Az orbánista Fidesz a minap statáriálisan megváltoztatta az úgynevezett választási törvényt. Az állampárt mértéktartását, visszafogottságát mutatja, egyrészt, hogy mégiscsak törvénynek tűnő valamivel oldották meg a dolgot és nem Semjén Zsolt két házitehén kilövése között rendeletben alkotta meg az új szabályokat. 

Ezen kívül az is mutatja az állampárt finom, visszafogott, fair stílusát, hogy nem ám azt a törvényt adták, be, amely olyan, mint az a régi vicc. 1. paragrafus: Mindig, minden választást Magyarországon a Fidesz nyer meg, 2. paragrafus. Ha egyszer mégsem, akkor automatikusan életbe lép az első paragrafus. Természetesen, lehet, hogy ez is ott van már előkészítve.

És most erről is akarok pár szót mondani. Ugyan akadnak olyan szokások, talán szabályok is, hogy nagyon közel a választásokhoz már nem illik megváltoztatni a rá vonatkozó előírásokat. De arra is akad szabály, hogy nem lopjuk el a közvagyont, nem visszük haza a teljes Andrássy utat, és nem tesszük ellenségeinkké a barátainkat. Továbbá azt is szokták mondani, hogy

zsebkendőbe köhögj tüsszögj, aztán tessék, nézz körül a világban.

Szóval, ahogy már eddig is, az állampárt bármikor hozzányúlhat a szabályokhoz és sok minden szól amellett, hogy az utolsó pillanatokban tegye ezt meg. Azért, hogy összezavarja a többieket és azért is, mert akkor már elég pontos képet lehet kapni, hogy miként állnak a viszonyok, lehet ahhoz alakítani a választási körzeteket például. Hogy mondjuk Budapestnek csak három képviselője legyen, Szabolcsnak meg 33, nem beszélve Édes Erdélyről, amelyiknek 67 – vagy amennyi kell.

Akkor mégis, miért most dobták ezt be? Szerintem a maguk finom modorában azt üzenték: izmozhattok, küzdhettek, tehettek amit akartok – mi is azt tesszük, amit akarunk. Bármikor átírjuk, átszabjuk, átejtünk titeket. Ne felejtsétek el, hogy meg is fogjuk tenni, senkit sem érdekel hány támogatótok van. Majd a szabályokat beállítjuk optimálisra, de addig csak szórakázzatok, hülyegyerekek.

Arra is jó, hogy most nagyot lehet röhögcsélni a magánjet vagy a luxusjacht fedélzetéről, amint az ellenzéki erők össze vissza futkorásznak, hogy akkor most mit is kellene tenni, ki kivel és főleg ki kivel nem.

A Kádár rendszer elég jól elüzemelt vagy harminc évig efféle választásokkal, pedig akkor még az állami tévé műsorát is meg lehetett nézni. Sőt. Ja, és ma már alkoholtilalom sincs a választás napján. Két iccét ide angyalom.

A másik következtetés abból, hogy meglehetősen szabadon bántak az eddigi körzethatárokkal, fővárosi kerületeket vágtak át, szabtak össze-vissza – nemcsak az, hogy képviselő és a mögötte álló ellenzéki önkormányzat esetleg nem tud összefogni. Mert össze tudnak, csak nehezebb persze. Hanem fogadjunk Mészáros Lőrinc egynapi bevételében, hogy mindez a maradék önkormányzatiság felszámolásának az előjele. Ma még Pikó András vagy László Imre – és sorolhatnánk szerencsére még – megóvtatok egy kerületet a teljes fideszes elzülléstől? Oké, akkor szűnjön meg ez a kerületi cucc. Ha egyszer Sára Botond vagy Kocsis Máté nem tud nyerni, akkor ne frusztráljuk szegényeket, szűnjön meg az egész és ezzel is megvagyunk.

Körülbelül itt tartunk most, miközben éppen csak elkezdődik valami. Egybe ne tessék bízni, hogy ezek korrektek lesznek. Ugyan már, ott a TEK-nek nevezett pretoriánus testőrség – ha nagy a baj, majd mögé húzódunk. Kivárjuk a bordeaux-i kastélyban, amíg megregulázzák azt a buta népet.

Tölgyfahordó, sej-haj.

Forrás: Dési János (Szabadság Klub)