Bárhonnan nézzük: mintha két kerékkel kevesebb volna néhány közszereplőnek az áldatlan vitában. Ezért a megoldás, az érdekegyeztetés, az átállás és ha kell, akkor az átülés fájdalmas lesz...
Amíg ketrecharcban hozunk döntést nemzeti ügyeinkről, addig ketrecharcos nemzet maradunk. Aminek sok hasznát vennénk a Muhi csatában (időgép kellene csak a mongolok megállításához, vagy egy nemzeti kurzusrajzfilm), de nem sokra megyünk a nyers erővel akkor, ha egy védett kerékpársáv ügyében akarunk dűlőre jutni. És egyáltalán: nincs észszerű döntés, amit érdemes volna ziháló földharcban eldönteni, hiszen az ököljog zárójelbe teszi az értelmet, a gondolkodás kifejezetten ellenjavallt pofozkodás idején, mert minél cizelláltabban érvel az ember, annál több orbitális parasztlengő akadhat be az állcsúcsára.
Ebben a Nagy Nemzeti Cséphadarásban élünk tizenharmadik éve (plusz a bemelegítés), de
ezúttal nem a NER, hanem Balogh Samu, a főpolgármester kabinetfőnökének megszólalása ütött visszakézből. A várostervező az Üllői úti védett kerékpársávot vette védelmébe, amikor a kormánymédia tockosaiba belefáradva Győrfi Pálnak szólt vissza keresetlenül. Csak remélni tudja, írta, hogy a mentőket senki nem akarja belerángatni a 2024-es választásokba, még akkor sem, ha az OMSZ szóvivője korábban Tarlós István mellett kampányolt. Talán Balogh is érzi, nem ez az eddigi legelegánsabb riposztja, még akkor sem, ha a szóvivő-celebritás valóban arcát adta a Tarlós című 2019-es választási periodikához. Az életmentés azonban Karácsony Gergely városvezetése alatt is múlhatatlan szívügye, ahogy az összes mentősnek, így vélelmezzük, ezért aggódott nyilvánosan az Üllői úti forgalomváltozás miatt. A Váci út után ugyanis a Corvin negyed és a Nagyvárad tér között is megjelentek a zöld műanyag pollerek. A mentősök panaszkodnak a „póznákra”, mert akadályt jelent nekik, míg a kabinetfőnök szerint eddig sem használhatták a sávot, mert autók parkoltak a helyén.
Olyan országban élünk, ahol a példát a kormány mutatja, és e példa szerint az ország neve Kuss, államformája pedig Semjén Zsolt a parlamentnél 23.59.-kor, hóna alatt életbevágó törvényjavaslatokkal. Párbeszéd, egyeztetés, népszavazás: ничего, nyicsevo, nincs. Az unióból kiszorul ország, sok ezer milliárd akadt el a Fidesz miatt, egekben az illiberalizmus ára, de a kormánymédia azon rugózik, hogy Karácsony karói életveszélybe sodornak mindenkit: mentőt és mentendőt. Aljas propagandára is lehet azonban okosat húzni. Higgadtat a végsőkig. Budapest levegőjét és élhetőségét a „kevesebb autó, több tömegközlekedés és kerékpár”-program mentheti meg. A dugót nem kerékpárok, hanem autók okozzák. A legtöbb emberhalált nem a balesetek, hanem a mozgásszegény életmódból és a rossz levegőminőségből adódó népbetegségek okozzák. Az átállás, átülés fájdalmas lesz: aki teheti, ki kell szállnia az autóból, a többiek fizessenek (jómagunk is). A kerékpárosokat tisztelnünk kell, értünk is hajtanak.
Ez egy vélemény, vitatkozzanak vele, de ne dőljenek be a Metropol-marhaságnak, miszerint kevesen használják a kerékpársávot, tehát értelmetlen. A szemlélet- és járműváltás időigényes. Egy járművet azonban könnyen elengedhetünk: ne üljünk fel a Nagy Európai Ketrecharcos epeokádó kisvasútjára.
Forrás: Balassa Tamás (Népszava)
