Az első lakásvásárlók  több milliós hátránnyal indulnak. Számtalan elemzés született az elmúlt években arról, hogy az otthonteremtés segítésére adott állami támogatás, a csok összege gyakorlatilag beépült az ingatlanárakba. Az eladók egyszerűen úgy kalkulálnak, hogy ennyivel több pénz van a vevők zsebében.

Persze nem mindenkiében. Akinek még nincs gyereke, és előre nem is akarja megígérni az államnak, hogy majd lesz, netán még párja sincs, de azért kiköltözne már a mamahotelból, annak nem jár a csok.

Ők, vagyis többnyire az

első lakásvásárlók így eleve több milliós hátránnyal indulnak az egyre drágább otthonteremtésben. Gyakorlatilag lehetetlen is számukra, ha nincs szülői segítség vagy pénzzé tehető, önerőként beforgatható örökség. Egyre több elemzés lát napvilágot arról is, hogy sok esetben már a csokkal és a hozzá kapcsolódó hitellel is anyagi korlátokba ütközik a lakásvásárlás. A csok-program valójában már csak az olcsóbb falvakban jelent olyan támogatást, amiből akár még ki is jöhet egy családi ház.

A kormány mintha minderre csak most csodálkozna rá. A háborúra, na meg a szankciókra hivatkozva jövő januártól gyorsan meg is szüntetik a városokban a csokot, mondván, ott már úgysem ér az semmit. A falvakban marad, sőt nő a támogatási összeg (hadd menjenek fel ott is még jobban az ingatlanárak). S hogy mit kapnak majd januártól a városlakók? Lesz majd valami nekik is – ígérte Gulyás Gergely. De hogy mi, arról nem mondott egy szót sem. Nyilván azért nem, mert egyelőre fogalmuk sincs, miből tudnák segíteni az otthonteremtést. A költségvetésen hatalmas lyukak tátonganak, az uniós pénz nem jön. A lakáspiac rángatása az állami támogatások hirtelen ki vagy bevezetésével – lásd még: újlakásáfa vagy lakásfelújítási támogatás – azonban a lehető legrosszabb ötlet. A megfizethető otthonteremtést egy kiszámítható, több évre szóló, koherens lakásprogram tudná csak segíteni.

Forrás: Varga Dóra (Népszava)