ahol azután 40 perces várakozás után kaphat csak kocsit. A villamosokat ugyanis ilyen időközökben indítják.

Ezzel a villamossal csak a budapesti vágóhídig lehet bejutni a városba és ez az út 56 fillérbe kerül Imrén a Beszkárttal újabb 24 filléres jeggyel lehet tovább utazni, úgy, hogy mire az utas eléri utazása végcélját, 80 fillért költött villamosra, vagyis oda-vissza utazása 1 pengő 60 fillérjébe kerül. A mai rossz gazdasági viszonyok között ez azt jelenti, hogy a szegény munkás napi keresetének felét kénytelen villamosra költeni. A várakozás és utazás naponta két óráját vette ki igénybe, amíg a Budapesttől nyolc kilométernyire levő Csepelig eljut, vagy onnan visszajön.

Csepel lakossága összehasonlíthatatlanul a legrosszabb elbánásban részesül az összes környéki községek között. A Budapesttől 16 kilométernyire fekvő Rákospalota, továbbá Újpest, Kispest, Pesterzsébet stb. úgyszólván három percenként kap villamost és 24 filléres jeggyel lehet megtenni innen az utat a főváros legtávolabbi részeibe, mert itt a Beszkárt bonyolítja le a forgalmat.

Csepel is úgy látná megoldva közlekedésének súlyos problémáját, ha a Beszkárt kiépítené a vonalát idáig. Robi kanonok vezetése alatt bizottságot, alakítottak, sokezer aláírással kérvényt készítettek és a kereskedelmi minisztert kérik fel, vegye pártfogásába a kívánságukat. Hogy olcsó és jobb közlekedéshez juthasson Csepel ezer és ezer szegény lakosa, ezért kérik a Beszkárt villamosnak sürgős kiépítését Csepel községig, sőt ezen túl, a népes Kertvárosig és Csillagtelepig.

Forrás: Friss Ujság 1932. március 1.

A korabeli képen a Szent Imre téri csepeli városháza az 1930-as évekből