Hol egy mikrofon? Gyorsan egy mikrofont! A mikrofon ugyanis azért nélkülözhetetlen szaporítószerv, mert abba nagyon sokszor kell bemondani: családbarát kormány, családbarát kormány, családbarát kormány. Erre azért van szükség, mert a családtámogatásokra (elsősorban a középosztályi és annál magasabb státuszú családok számára) tényleg sokat, a GDP 5 százalékát fordító kormány most éppen összeroppantja a családsegítő intézményrendszert. A romok alá szorultak hangjait valahogy túl kell kiabálni.
Jó hírem van. Az állampolgárok nem lesznek magukra hagyva szaporítószerveik tekintetében sem. Az állam a megfelelő demográfiai eredmények érdekében külön kormányzati szaporítószervekkel segít be polgárai esetleg lankadó, avagy a közösségi szempontok iránt nem kellően érzékeny szaporítószerveinek.
A demográfiai helyzetkép átlátása egyéni szintről valóban nem egyszerű. Európában a népességfogyás fenyeget, míg más kontinensek éppenhogy képtelenek eltartani gyorsan növekvő lakosságukat.
A hazai népességfogyás megfékezésére azonban a kormányzati szaporítószervek hivatottak. Az elmúlt napokban ezekből kettőt ismerhettünk meg: a mikrofont és a szavazócédulát.
A mikrofon azért nélkülözhetetlen szaporítószerv, mert abba nagyon sokszor kell bemondani: családbarát kormány, családbarát kormány, családbarát kormány.
Erre azért van szükség, mert a családtámogatásokra (elsősorban a középosztályi és annál magasabb státuszú családok számára) tényleg sokat, a GDP 5 százalékát fordító kormány most éppen összeroppantja a családsegítő intézményrendszert.
A romok alá szorultak hangjait valahogy túl kell kiabálni.
Most verik szét a védőnői hálózatot, a gyerekgyógyászatot.
(Némely kórházban nem lehet hét végén szülni- ne nyavalyogjon, kismama, tartsa vissza hétfőig!) Elüldözik az óvodai, iskolai pedagógusok mozgékonyabb részét, silányítják az eddig nívós óvónőképzést. Gyalázatos politikai bosszúhadjárat részeként már az alapnormatívát is megvonták azután a 3000 gyerek után, akiknek Iványi Gáborék iskolái jelentették a tanulási esélyt, a napi meleg ételt, a mentőkötelet a kikapaszkodáshoz a reménytelen körülmények közül. Hja, ahol fát vágnak, hullik a forgács – mégiscsak fontosabb a politikai példastatuálás!
Nem kevésbé fontos a másik kormányzati szaporító szerv, a szavazócédula. Orbán a héten többször rávilágított: a népszaporulat fellendítésének leghatékonyabb eszköze, ha nem szavazunk liberálisokra. Onnan lehet felismerni őket, hogy mindenki liberális, aki nem fideszes. Sőt, ami még rosszabb: progresszív-liberális. Újabban komoly erőkkel igyekeznek a haladás, a progresszió fogalmát, az annak lehetőségébe vetett hitet eleve a sötét oldalhoz sorolni. Naná. Minden változás veszélyes, csak ne tessék matatni a történelem kereke vagy sebváltója körül.
Jó, a KDNP ugyan hivatalosan nem Fidesz, és nem is liberális. Egyelőre. Ugyan mindig a Fidesszel együtt indulnak, de lehet, hogy egyszer -ha a Mi Hazánk elfogy- majd őket kell kinevezni ellenzéknek. Hogy mégis legyen, ha a többieket ledózerolják, vagy azok vonulnak kijjebb a parlamenti világból.
A szavazócédula helyes kitöltése után azonnal még nem születik gyerek (arra még az állampolgári szaporítószervek bevetése után is 9 hónapot kell várni), de legalább nem lesznek útban a családellenes liberálisok. Orbán megmondta a rádióban: gyereket azok vállalnak, akik nem magukat teszik az első helyre, „mint a liberálisok”. Akik eszerint nem szülnek, az istennek se. Annak pláne nem, mert azt is tagadják. Plusz a nemzetet is, ha már benne vannak a lendületben.
Sajnos nekem nem szóltak időben erről, ezért szültem, más liberálisnak címzett barátaimhoz hasonlóan. Ne tessék rám haragudni ezért, többé nem teszek ilyet. Azt is csak bátortalanul kérdezem: hogy lehet, hogy a liberális fertőbe süllyedt Nyugaton -noha náluk is van népességfogyás- mégiscsak arányosan több gyerek születik, mint az illiberalizmus hazai bástyáinak árnyékában.
Az sem világos, a szavazócédula elég-e „a családok szabadságharcához” (copyright Novák Katalin). A miniszterelnök t.i. abban jelölte meg a fő demográfiai célt, hogy „a liberálisokat félre kell tolni”. Ennek eszközeit sajnálatos módon homályban hagyta. A lényeg, hogy előbb a félretolás, aztán a gyerekcsinálás, ne tessék összekeverni.
A kormányfő a gyerekfronton „átkaroló hadműveletet” hirdetett meg. Ez sem egyéni természetű, noha a demográfiai mutatók személyes javítása során is előfordul olykor az átkarolás mozzanata. Itt többről van szó. Az átkaroló hadművelet abból áll, hogy félretolják a liberálisokat az EP választáson. Aztán majd csak lesz valami a népszaporulattal is, most még nem érünk rá.
A hadművelet során három harci eseményre került sor. A szokásos kötcsei fideszes találkozóra, a nemzetközi Demográfiai Csúcs magyar beszédeire és pénteken a miniszterelnöki rádióinterjúra. Kötcse még csak az előjáték része volt, de Erdő Péter bíboros demonstratív megjelenése már a családbarát népfront szélességét jelezte, hiszen az érsek úr a szintén családbarát Kelemen Annával magával is találkozhatott itt.
A liberálisok igazán a Demográfiai Csúcson és a rádióban kapták meg a magukét. Meg is érdemlik, mert „korlátnak tekintik” a nemzetet, az istenhitet és a családot. „Pedig a korlát arra is szolgál, hogy megkapaszkodjunk benne”.
Érdekes, ezt hitte az a diákfiú is, aki a közvetlenül a szemébe irányított gázspray ellen védekezve kapaszkodott kétségbeesetten a kordonba.
Őt viszont a gyerekbarát kormány nagyobb dicsőségére félvakon, leírhatatlan állapotban bevitték a rendőrségre.
Ki érti ezt?
Forrás: LEMDVAI ILDIKÓ (Népszava)
