„A sajtó olyan, akár egy hegy – magasra tudja emelni az embert, és le is tudja taszítani a mélybe”. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, még a kerületvezetőknek is

Esterházy Péter szavai jutottak eszembe, amikor a május 25-i képviselő-testületi ülés Csepeli Hírmondóval kapcsolatos vitáját hallgattam. Szerinte „az újság akkor jó, ha hangjában meghalljuk a magunkét is.” Az idén tizenkettedik éve működő önkormányzati lapban  a csepeliek nem magunkat vagy választott képviselőiket hallák, hanem – Németh Szilárd után most  Borbély Lénárd polgármestert. 

Nem kapnak hangot a CSH-ban a mindennapi gondokkal küszködő csepeliek, a státusztörvénnyel fenyegetett pedagógusok, a tanáraikért tüntető diákok, az infláció miatt egyre rosszabb helyzetbe kerülő nyugdíjasok, a nem támogatott civilszervezetek, egyesületek, a szakszervezetek. Az ellenzék

csak nagy ritkán szólalhat meg. A Csepeli Hírmondó, Esterházy kritériuma szerint, tehát nem jó újság.

A képviselő-testület majd 50 perces vitája viszont tanulságos volt. Lényegében hárman vitatkoztak. 

Bercsik Károly fideszes frakcióvezető, aki 2010 októberében Németh Szilárd polgármester képviselőtársaként támogatta Borbély Lénárd akkori frakcióvezető kezdeményezését, a hetilapként működő Csepel újság azonnali bezárását, az újságírók szélnek eresztését, aztán majd 12 éven át védte az általuk létrehozott Csepeli Hírmondó egyoldalúságát, kiegyensúlyozatlanságát. Most tételesen sorolta a polgármester mértéktelen túltengését a kéthetente megjelenő lapszámokban. Sőt kezdeményezte, hogy júniustól csak havilapként működtesse a tulajdonos, a képviselő-testület. No, nem Borbélyt, bár szerintem azt is szívesen javasolta volna, csak a lapot. 

Ábel Attila alpolgármester, aki a hatalomért, Don Quijote-ként küzdő, Bercsik szerint most a Kedves Vezető szerepében tetszelgő polgármester hű fegyverhordozójaként, a CSH működéséért felelős alpolgármestereként, valamikori független újságírói múltját elfelejtve, körömszakadtáig védte a lapot és főnökét. Rezzenéstelen arccal a hallgatóság szemébe vágta: az újság korrekt, hiteles, a legkorrektebb, legjobb újság a fővárosban. Ennél korrektebbet még nem láttam – mondta. Hozzátette, hogy korábban Németh Szilárddal, előtte meg Tóth Mihállyal voltak tele az akkori önkormányzati lapok, ami szerinte természetes volt, hiszen polgármesterként ők is járták a kerületet. Bercsik úr 10 évig nem szólt semmit a lapról – folytatta, most pedig, hogy nem Némethről szólt és szól minden, társaival együtt kirúgtak minket, a lap is rossz lett. 

Borbély Lénárd polgármester, aki nem a lapot, saját magát védte. Már az is baj, mondta, hogy fejlődik a kerület, ő meg rengeteget dolgozik ezért, és a Csepeli Hírmondó korrekten tájékoztat minderről? Vagy az a baj, hogy ő a polgármester, akinek ott kell lennie mindenütt? Egyébként meg Bercsik úr javaslata anyagi veszteséggel járna, ami elviselhetetlen, s a testület egyetemlegesen is felelne ezért. Azt elfelejtette, hozzátenni, hogy a Csepeli Hírmondó nélkül az ő polgármesteri álmai is veszélybe kerülnének, mert pillanatnyilag nincs annyi milliója, talán a mögé már felsorakoztatott civil szervezetnek sem, amiből finanszírozhatná saját, hetek óta a lapban is folyó polgármesteri kampányát. 

Nem az az alapvető problémája a CSH-nak, amit a frakcióvezető felrótt a szerkesztőségnek, mármint, hogy a lap Borbélyról szól, bár a mértékletesség valóban nem tartozik a polgármester emberi erényei közé, amit súlyosbít, hogy ezzel közpénzből fedezi polgármesteri kampányát, újbóli megválasztását. Ábel állítása ellenére a 2010 előtti Csepel újság kiadói és szerkesztői viszont ügyeltek ennek betartására is. Átnéztem a 2009. év első negyedévében megjelent Csepel újság lapszámait, s összehasonlítottam a CSH idei első három havi számaival. Borbély több mint háromszor annyi helyet kapott a lapban, mint annak idején Tóth Mihály. 

Még sem ez a gondom a Csepeli Hírmondóval. Igaz, Borbély öndicsérete és állandó szerepeltetése nekem sincs ínyemre. Akkor mitől elfogadhatatlan számomra és sok csepeli számára a Csepeli Hírmondó? Németh, majd 2014 óta Borbély hangja mellől mindig hiányzott/hiányzik, ami a fentiekben átnézett, 14 évvel ezelőtti Csepel újságban benne volt. Például:

> A Csepeliek a Zöld Kis-Dunapartért Egyesület valamennyi, szocialista vezetés által tervezett Kis-Duna parti beruházás elleni tüntetése, tiltakozó levele, lakossági fóruma belefért a szerkesztési elvekbe, csakúgy, mint az egyesület önálló fóruma a Kis-Dunapart jövőjéről. 

> Más csepeli civil szervezetek is helyet kaptak, a polgármester véleményével szemben kifejthették véleményüket. A horgászok a Kis-Duna kotrása érdekében, míg a csepeli konzervatívok vagy a Csepeli Kertbarát Kör az őket foglalkoztató ügyekben kaptak teret a lapban.

> A képviselő-testület ellenzéki pártjai kb. egy-egy hasábban véleményezték a kerület készülő költségvetési rendelettervezetét.  

> Az olvasók megismerhették Németh Szilárdnak a Fácán-hegyi szeméthegy ügyében készült interpellációját, vagy sajtótájékoztatóit, Kövér László csepeli fórumán elhangzottakat. 

> Az akkori szerkesztőség riportokat készített az alpolgármesterekkel, több, így ellenzéki képviselővel is, azaz nem csak a polgármester képviselte az önkormányzatot, illetve annak vezetését.

> A Csepel újság akkor hírt adott az év eleji időközi önkormányzati képviselő választásokról, amikor is valamennyi jelölt, a hirdetési lehetőségek mellett, többször ingyen is bemutatkozhatott a választóknak.  

Félreértés ne essék, nem a múltat sírom vissza. Azt sem állítom, hogy az akkori Csepel újság a legjobb lap volt a fővárosban. Tény azonban, hogy ilyen fajta hírek, ellenzéki megmozdulások, rendezvények, az ellenzéki vélemények megjelentetése, a lap felajánlása a pártok választási kampányának segítésére, nem jellemzők a Csepeli Hírmondóra. Azokat a hangokat hiányolom a hírmondóból, amelyek annak idején elfogadhatóvá tették a Csepel újságot, s amelyek hiánya miatt a Csepeli Hírmondót az elmúlt években többször is egyoldalúnak, nem egyszer pártlapnak minősítettem, amit sok olvasói vélemény, de volt, hogy bírósági ítélet is alátámasztott. 

Csak érdekességként említem itt meg, hogy a Csepeli Hírmondó fejlécében a lap címe alatt az alábbi szöveg olvasható: A XXI. Kerületi Önkormányzat lapja, míg a Csepel újság esetében 

A kerület közéleti lapja szerepelt. Szerintem az eltérés jól mutatja a két lap szerepével és feladatával kapcsolatos tulajdonosi véleménykülönbségeket.

Most, hogy Borbély mögül kiállt a Fidesz helyi szervezete, a polgármester már sajátjaként kezeli az újságot, kizárt mindent, ami esetleg megkérdőjelezné a minden nagyon szép, minden nagyon jó a kerületben kezdetű polgármesteri felfogást, gyengítené választási győzelmi esélyeit. Hiányolom a valóban rászoruló, egyre inkább elszegényedő emberek, nyugdíjasok, az értük felszólaló, másképp gondolkodó, illetve a csepeli civil-, és érdekvédelmi szervezetek, gazdasági szervezetek, pártok, az ellenzékiek véleményét, azaz a „magunk hangját”. Ezért Borbély Lénárd polgármester elmarasztalható, bár ez őt korántsem érdekli.  

Ábel Attila szerint viszont a lap híreket, tényeket közöl, nem véleményez senkit és semmit. Azonban gyakran hiányoznak a hírek mögött lévő valós tények. A leadott hírek megfogalmazása pedig nem egyszer alátámasztja véleményemet: a lap időnkénti csúsztatása több mint vélemény, hazugság. Például: a lap 9. számában közölt hír, miszerint „Ellenzéki nem a gerincút folytatására”, nem tény, nem vélemény, tömény hazugság. Ugyanis a javaslat nem a gerincút folytatásáról szólt, hanem a tervezés újbóli elindítására vonatkozott, amellyel egyetértve, csak határozat kiegészítését kezdeményezte az ellenzék: kérjük fel a kormányt is az ügy támogatására, mert anélkül nincs semmi esély a tervezés folytatására sem. 

Végül egy amerikai író és hegymászó, James Ramsey Ullman (1907-1971) mondatát ajánlom a Csepeli Hírmondót uraló polgármester és munkatársai figyelmébe: „A sajtó is olyan, akár egy hegy – magasra tudja emelni az embert, és le is tudja taszítani a mélybe”. Érdemes lenne ezen elgondolkodni, még az önkormányzati vezetőknek is…

vox