Váncsa István zseniális írásában olvashatjuk: "Kormányzó urunk és bandája olyan romhalmazt hagyományoz ránk, hogy abban már csak guberálni lehet, lopni nem nagyon, de hát a későn kelők sorsa már csak ilyen. Tetszettek volna korábban ébredni ...Az se kizárt, hogy a már készülődő új uralkodó elit még ordenárébb lesz, bár ahhoz nagyon kell tekernie, és akkor se biztos, hogy sikerül."

Nem a Fidesz bukik meg valamelyik parlamenti választáson, hanem a rendszer fog összeomlani, ahogy a nyolcvanas évek legvégén az előző is összeomlott.

Ezt Mellár Tamás jövendölte a közelmúltban, vitatkozni vele nincs okunk. A történetre még mindannyian emlékszünk valamelyest, vagyis szükség esetén tudunk rendszert váltani, persze csakis ugyanazon a módon, ahogy azt legutóbb begyakoroltuk, és nyilván az eredmény is ugyanaz lesz, vagy legalábbis valami nagyon hasonló. Köszönhetően mindenekelőtt a kormányzó urunk által kinevelt káderállománynak, amelyre szót pazarolni fölösleges. Olyan, amilyen.

Az se kizárt, hogy a már készülődő új uralkodó elit még ordenárébb lesz, bár ahhoz nagyon kell tekernie, és

akkor se biztos, hogy sikerül.

Irigyelnünk nem kell őket, kormányzó urunk és bandája olyan romhalmazt hagyományoz rájuk, hogy abban már csak guberálni lehet, lopni nem nagyon, de hát a későn kelők sorsa már csak ilyen. Tetszettek volna korábban ébredni és betagozódni a régiek közé, persze ahhoz meg gyomor kellett volna, bár a jelek azt mutatják, hogy a magyar ember, ha nagyon muszáj, bármit kibír. Utána legfeljebb beáll a zuhany alá. Később már azt se, mert minek.

Az összeomlás immár elkerülhetetlennek látszik, vagy inkább érződik, van a levegőben valamifajta vibrálás, ahogy volt a nyolcvanas évek második felében is, közelebbről az első monori találkozó után, ahol maximum ötvenen gyűltek össze ugyan, ők viszont olyasmiről sutyorogtak, amiről korábban nem volt szokás, ennek a híre pedig terjedt, és a levegőt régóta nem érzett feszültséggel töltötte meg.

Ma ez másképp van, hiszen ki-ki ott nyüzsög, ahol neki jólesik, és arról pusmog, amiről akar, evvel együtt a változás nem velük vagy általuk közeledik, hanem mélyebbről jön, és igazából még ki nem mutatható. Nincsenek műszerek, amelyek ezt detektálhatnák, viszont bizonyos állatok észlelik, okos gazdáik pedig tudják, mi a teendő. A buta gazda nem tudja, és erre valószínűleg nagyon ráfarag.

Forrás: VÁNCSA ISTVÁN (Élet és Irodalom)

Váncsa István Még 1,6 milliárd című publicisztikája teljes egészében ITT OLVASHATÓ