„… s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek.”
A kormányzati Origo internetes hírportál tette közzé „értesülését”: Soros György kitiltásáról tárgyal a kormány. A Magyar idők szerint a kabinet azt tervezi, hogy megvizsgálják a "spekuláns" kitiltásának törvényi lehetőségét, nyilvántartásba vennék a "migrációt támogató szervezeteket", megvonnák nonprofit státusukat és megadóztatnák őket.
Ezt olvasva nem akartunk hinni a szemünknek, hiszen előző nap emailben érdeklődtünk a miniszterelnökségél, a kabinetirodánál és a kormányfő sajtósánál a napirendről, de nem kaptunk választ. Azért nem akartunk hinni a szemünknek, mert egy 1993-as törvény megszüntette az állampolgárságtól való megfosztás intézményét, és nincs egy éve, hogy Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette: az alaptörvény nem teszi lehetővé magyar állampolgár kitiltását Magyarországról.
És láss csodát: a kormányzati hülyeség
Mivel eteti a csepelieket Borbély Lénárd polgármester? Föltálalja Németh Szilárd főztjét. A desszert a migráncsozás lesz agyrémmel spékelve, őrülettel körbe tűzdelve...
Pénz, paripa, fegyver nagyképűséggel, a visszavágás, a revans vágyával. Németh Szilárd győzelme visszaviheti Csepelt is a múltba, egy bukott, revizionista álmokat kergető, bezárkózó világba, melynek számos elemét a rezsirikkancs már megépíttette. Az ő világában a félelem uralkodna...
Ki butul? Kinek az értelme csökken? Ki csökkenti? Ki miatt csökken? Diáktüntetés. Folytatják?
Ki tud nagyobbat mondani? Ők benne vannak...
Ahonnan meghátrált a Németh, Borbély, Ábel, Vida-féle négyesfogat: a Csepeli Munkásotthon és aki e háztól a mai napig elválaszthatatlan, Nagy József, az intézmény korábbi legendás igazgatója, ma az alapítvány kuratóriumának elnöke. Utódja, Takács Mónika méltó folytatója, őrzője és gyarapítója az örökségnek
Erkölcsi döntést hoztam – ezzel magyarázza politikai szerepvállalását Mellár Tamás közgazdászprofesszor, aki erős ellenzéki támogatással indul a választáson Pécsen.
Az iskolai nevelés legfontosabb eszköze a példamutatás. És nem okvetlen számtanpéldákra gondolunk ez ügyben.
Az életminőség egyik fontos jelző adata a vásárlóerő. Minél több árut és szolgáltatást tud megvásárolni a lakosság, annál több kiskereskedelmi egység, étterem, szórakozóhely lesz helyben, s egyre több kulturális, egészségügyi, oktatási és egyéb szolgáltatót tud fenntartani egy-egy település. Ezek pedig önmagukban is növelik a foglalkoztatást, ami tovább javítja az életminőséget.
Egyszerű és tetszetős megoldás hülyének nyilvánítani az összes ellenzéki politikust. Esetleg a Fidesz által megvásároltnak, aki direkt a választási vereségre játszik. Az előbbit a választók azon része gyakorolja rendszeresen, amelyiket dühítenek a felmérési eredmények. Kormányváltást szeretnének, de ennek egyelőre csekély az esélye, nem kis részben azért, mert a demokratikus oldal pártjai képtelenek a közös fellépésre. A második feltételezéssel ellenben éppen a demokratikus ellenzék pártjai élnek - minden olyan esetben, amikor potenciális partnerük valamiben ellentmond nekik. Például a DK-sok az alkudozás során makacskodó MSZP-sekről, vagy fordítva, netán a csepeli indulási lehetőség kapcsán Juhász Péter ismét csak a szocialistákról, megint mások az Együttről, az LMP-ről vagy a Momentumról. (Bocs, kétfarkúak, rólatok egy ideje nem hallunk, de csak várjátok ki a sorotokat!)
Kötelező volt. Kötelező lesz? Magyar leventék fokosgyakorlata 1942-ben. Következett a harctér, a frontszolgálat...
Vajon támogatja-e a fideszes vezetésű csepeli önkormányzat Németh Szilárd fideszes alelnök választási kampányát? Jogos a kérdés? Szerintem igen, bár az Állami Számvevőszék nem vizsgálja a hatalmon lévő Fidesz tiltott pártfinanszírozásának ügyét. Valamiért csak az ellenzéki pártok körül vizsgálódik, miközben már Kovács Zoltán kormányszóvivő is „beismerte, hogy a kormány támogatja a Fidesz kampányát. (
Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell, írta Sören Kierkegaard dán filozófus, és ezt azért nem árt észben tartanunk, amikor azon tépelődünk, hogyan jutottunk el ehhez az április 8-hoz. Ha megéljük, hová jutott az ország nyolcévnyi Fidesz-kormányzás után, ha végiggondoljuk, miért várhatná a kormányfő papíron nyugodt éjszakákkal az áprilist, és mégis miért félhet attól, amiben mások reménykednek. Hogy utólag igaznak bizonyul az a felmérés, amely szerint a nemzet hetven százaléka kormány-, sőt rendszerváltást akar. Hogyan jutottunk el addig, hogy sokan azon tűnődnek ma, leváltható-e még egyáltalán az Orbán-rendszer a liberális parlamentarizmus keretei között, holott a demokrácia már csak nyomokban létezik, a Fidesz következő ciklusa meg azt vetíti előre, hogy írmagja sem marad a civil szerveződéseknek, a sajtószabadságnak, az önkormányzatiságnak, de még az ellenzéki politikai alakzatoknak, Európának sem. Hogy felszámolnak minden autonómiát, ami befeszülhet az egypártrendszerrel szemben. Hogy tényleg kiteljesedik az „illiberális demokrácia”.