Sok évvel ezelőtt magam is úgy gondoltam, hogy a nép, amely fittyet hány a politikára, ahhoz talán elég anyagias, hogy a bukszájában való kotorászást komolyan vegye, sőt csontig elszegényedvén fel is horkanjon akár. Például ettől: Tiborcz-közeli magántőkealap szállhat be az egyik leggazdagabb magyar, Scheer Sándor szállodaprojektjébe.
A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) oldalán megjelent bejelentés alapján a Market-vezér minősített többségi befolyása alatt lévő cég eladja a Sárváron luxushotelt építő kft.-ben meglévő üzletrészének felét. A vevő az Equilor Alapkezelő Zrt. által menedzselt Central European Opportunity II. Magántőkealap – olvasom a forbes.hu oldalon.
A szöveg az, aminek látszik, tárgyszerű tudósítás egy párhuzamos univerzum lakóinak mindennapos problémáiról, amelyek leginkább százmilliárdos nagyságrendű összegek megfelelő elhelyezésében és fialtatásában kulminálnak.
A többé-kevésbé normális átlagember figyelmét ez a problémakör
soha föl nem csigázhatná, ezt abból sejthető, hogy voltak ilyen irányú kísérletek, eredményük nulla. Annak ellenére, hogy a „magántőkealap” szó önmagában is valamiféle mutyizásra látszik utalni, azaz olyasvalamire, amitől Rózsa Sándor összevonta a szemöldökét, sőt akár a lovát is ugratta. Valamikor, régen, talán.
Tévedtem ebben is, ahogy minden másban.
Forrás: Váncsa István (Életés Irodalom)
