Ha elmúlik karácsony, és jön az új esztendő, akkor újra fellángolhatnak a viták a megszüntetésre kiszemelt Fenyves óvoda és hasonló sorsra szánt társai körül

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) december 18-án megjelent idei 27. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Az ellenvélemények nélküli, cenzúrázott cikkek, vagy finomabban fogalmazva, a már dresszírozott újságírók öncenzúrázott írásai rányomták bélyegüket a Csepeli Hírmondó idei utolsó számára is. Majd négy oldalt kapott a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történtek hiányos bemutatása, illetve a hat óvoda bezárásának ügye, de kimaradtak, a közösségi érdeklődést kiváltó testületi napirendek között szereplő fontos kérdésekről való tájékoztatások is: például egyes önkormányzati szolgáltatások árainak emelése vagy a veszteséges Csepeli Ingatlanhasznosítási Nonprofit Kft tőkeemelése.  A többi írás a karácsony körül forog 32 oldal jelentős részén.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kubatov Gábornak van nevét viselő listája, pártigazgatói pozíciója, klubelnöke a legtöbb szurkolóval rendelkező magyar labdarúgócsapatnak. És tudja, mi a baj a magyar futballal: túl kevés a vágás a televíziós közvetítésekben.

Sok okot lehetett hallani, olvasni arról, miért nézhetetlen a bajnokik többsége az adófizetők pénzéből eltartott honi pontvadászatban: volt már hibás a játékosokra nagy nyomást helyező sajtó, a balhézó drukkerek, a sűrű versenyprogram, a túl hideg vagy túl meleg idő, a folyamatos játékra alkalmatlan talaj, a játékvezető, de kötött már béklyót az „aranylábakra” a futballistákat bíráló kommentátor is.

A televíziós közvetítések rendezőivel eddig nem volt probléma. Jobban belegondolva,

Képünkön Gajdics Ottó Hírtv-s műsorvezető és Bese Gergő, a botrányhőssé vált atya.  „A szemforgató magatartásban és álszenteskedésben talált egymásra az orbáni hatalom és a privilégiumokat hajhászó egyházi vezetők krémje… Az elit emberei egészen másként élnek, gondolkodnak, cselekszenek mint amit mások számára normaként szabnak”

A bevezetőben idézett gondolatokat Horváth Gyula fb-cikkéből emeltük ki. A szerző közösségi oldalán ezt írja:

„Ha nem lenne ennyire tragikus, még akár azt is mondhatnánk, hogy nevetséges az, amit a hatalom produkál a saját maga által hirdetett normákkal szemben. Sorra derülnek ki és buknak le azok a személyek, akik kedvezményezettek, jutalmazottak, és kitüntetettek voltak a magukat kereszténynek mondó hatalom által.

Sokkal kevesebb lenne a bajuk, ha a korábban antiklerikális hitetlen liberálisok nem fedezték volna fel magukban a hatalomhoz vezető utat a vallásosságban. Nem elég, hogy felfedezték, de úgy tesznek mintha

Orbán tudja, hogy miként keletkezett Tiborczék vagyona, miként szerezték a sok százmillió forintos megrendeléseket, és megvannak az eszközei arra, hogy ezt adott esetben mások is megtudják. Ügyészség, adóhatóság, adott esetben a mindig igazságos, ámde annál szigorúbb Gazdasági Versenyhivatal. Kártyavárként omolhat össze minden, ha Orbán Viktor valamiért megneheztelne a vejére. 

Tiltott módon összejátszott több cég egy több tízmilliárd forintos Debrecen környéki vasúti fejlesztés közbeszerzésekor. A Gazdasági Versenyhivatal szerint még a látszatra is alig adtak, az érintett vállalkozások az összehangolt kartellezésnél szinte mindenben egyeztettek egymással. Mindezekért a kartellt összefogó Homlok Csoport két vállalkozására összesen 1,2 milliárd forint bírságot szabott ki a Gazdasági Verseny Hivatal. A Homlok-csoport tulajdonosa és vezetője egy Homlok Zsolt nevű, egészen a legutóbbi időkig sikeres üzletember.

Ez persze csak a véletlen műve lehet, eszünk ágában sincs feltételezni, hogy a GVH „utánanyúlt” volna a már nem kedvelt egykori házastársnak. Vannak ugyanis véletlenek, de ezeket főbenjáró vétek volna a szándékos bosszú számlájára írni. A szerencse nemcsak a civil életben, hanem a gazdaságban is forgandó, számos vállalkozás a maga bőrén tapasztalja, hogy egyszer fenn, máskor lenn. Nem lehet mindig sikert sikerre halmozni, így azután amiatt sem kell gyanakodnunk, hogy a GVH éppen akkor indított eljárást Homlok cégei ellen, amikor ő szakított Mészáros Lőrinc lányával.

Rossz az, aki rosszra gondol. Nyilván nem érdemtelenül rótta ki az 1,2 milliárdos büntetést a Mészáros-lánnyal szakító Homlok cégénél a GVH, hanem

Nincsen számukra hely? Csepelen mély hallgatásba burkolóznak a kerületvezetők, ezért nem tudjuk, hogy mit akarnak kezdeni a parkolási gondok enyhítésével, megoldásával. A kerületi lakosok évek óta szóvá teszik a városközpont parkolási gondjait, azt, hogy sokan P+R parkolónak használják a területen lévő, egyébként is kevés számú parkolókat. Az áldatlan helyzet megoldását Borbély és társai választásról választásra ígérgetik, de érdemi megoldás és szabad parkoló a csepelieknek nincs

A csepeli vezetők látják, tudják, de nem szólnak arról, hogy parkolási ügyben mi történik körülöttük. Erzsébetvárosban például emelték a helyi lakosok parkolási díját októberben, november 4-én meg Soproni Tamás, Terézváros polgármestere jelentette be, hogy „az eddigi ingyenes közterület használatot megszüntetjük, és 36 ezer forintos éves tarifát vezetünk be az első autókra”.

https://444.hu/2024/11/04/terezvarosban-is-megemelik-a-helyiek-parkolasi-dijat-36-000-forintot-kell-fizetni-az-elso-autora 

    Még ugyanaznap a csepel.info is közzétette a témát, azzal a kérdéssel: „Ti mit gondoltok erről?” A szerző elfelejtette, hogy a Fővárosi Közgyűlés által még 2022-ben elfogadott egységes parkolási rendszerről szóló rendeletet közgyűlési tagként Borbély Lénárd is megszavazta.

Azóta a csepeli önkormányzat semmit sem tett helyi alkalmazása érdekében, még a súlyos közlekedési feszültségekkel küzdő Városközpont területén sem. Annak ellenére sem, hogy

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter: „nem tudják az emberek, milyen jó nekik Magyarországon

A lakosság elszegényedésével és a lakhatási szegénységgel foglalkozó híradások 2,5-3 millióra becsülik az érintettek számát.

De nincs se rövid, se hosszú távú terv a szegénység enyhítésére, felszámolására. Ezzel szemben

Az Orbán-rendszer ezt a 2014-es december 16-i tüntetést a mai napig nem heverte ki. A tervezett internetadó-bevezetése elleni, teljes sikerre vezető  százezres demonstráció emlékét a Rogán-kommandó kommunikációs trükkökkel szeretné a szőnyeg alá söpörni, de nem megy. A tüntetésre emlékezve Veress Jenő (1962-2022) Népszavában tíz éve megjelent  cikkét  közöljük:

"Volt egyszer egy király. Ennek az volt a szokása, hogy minden órában más-más ruhát szeretett fölvenni… – ismerjük a mesét, ugye. Melynek a végén egy inasgyerek mert csak felkiáltani, hogy a hiú, hazug király meztelen.

Azt, hogy Orbán Viktor évek óta hányja le-föl a gúnyáját – elsősorban pörgős köpönyegét -, mindenki látja, meg azt is, hogy rég elkészült a mi Pomádé királyunk új ruhája, azaz csurdén áll közszemlén egy pocakos, öreg despota. (Veszélyes ám az oktatás eltiprása, mert sok lesz az inasgyerek, aki nem eszi a maszlagot, csattanós választ ad inkább - vesztenivaló híján!)

Mind több magyar ember – és a teljes fejlett világ – figyelmeztetése: inge, hát vegye végre magára – és pucérsága taszító képe is feljavulhatna. De nem!

Van itt egy másik – orosz - mese is, amit a

Szegény Semjén Zsolt mindenféle szempontból igyekszik megfelelni Orbán Viktornak; támad és véd, istenít és pocskondiázik. Nem rég például az egyházat emelte piedesztálra,  annak erkölcsi példamutatását dicsérve, ugyanakkor belerúgva másokba.

Íme, az egyébként nehezen megfejethető mondat Semjéntől: „Amikor lovagol az ellenzék a Bese Gergely-ügyön, homoszexuális partikra járt, hát bocsánat, de a Momentum nem ezt akarja? Nem azt kellene mondania a Momentumnak Bese Gergőnek, hogy Welcome to the club?”

Nem teljesen értem, hogy a sorozatos, papokat ért botrányok után hogy keveri bele a történetbe épp a Momentumot, de mindegy is, hogy Semjén mit gondol, törekvése egy másik klubba, a Menczer-Ábrahám-féle társaságba vezeti őt. Ebben a körben nagy hurrával köszöntik őt szövegei olvastán, bár arról sem vagyok meggyőződve, hogy

Orbánnak és állandó tettestársainak együttműködésével 2010-hez képest, az infláció miatt nyugdíjak értéke minimum 60 százalékkal csökkent. Erről egy szót sem szól a JÓKOR

A csepeli nyugdíjasok postaládáiba ismét bedobták a kormány JóKor című agit.prop. kiadványának karácsonyi számát. Jókor!

Még lesz idejük, napi gondjaik mellett is, karácsonyig elmélyedni a sok tízmillióba került színes képekkel tarkított legutóbb kiadott kiadványban, rácsodálkozni Orbán Viktor  bicskanyitogató, nyájas-nyálas  köszöntőjére, elolvasni a kulturális és innovációs miniszter

Menczer Tamás a sorrendben huszonharmadik posztjában magyarázta el a minapi dr. Csernus Imre-különdíjas alakítását, hogy a polgári politikus az bármikor képes agymosott módjára, üveges tekintettel kommunikációs zombitámadást végrehajtani, tíz percen át habzó szájjal fenyegetőzni egy előtte soha az életben nem látott vadidegennel, majd másnap sajtótájékoztatón azt magyarázni a pódiumról, hogy ő egy mindig győztes bulldózer, aki mindenkinél erősebb volt, van és lesz.

Lakossági kritikák ellenére még 2020 júliusában adták át, kétéves építés befejezését követően, Csepel új sportcsarnokát az ÁMK közelében. A létesítmény 870 millióba került. Most csütörtökön Borbély polgármester újabb sikerként közölte: „…befejeződtek a kivitelezési munkák, valamint az utólagos javítások a Laurencz László Sportcsarnokban, ahol hangszigetelési munkálatokat végeztünk.” Gratulálunk! Mindössze további 150 milliót kellett ráfordítani, s több mint hat évvel az építkezés megkezdése után, alig ezer millió  forintból Csepelnek lett egy új sportcsarnoka. Már nagyon hiányzott.

    Kedden a parlament két bizottsága, a gazdasági- valamint a költségvetési bizottság is meghallgatta Nagy Márton leendő gazdasági csúcsminisztert, aki a lakhatási válság kapcsán azt mondta, hogy „…az önkormányzatok elcseszték, nem csináltak semmit.”

Nem értünk egyet a miniszterrel, leginkább azért, mert a kormány azon kívül, hogy az elmúlt 14 évben nem sokat tett a válság megoldása érdekében, még az önkormányzatoktól is elvont több ezermilliárd forintot. 

    Ennek ellenére számos példa van az

Egy fickó a lassan működő üvegvisszaváltó automatát csapkodja a Sparban, az anyádat, mondja neki, aztán pedig mintha azt játszaná, hogy az automata maga az Orbán, vagy a Gyurcsány, vagy ki tudja a manapság, a Magyar Péter, belerúg, hozzávágja az utolsó kólás palackot miközben azt üvölti, hogy „miattad tart itt ez az ország”.

Egy anyuka idegesen forgatja a plüssállatokat az árcédula után, közepes majom, kisebb majom, a vége egy csúnyácska maci lesz „de utálom a Karácsonyt”. A raktárból kihallatszódó kiabálás alapján egy targoncás a főnökével kiabál, „velem nem beszélsz így, ha még egyszer így beszélsz velem, letépem a fejed”!

A kasszánál egy férfi fizet és közben a

"A lakásépítési akciót a Csepel Vas- és Fémművek 1966-ban indította meg és az építéshez szükséges pénzt a vállalatok adták. Eddig (1970-ig) összesen 364 új otthont adtak át a Csillag-telepen és a Bajcsy-Zsilinszky úti lakónegyedben."

Ez ma már szinte elképzelhetetlen, hihetetlen, pedig egyszer volt és igaz volt. Szikár, beszédes számok, tények beszélnek Csepel múltjának egyik fejezetéről, amelynek egykori résztvevői, mai tanúi közül ma is többen köztünk élnek például ott, ahonnan a most következő információ származik… Ötvenkét éve írta a Népszabadság:

„A Csepel Vas- és Fémművek lakásépítő akciója keretében szombaton a Csepeli Munkásotthonban ünnepi külsőségek között adták át 150 lakástulajdonosnak a XXI. kerületben, a Bajcsy-Zsilinszky úti telepen felépült új otthonok kulcsát.

A gázfűtéses, hideg-meleg vízzel, beépített bútorokkal ellátott lakások többsége kétszobás. Az idén még 114 lakás átadását és további 361 építésének megkezdését tervezik.

A lakásépítési akciót a

Amint az a mellékelt fotón is látható, a kiskereskedelem elébe megy a vásárlói igényeknek. Ha a vásárlók az önjáró, hálózatról és akkuról egyaránt működő toronyórát keresnének, akkor bizonyára azt tennék ki a polcokra. A magyar vásárlók egy része azonban, főleg kisnyugdíjasok és nagycsaládosok, nem ennyire igényesek és adott esetben egy fél banánnal is beérik.

Az ötvenes-hatvanas években volt egy viccesnek szánt, valójában szomorú igazságot tartalmazó mondás, miszerint „a konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselői útján fogyaszt”. Fél banánt akkor még nem lehetett kapni Magyarországon, igaz, egészet sem: a déligyümölcsök a kiváltságosok csemegéi voltak, csakúgy, mint a nyugati utazás vagy a személygépkocsi.

Mostanra sok minden megváltozott, de a rászorultság maradt. (Az egykor volt Emmi nevű minisztérium egy belső körlevele szerint a szegénység kifejezés helyett a hivatalos megfogalmazásokban a rászorultságot kell használni.) 

Az Egyensúly Intézet 2024-es szegénységfelméréséből az derül ki, hogy „minden ötödik magyar kénytelen lemondani az orvosi kezelésről, a fűtésről vagy az étkezésről – a szülők nyolc százaléka nem tudja fedezni a gyermekei alapvető szükségleteit – az emberek negyede-harmada az infláció miatt rákényszerült arra, hogy drasztikusabban meghúzza a nadrágszíjat.” Igaz, a Nemzetgazdasági Minisztérium

A most átadott felújítás nem terjedt ki az épületkomplexum minden oldalára. A 159-es buszmegálló felé eső oldalon sem újították fel a járdát, de ami ennél nagyobb gond, hogy az üzletsor hátsó falához épített külső raktárbódék, szemétgyűjtő, hevenyészett tákolmányok, illetve a körülöttük időnként létrejövő szemétkupacok ott maradtak. Városkép romboló hatásuk elfogadhatatlan

Ábel Attila, a csepeli önkormányzat és személy szerint Borbély Lénárd őrző-védője és mindig fontoskodó volt alpolgármestere, megint úgy érezte, szolgálatba kell helyeznie magát. Olvasóit arra akarta rávenni, hogy ne higgyenek a saját szemüknek.

A Csepeli vagyok nyilvános csoport fb oldalán, hozzászólásban védte meg a padok és székek hiányát a felújított Táncoló lány szobránál Azt írta, hogy 

Azt  állította Orbán (a Nemzeti Bank úgynevezett Eurázsia fórumán): a 2008-2009-es pénzügyi válság nyomán döntött úgy, hogy nemcsak Nyugatra, hanem Keletre is figyelni kell, ezért utaztak 2009-ben Matolcsy Györggyel együtt Kínába.

Ezzel szemben a tény az, hogy ezt a világra szóló felfedezést (és a pekingi utat) Medgyessy Péter miniszterelnök már 2003-ban, majd Gyurcsány Ferenc 2005-ben megtette. Orbán Kolumbusz Viktor így fedezte fel sokadjára a Keletet. De vigyázat! Kolumbusz is Kínát akarta felfedezni, végül azonban meg kellett elégednie Amerikával.

Azt állította továbbá a miniszterelnök (ugyanott), hogy az előttünk álló időszak Eurázsia évszázada lesz, és az ebben elfoglalt helyünket nekünk magunknak kell kijelölni, nem pedig egy európai stratégiából származtatni”.

Ezzel szemben a tény az, hogy a helyünk a honfoglalás óta adott, azt nem tudjuk magunknak kijelölni, akármilyen évszázad következik is. Legföljebb már most fölemelhetjük a fehér zászlót arra az esetre, ha

Elég nagy baj, hogy ennyi rászoruló kénytelen sorban állni, néhány kiló krumpliért, illetve hagymáért, és a sorok évről évre csak nőnek.

Ez a fajta osztogatás, bár sokat jelenthet, de nem csökkenti a szegény rétegek lemaradását, további elszegényedésének lehetőségét.

Csepel a fővárosban a szegényebb kerületek közé tartozik, s ezen 10 év óta nem tudott változtatni a Borbély Lénárd vezette önkormányzat. Jóllehet, évek óta

Egyszer volt, régen volt, talán igaz sem volt, akkor még szakálla sem volt. A Fidesz alapítójaként Szájer József liberális meggyőződésű, tisztességes fiatal emberként kezdte közéleti pályáját. Azóta viszont sok víz folyt le a Dunán és a Tiszán.  

A Telexnek adott minapi  interjúja kivételes bepillantást ad, hogyan változott meg mindez. Megmutatja a hibrid rezsim, a választásos önkényuralom létrehozóinak és fenntartóinak gondolkodását. A lényeg a formális jogszerűség látszata. De ha maguk a törvények antidemokratikusak, akkor nincs itt semmi látnivaló, azzal nem kell foglalkozni.

„A közvilágítás törvénybe foglalt kötelezettség, amit a szolgáltató szerződésben vállalt! Az önkormányzatok ezért a szolgáltatásért nem kicsi díjat fizetnek. A polgármesteri hivatal pedig a település lakóinak adójából jut hozzá ahhoz a közpénzhez, amiből a közvilágítást is fizetni tudja. Az önkormányzat most azonban olyan szolgáltatásért fizet, aminek ellenértékét nem kapja meg!”

Áramszünet. Csepel egyik legkisebb lakónegyedét a Rózsadombon, már megint hetek óta nincs éjszakánként közvilágítás. Pontosabban úgy lehet jellemezni a helyzetet, hogy egyik éjjel van, aztán két-három éjjel nincs. Olyan is előfordul, hogy egész éjjel nem égnek az utcai lámpák, aztán reggel hétkor felgyújtják őket és egész délelőtt világítanak.

Ez a jelenség a Rózsadombon nem mostani keletű. Sajnos a XXI. században, - itt Európa közepén - már hosszú-hosszú évek óta rendszeresek az áramszünetek. A vállalkozó csak ímmel-ámmal teljesíti szolgáltatási kötelességét. (A pénzbeszedésit sose felejti el!) Nem tudta elérni, hogy megbízhatóan teljesítse a szerződésben és a vállalásában szereplő feladatot. Korábban,

Miért kell nekem visszatérnem a kőbaltához? Azért, mert feletteseink, saját munkájukban, a legnagyobb kőhiány idején is ragaszkodnak hozzá?

Részletek egy magyarországi tanár tapasztalataiból:

Egy évvel ezelőtt felettes szervünk megvonta iskolánktól a színes fénymásolás lehetőségét. Most figyelmeztető levelet kaptunk, túl sokat fénymásolunk. Tényleg, mi a fenét is fénymásolnak folyton ezek a pedagógusok? Leginkább dolgozatokat állítanak össze.

Valaha, a kőkorban, a dolgozatírató óra azzal kezdődött, a tanár lediktálta a kérdéseket. Ma legépeli, kinyomtatja, sokszorosítja. Így csatolhatók a dolgozat kérdéseihez források, grafikonok, ábrák, térképvázlatok. Több munka, de jobb eredmény. A fénymásolópapírt tanítványainktól kapjuk, azaz a

Csepeli példák mutatják, hogy magánrendelések igénybevétele nélkül, két évet kell várni az életmentő szívműtétre. Három hónapot arra, hogy a beteg ember - akinek daganatos megbetegedését feltételezi a háziorvos - az elvégzett vizsgálatról (magánpraxisból) értékelt diagnózishoz jusson. És még többet, (időt és pénzt) hogy adekvát kezeléshez jusson. Ebben a környezetben sikerekről, eredményekről beszélni szemenszedett hazugság!

Jó lesz!  Az előző hét évtizedében el nem mondható, hogy hányszor hallhattuk már az éppen hatalmon lévő politikusoktól, hogy jó lesz majd! Hallhattuk, hogy mi magyarok nemsoká utolérjük Ausztriát! Hruscsov nagy hangon harsogta, hogy a nagy Szovjetunió utoléri, és úgy lehagyja az USA-t mint a sicc! Mi Csepeliek is többek közt hallhattuk azt is, hogy a HÉV bemegy a Kálvin térre. Aztán, - ahogy Móricka - mi is felébredtünk, hogy belelóg a kezünk a bilibe! Semmi se lett az ígéretekből.

A szocializmus végére a politikusi ígéretek annyira lejáratódtak, hogy a kommunikációból kezdtek már kimaradozni. A rendszerváltás utáni demokratikus folyamatban sem voltak oly erősek az