Csepel kerületvezetője már az alapkőletételnél is hiányzott. Az építkezés és a Borbély-Németh párharc legújabb – jedlikes ‑ fejezete azonban a végéhez közeledik. A polgármester saját sajtójában megelőlegeztette saját dicsőségét. Valószínűleg nem kell sokat várni már a rezsibiztos válaszára sem. A kabaréban csak az a szomorú, hogy milliárdokba kerül, és elhomályosíthat egy közelgő gimnáziumavatót
Amit tudni lehet: Borbély Lénárd kampányújsága, az Ábel Attila alpolgármester által vezényelt Csepeli Hírmondó így szerénykedett: Közös siker Csepelen: kormányzati támogatással megújult a Jedlik Ányos Gimnázium
A CSH-ban megjelent összeállítás azonban nem más mint öt oldal dicshimnusz Borbély Lénárd, a gimnázium kormányzati támogatással és beruházással megvalósult újjáépítéséért végzett, mintegy hatéves heroikus küzdelméről. Hogy miért kellett öt oldalt írni az ügyről, újra és újra leírni az ismert dolgokat, azt talán a polgármester és a cikk szerzője, Borbély közvetlen munkatársa, TK tudja.
Talán a 3. oldal alján lévő keretezett cikk adja az egyik magyarázatot. Az írás „Borbély Lénárd: Fantasztikus beruházással gazdagodott Csepel, köszönjük a Magyar Kormány támogatását!” címet kapta. Azaz a Fideszből való kirúgása után Borbély rendkívül fontos kampányszempontja a kormányfői támogatás elnyerése, ezért a „kormányzati támogatás” többször is olvasható az írásban. Mert ő maradt, aki volt, s erről már többször is nyilatkozott, a kormány és Orbán Viktor feltétlen híve. Csak most pártonkívüliként szolgálja a kormányt és annak Kedves Vezetőjét.
A hosszú ömlengés másik indoka lehet, hogy megelőzze
Németh várható átadási beszédét, amely előreláthatóan a gimnázium közeljövőben megrendezésre kerülő grandiózusnak ígérkező avatási ünnepségén fog elhangzani. A képviselő feltételezhető mondatai előre is idegesíthetik a polgármestert, ezért a hosszú magyarázkodás, védekezés, a még el sem hangzott vádakkal szemben.
Néhány konkrét megjegyzés a cikkel kapcsolatban:
* „…mintaértékű beruházás….a csepeliek egyetlen fillérjébe sem került…” – írja a felvezetőben a szerző. Ha egy hat évig tartó beruházás, amely részben a csepeli vezetés tehetetlensége, esetenkénti szakmai, együttműködési hiányosságai, felkészületlensége miatt került kormányzati feladatkörbe mintaértékű lehet, akkor baj van. Az sem egyértelmű, hogy ki fizette a beruházás, ma még pontosan nem ismert nagyságú költségeit. Formailag a kormány, többek között a csepeli vállalkozók, lakosok által befizetett adóforintokból. Ez azért érdekes, mert koránt sem biztos, hogy a csepeliek egyetértenek a több tíz milliárdra rúgó fejlesztéssel: sokak szerint a tervek túlméretezettek voltak, és a megvalósításukra szánt sok milliárdos összegből még más csepeli intézményfejlesztés is megvalósulhatott volna.
* Hogy mire a legbüszkébbek a csepeliek, abban vitatkoznunk kell a polgármesterrel: mostanában nincs sok okunk dicsekedni a volt Csepel Művek, a JedlikÁnyos Gimnázium ügyeiről, sőt, esetenként szégyenkeznünk kell. Pl. a nagy gyár közlekedési gondjai vagy a területén lévő, ún. „Zászlós Szálló” ügye, de az immár hat éve húzódó Jedlik fejlesztés körüli botrányok sem adnak okot a felvágásra. Erősen vitatható a Kis-Duna parti előrelépés is, hiszen éppen Borbély támogatásával valósult meg a part leghírhedtebb beruházása, a Németh féle KIMBA csarnok. A polgármester által kiemelt és állandóan megemlített parti fejlesztések: Csepeli Strand, Napközis tábor, a Kolonics György Szabadidőközpont megvalósulása sem segítik a Kis-Duna part ökoszisztémájának hosszú távú fenntartását, a körülöttük zajló pénzügyi vircsaftokról, a későbbiekben jelentkező fenntartási költségekről nem is beszélve.
* „…2017-ben fogalmazódott meg az igény, hogy az iskola megújuljon, és egy XXI. századi, korszerű épületegyüttesként folytassa küldetését…” A leírtak szerint Borbély sem ezt a végeredményt álmodta meg. Az álom, ma úgy tűnik Németh Szilárd álma volt, és sajnos könnyen lehet, hogy a közel 22 milliárdból megvalósuló beruházásból, néhány év múlva rémálom lesz. Az ország gazdasági hanyatlása, az önkormányzatok kormány általi kifosztása, a csepeli lakosság fogyása, anyagi helyzetének érezhető romlása sajnos előre vetíti a későbbi fenntartási gondokat, akkor is, ha végül egyházi kezelésbe kerül az intézmény.
* Csepel önkormányzata mindig is „üdvözölte és támogatta az iskola felújítását”, olvasható az írásban. Bár a beruházás nagyságrendjét illetően nem vagyunk biztosak az egyértelmű támogatásban, a lényeg azonban, hogy az egész beruházás a Németh-Borbély közötti politikai csatározások egyik állandó eleme lett, ami egyik oka is lehetett a fejlesztés elhúzódásának. Ez mindkét fél, nem mentegethető felelőssége. A beruházás dicsőségéért folytatatott áldatlan harcukból hatalmi küzdelem lett, ami megbocsáthatatlan. Mindezt az 5. oldalon „Ki hibás a késedelemért?” c. keretezett írás, illetve az utána következett mondatok, Németh felelősségét hangsúlyozva, csak alátámasztják.
* „Minden jó, ha a vége jó” címet kapta az cikk utolsó fejezete, sőt a gimnázium igazgatója – szerintünk megérdemelten –, Csepel Díszpolgára kitűntetést is kapott. Azért a fejlesztés politikai, szakmai szereplői számára értékes lehetne egy közös önértékelés, a beruházás tapasztalatainak közös elemzése. Ismerve a körülményeket, a két fél közötti kibékíthetetlennek látszó ellentéteket, nem számítunk közös értékelésre.
Így működött és működik a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amelyben az egyik legfontosabb elv a hatalom megtartása, s az érte folytatott harcban az emberek, a kisebb nagyobb közösségek érdekei másodlagosak. Mert „…a Magyar Kormány támogatásával soha nem látott mértékű megújulás valósulhatott meg az iskola életében.” Közben a két politikus csak az oktatás fejlődést meghatározó emberi oldaláról, jövőjéről, a csepeli pedagógusok gondjairól nem beszélt.
Várjuk az átadási ünnepséget, s reméljük az újjáépült intézmény előbb utóbb komoly szakmai hírnevet is szerez magának és a csepelieknek egyaránt.
E.-S.
