Az a vezető, aki szinte kizárólag, csak népszerűsködő intézkedésekben és cukiságokba gondolkodik, hamar a tönk szélére sodorja az irányítása alatti települést. Csepelen az elmúlt 14 évben a legsúlyosabb problémákkal úgy tett a politikai hatalom, mintha nem is léteznének. Nem foglalkozott a nagy Duna parti területtel, a volt Csepel művek rozsda-övezetével, a szigetcsúccsal és Hárossal sem.

Ok és okozat. Csepel szomszédságában, Szigetszentmiklóson a közelmúltban kiesett egy 13 éves kislány az autóbuszból!  Szigetszentmiklóst  eg problémái a kereületben is hasonlóak. Itt Csepelem majdnem mindannyian ismerjük annyira a környéket, hogy tudjuk, nem az volt a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy hasonló baleset, hanem az, hogy mikor?

Szigetszentmiklós ugyanis, hasonlóan az agglomerációs településekhez, szervezetlen (spontán) fejlődésen ment keresztül. Itt talán a többihez viszonyítva, még inkább hiányoztak az emberi élet városiasodásának feltételei. A hatóságok (az országostól, a helyiekig) úgy tettek, mintha nem is látnák a problémákat. Úgy engedélyezték a lakó telkek kiszabályozását, a település mezőgazdasági területeinek lakóövezetté való átalakítását, hogy annak műszaki, szociális, infrastrukturális feltételei teljességgel hiányoztak.

Ott nőttek ki a földből ezres nagyságrendű lakosságot is befogadó lakókörzetek, ahol erre

utak, víz, villamos és csatorna-vezetékek szinte csak provizórikusan, de soha nem a szükségletek szerint álltak (állnak) rendelkezésre! Ez az elmaradás aztán a lakosságszám növekedésével nem, hogy csökkent, hanem folyamatosan nőtt!

A szolgáltatók, köztük a közlekedési vállalatok, olyan, járda nélküli utakon kényszerültek buszforgalmat szervezni, amire az csak igen nagy jóindulattal lehetett alkalmas. Az ott megjelenő embertömegnek az ellátását biztosító nagy kapacitású autóbuszokat erre a vidékre ráengedni képtelenség volt, ezért provizórikus megoldásként alkalmazták a kis kapacitású rövid járműveket. Ezeknek a járműveknek túlterhelésével, túlzsúfolásával már beállításukkor is tisztába lehettek, de jobb alternatíva megtalálására az útviszonyok semmi esélyt nem adtak a döntéshozók számára!

A mindenkori választott vezetők már a kezdet, kezdetén természetesen tudták ezt, de nem mertek a település spontán fejlődésének útjába keresztülfeküdni! (Úgy érezték, ha ellenállnak, nem választják meg őket újra!) Az egymást váltó vezetők csak abban reménykedhettek, hogy valahogy „kibekkelik” a választási ciklusukat nagyobb „balhék” nélkül. Mert a „balhék” bele voltak kódolva a rendszerbe! Ez a rendszer, meg azt sugallta az embereknek, hogy nem működnek a vezetők félnek a határozott fellépéstől, a szabályoktól el lehet térni, és minden megkerülhető!

A népszerűséghajhász emberek hatalomba kerülése ezt a problémát tovább mélyítik. Ez már nem csak Szigetszentmiklósra, de Csepelre is érvényes. Az a vezető, aki szinte kizárólag, csak a lakosság közérzetét javító népszerű intézkedésekben és cukiságokba gondolkodik, hamar a tönk szélére sodorja az irányítása alatti települést. Csepelen az elmúlt 13 évben a legsúlyosabb problémákkal úgy tett a politikai hatalom, mintha nem is léteznének. Nem foglalkozott a nagy Duna parti területtel, a volt Csepel művek rozsda-övezetével, a szigetcsúccsal és Hárossal sem. A népi magyar mondás szerint: „a lovak közé dobta a gyeplőt! Az infrastruktúra fejlesztésében is sokkal eredményesebb volt a felelősek megnevezésében, az ellenfelek kipellengérezésében, mint a valós feladatok felmérésében és a megoldások kimunkálásában. Nem láttuk a kerületvezetőt várostervezőkkel, jogászokkal tárgyalni, de igen sokat inni, imádkozni, csomagot pakolni, szalagot átvágni, markolót vezetni stb. Így alakulhatott ki, hogy hogy Csepel területének egy harmadnyi része valamilyen szempontból veszélyeztetett! A veszélyhelyzet pedig törvényszerűen bajok, tragédiák kialakulásához vezethet.

Ezekre a bajokra, - mint a Szigetszentmiklóson buszból kiesett kislány - mondhatni, hogy a véletlen műve. A vezetéssel foglalkozók azonban tudják, hogy ez nem igaz! A baleset, a tragédia, bizony előrelátó és tervszerű munkával megelőzhető lehetett volna! Mert, készülhetnek kacsalábon forgó játszóterek sok milliárdból, meg úsztathatják és hajókáztathatják a ráérőket naphosszat a Dunán, ha nincs megfelelő egészségügyi ellátás, ha nincsenek jó utak, közvilágítás, és közrend, akkor az egész semmit se ér!

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala