Az utcai erőszak, akár szélsőjobbos, akár szélsőbalos vagy éppen anarchista, mindenképpen elfogadhatatlan. A hatalomnak viszont nagyon is kapóra jön, hiszen lehet bűnbakokat kiáltani. Pont úgy, ahogy az a német Reichstag felgyújtása idején történt 1933-ban. Az eredmény pedig közismert…
Az utcai erőszak megérkezett Magyarországra.
Az, amelyik az elmúlt napokban alaposan felborzolta a kedélyeket Budapesten, hiszen – pontosan még nem tisztázott okból – olyanok estek áldozatul az utcai erőszaknak, akikről a támadók feltételezték, hogy az 1945-ös február 11-i német-magyar kitörési kísérlet úgynevezett "megünneplésére" érkeztek a fővárosba. Máshol pedig szélsőjobbosok vertek össze gyanútlan járókelőket.
Abban, hogy ez így van, nem kis szerepet játszik a
hatóságok évtizedek óta tartó tétlensége a februári náci és nyilas megemlékezések, emléktúrák, bajtársi összejövetelek és úgynevezett "katonai hagyományőrző megemlékezések" szervezőivel szemben. Tágabb értelemben pedig nem, hogy nem sikerült rendet tenni a második világháborús magyar részvétel ügyében, hanem mindmáig elmaradt az igazi társadalmi szembenézés a saját történelmünkkel. Sőt, az elmúlt években egyre nyilvánvalóbb módon zajlik a szélsőjobbos történetmesélés beemelése a hivatalos kánonba.
Egy jegyzet persze nem alkalmas arra, hogy a maga összetettségében, sokoldalúan mutasson be egy világháborús részvételt. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy Magyarország a náci Németország utolsó szövetségeseként harcolt Európában, rosszkor és rossz oldalon, történelmi bűnrészesként a keleti háborúban és a holokausztban. Akik a budai Várból próbáltak kitörni, nyilván mindenféle fegyveresek voltak, de alapjában véve egy bűnös háború értelmetlen áldozatai, semmiképpen sem nemzeti hősök vagy a katonai becsület példaképei. Ahogy a szovjet csapatok is valóban felszabadították Budapestet a rémálom alól február 13-ára. Más kérdés, hogy egyben a sztálini birodalomépítési törekvéseket is szolgálták, ha már itt voltak.
Németországban és Ausztriában sem könnyű felvenni a küzdelmet a neonácikkal, de ott legalább egyértelmű törvények és eljárásrendek vonatkoznak a nemzetiszocialista múlt dicsőítésére. Nálunk harmatgyenge törvények tiltják a barna és a vörös diktatúrák jelképeinek használatát, de én még nem hallottam róla, hogy bárkit is börtönnel sújtottak volna egy horogkeresztes vagy SS-tetoválás miatt. Maszatolás zajlik ebben is, ahogy az Árpád-sávos zászlók vagy a turulszobrok ügyében is.
Félreértés ne essék: az utcai erőszak, akár szélsőjobbos, akár szélsőbalos vagy éppen anarchista, mindenképpen elfogadhatatlan. A hatalomnak viszont nagyon is kapóra jön, hiszen lehet bűnbakokat kiáltani. Pont úgy, ahogy az a német Reichstag felgyújtása idején történt 1933-ban. Az eredmény pedig közismert…
