Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!

A képen látható emberek az 1960-as évek vége, hetvenes évek elején utazhattak Csepelről a Boráros térre. Valószínűleg nagy többségük a Csepel Művekből és a többi nagy csepeli gyárból munka után utazott a belvárosi lakásaikba. Minden férfi és nő tiszta, „civil” ruhában siet a dolgára. Nem látni köztük egyet sem piszkos, elhanyagolt munkásruhában, mert a gyárakban öltözők, és ruhatárak voltak!

Ma, - jó félszáz év múltával - szinte nem látni olyan HÉV szerelvényt, amelyiken elhanyagolt ruházatú koszos küllemű, fáradt dolgozók ne ülnének. Ezek az emberek a belvárosi építkezésekről utaznak reggel oda- este haza a HÉV-en.

Most már - mindenki láthatja - a munkásnak nem jár a tisztálkodási lehetőség (sem) ebben a hazában!

Jobb esetben kifizetik neki egy részét. Persze tudják, hogy ez szemfényvesztés, mert

senki nem tudja megvenni a tisztálkodás munka utáni lehetőségét, de az alamizsna alkalmas arra, hogy a vállalkozó mossa kezeit! Ez a mostani magyar rendszer meg úgy van felépítve, hogy ezt be is veszi!

Rosszabb esetben belekényszerítik a dolgozót az elhanyagolt környezetbe, a megalázó lealacsonyító viszonyrendszerbe. Azért, mert az öltöző, a ruhatár meg a fürdő költséges dolog és nagy mértékben csökkenti a mindenható profitot!

Lehet, hogy a profitot valóban csökkenti, de nem annyival, mint amennyivel a piszkos, munkásruhás elcsigázott emberek önértékelését és önbecsülését csökkenti, és amennyivel ennek a népnek magához, és a másikhoz való empátiáját devalválja.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala