Hogy kell-e Magyarországnak orbáni, királyi közmédia, arra a kérdésre az előzmények alapján sokkal könnyebb nemmel válaszolni, mint igennel. Arra a városszéli gyűlöletkeltetőre, ami a Kunigunda utcában fortyog, egyetlen normális országnak se lenne szüksége.

Alig van olyan köztájékoztatási feladat, amit ellát – és amit ne csinálnának sokkal jobban a versenytársai –, és a felmérhetetlen kár, amit a közmorálban okoz, nem összemérhető azzal a minimális haszonnal, amit néha-néha hajt.

Az ott dolgozókon, illetve az általa gátlástalanul kiszolgált kormánypolitikusokon kívül valószínűleg senkinek sem tűnne fel, ha máról holnapra megszűnne. Mi, adófizetők viszont beljebb lennénk évi 130-140 milliárddal – olyan időkben, amikor iskolákat kell bezárni, irodalmi lapok sokaságát kell megszüntetni a megszorítások miatt, ez is fontos szempont, még ha nem is szakmai.

Az viszont már 100 százalékban médiaszakma, hogy

A belső társadalmi feszültség egyre nő. A lappangó indulatot az arrogancia  még jobban gerjeszti. Az indulatokból az a vélemény a hallatszik a legélesebben, hogy elzavarni őket a francba! Ilyenkor a változást sürgető, türelmetlen választópolgár nem azt nézi, hogy melyik politikai erő az amelyik az ő világnézetéhez, erkölcsi, és politikai beállítottságához a legközelebb áll, hanem azt, hogy melyik az, amelyik a legnagyobb valószínűséggel meg tudja szabadítani a hazug zsarnokoktól!

Horváth Gyula Kétpártrendszer című fb-bejegyzésében írja a következőket: „Mint ahogy a világban jól működő demokráciákban látjuk, lehet a rendszert működtetni, többpárt rendszerben is, meg kétpárt rendszerben is. Ez a kérdés sose lesz a liberális demokrácia minőségi kritériuma. A kialakulása azonban történelmi folyamatok eredménye. Magyarországon a demokrácia érvénysülésének időszakában a hagyományos többpártrendszer működött.

Természetesen ebben voltak domináns pártok, amelyek hatása nagyobb volt a többieknél. A rendszerváltást követően a

A nagy, erőskezű vezér mifelénk általában arról ismerszik meg, hogy nagy, erős marokkal, szégyenkezés nélkül veszi ki a maga által meghatározott részesedését a közösből.

Borbély Lénárd, Ábel Attila és társaik a hatalmuk elején, szolgálták, védték és támaszai voltak Németh Szilárdnak. A 2010-es választás előtt és után is partnerei voltak abban, hogy Csepelen Németh önkényúrként felrúgja a törvényeket és kiiktassa, kicselezze a szabályokat. Hallgattak, amikor Németh egzisztenciálisan vagy/és egészségileg tönkretett tisztességes csepeli embereket

Ábel Attila, leköszönt az alpolgármesteri tisztségről, és azóta felszabadultan kiborít mindent, amit idáig magában kellett tartania. Tiszteletet érdemel azért, mert eljutott odáig, hogy képtelen már a bűnöket, igazságtalanságokat elnézni, és a bűnöket magában tartani! Megdöbbentő, ahogy – Ábel szerint - Németh Szilárd bűnözői módszerekkel mételyezte, kényszerítette munkatársait, rúgta fel a törvényeket, és a szabályokat - mégis sok évig szolgálták! 

Az egymással most viaskodó embereket évtizedek óta ismerők nagy része szerint Ábel Attila igazat mond. A levelében Németh Szilárdról leírtak, csak töredékei annak, amit elkövettek.  Most joggal fáj nekik, hogy

„…ahogy a nyúlgáton sétálunk, belátunk a kicsi elárasztott telkekre. A többségükben úszik a szemét a kertekben is. Hátra érünk az ártéri erdőbe, a parthoz. A bokrok alatt, a fák mellett végestelen-végig szemét…. ”

Az illetékes kormányhivatal már elszállította a nagy vihart kavart hulladék lerakatot, amely 2016-17 óta folyamatosan növekedett. Az ez idő alatt megtett több bejelentés ellenére sosem történt semmi változás és a cikkíró szerint az elszállítással sincs vége az ügynek. A szeretlekmagyarország.hu újságírója járta körbe a területet, és lesújtó

1956 emlékét nem az árnyékolja be, ha egy párt külsőleg is azonosul a jelképével (bárcsak azonosulnának vele minél többen), hanem az, ha erre a szimbólumra valaki szégyent hoz, és olyasminek az igazolására használja, amire a forradalmárok csípőből tüzeltek volna.

Tudja a kedves olvasó, hogy miért kör (és nem címer) alakú a lyuk az 56-os zászlón? Azért, mert amit kivágtak belőle – az úgynevezett Rákosi-címer, amely a megszólalásig hasonlított az egykori szovjet szocialista köztársaságok (történelmileg: a Szovjetunió által bekebelezett gyarmatok) jelképeire –, az a valóságban nem is volt címer, mivel nem volt benne címerpajzs.

Persze, ha ez lett volna az egyetlen baj a Rákosi-rezsimmel, az akkori magyarok valószínűleg ugyanolyan könnyen kiegyeztek volna vele, mint Orbán Balázs és főnökei az orosz imperialistákkal. Merthogy cikkünk tényleges tárgya nem is az, hogyan árulták (el) a hét évtizeddel ezelőtti elitek a hazát, hanem az, hogy mit tesznek vele a mai utódaik.

A lyukas zászló azért ideális politikai szimbólum, mert

Helycserés ráadás. Ábel Attila, volt (és hat havi illetménnyel végkielégített) alpolgármester (lehajtott fejjel) a testület vezetői mögött, a polgármesteri hivatal vezetőinek fenntartott széken foglalt helyet. Lehet, hogy Borbély Lénárd a jövőben hivatali dolgozóként kívánja foglalkoztatni? Ha így van, milyen feladatkörben egyeztek meg? A kérdés azért is érdekes, mert Ábel korábban azt nyilatkozta, hogy egy darabig visszavonul a politikától.

Ünnepi ökumenikus istentisztelet, ünnepélyes eskütétel, majd alakuló képviselő-testületi ülés – ezek voltak a héten a kerületi közélet legfontosabb eseményei. Szerdán délután hivatalosan megalakult az önkormányzat június 9-én megválasztott képviselő-testülete.

Az eseményekről döcögő helyszíni közvetítésből, illetve a polgármester fb oldalán közölt posztokból, illetve más közösségi oldalak útján is képet kaptunk. A polgármester közösségi oldalán közzétett kevés szöveg viszont eléggé egyoldalúra sikeredett. Alábbi megjegyzéseinket, véleményünket mindezek figyelembevételével fogalmaztuk meg:

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket  az 1848–49-es szabadságharcban játszott meghatározó, vezető  szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Mindegyik aradi vértanú a 

Leletmentés. Ismerősen ismeretlen fotókat láthatnak az érdeklődők a cikkben szereplő összeállításban. A felvételeket a Népszava fotósai készítették immár 27 éve az akkori Csepeli Piacon. Azóta sok minden megváltozott, például a vásárlók jövedelme és a kínált termékek ára is.

A piac újjáépítése után mások lettek az eladás körülményei is.

Miközben több helyen megszüntették a régi, klasszikus piacot, a csepeli – a jelentős átalakítás után is - dacolt az idővel. Átélt

Pár éve egy ismeretterjesztő csatornán láttam egy jópofa pszichológiai kísérletről szóló műsort. Amerikában forgatták, rejtett kamerával. Egy parkban egy férfi megállt egy nagy fa alatt, és meredten elkezdte bámulni a lombját. Megkérdezték tőle: mit néz. „Egy óriáskígyó van a fán!” – válaszolta. A kérdező is kereste a kígyót, majd örömmel konstatálta: megvan! Egyre többen álltak meg és fedezték fel a kígyót a lombozat rejtekében.

Amikor már szép kis tömeg értekezett arról, kit kellene értesíteni, hogyan kellene lehozni a fáról a kígyót, az őrületet elindító férfi nevetve közölte: valójában NINCS semmi a fán.

És ekkor ütött be az igazi poén: a bámészkodók egy része beismerte, hogy csak azért mondta, hogy ő is látja a kígyót, mert nem akart hülyének tűnni. Azonban voltak páran, akik továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy ők IGENIS LÁTTÁK a kígyót! Márpedig

Elfojtott indulatok, több évtizedes ellentétek törtek a felszínre. Még nem tudható, hogy mi lesz a politikai és jogi pankráció vége Csepelen

Ígéretének megfelelően nyilvánosságra hozta Ábel Attila, Csepel immár leköszönt alpolgármestere annak a belső levelezésnek a második részét, ami miatt Németh Szilárd feljelentette őt. Mint azt már megírtuk, a Fidesz alelnöke idén március 1-jén büntetőfeljelentést tett, amit letagadott, noha a Telexnek megerősítette azt a BRFK.

A feljelentéshez mellékelt egy fideszes levelezést, ezt kezdte el hétfőn nyilvánosságra hozni Ábel Attila három részben, miután Németh Szilárd nem távolította el a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) köré törvénytelenül emelt kordonsort.

Ábel Attila Fürcht Nórának, a csepeli Fidesz alelnökének címzett levelének már a hétfői részében is utalt rá, hogy Németh Szilárdot nem tartja teljesen épelméjűnek. A többi között úgy fogalmazott:

Orbán Balázs, a kormányfő politikai igazgatója nagy felismerésekre jutott

Először kitalálta magának a politikai igazgató címet, amiről pontosan senki sem tudja, hogy mit jelent, de az biztos, hogy több, mint a tanácsadó, sőt még a „nemzetbiztonsági tanács­adó”-nál is fontosabb, ott ül a főnöke mellett fontos találkozókon, egyszer-kétszer még a kisbuszában is üldögélt, valamint hosszú nyilatkozatokat ad arról, hogy a világ merre halad.

Ha  figyelmesen elolvassuk a szöveget, rájöhetünk arra, hogy lényegében semmi köze ahhoz a valósághoz, amelyikben élünk. „Sok olyan helyzet volt a magyar történelemben, amikor az a civilizációs keret, amelynek természetes módon részesei vagyunk, felemelte Magyarországot. Ilyen volt

Ha Csepel legégetőbb gondjairól, például a Gubacsi híd állapotáról, a közlekedés kétségbe ejtő helyzetéről vagy a helyi közélet nyomorúságáról van szó, akkor csak az elhárítás működik. Csepel mai vezetőinek nyilatkozatai szerint 14 éve ehhez nekik semmi közük nincs, minden felelősséget leginkább a fővárosra vagy az ellenzékre kennek

Csepelen, a június 9-i választások után négy hónappal, semmi sem változott. Ennek a helyzetnek hű tükörképe a Csepeli Hírmondó. Csak pozitívumok vannak benne és a Borbély Lénárd polgármester számára fontos események.

Ráadásul vannak tabutémák, a közlekedési feszültségek, a balesetek, a bűnügyi események, a még meglévő ellenzéki közösségi médiában megjelenő írásokra való reagálás, a helyi politikai közélet bemutatása, a lakosság helyzetének bármilyen színtű feldolgozása, a kormány és a Fidesz kritikája, a

Nyolcvanhat év múlt el a müncheni egyezmény aláírása óta. A második világháborúhoz vezető első konkrét esemény ez a paktum volt. A politika mára elfelejtette a 1938. évi körülményeket, miközben  a mai helyzet nagyon hasonlít az akkori viszonyokhoz.

A mai politika hajlamos a múlt tanulságait elfelejteni. Ez vonatkozik a müncheni egyezményre is. Amikor ugyanis az 1938. évben Hitler háborús csörtéjétől és fenyegetésétől visszhangzott Európa, az akkori két nagyhatalom, Franciaország és Nagy-Britannia az engedmények politikájának útjára lépett. Annak ellenére, hogy Hitler Csehszlovákia határainál felvonultatta a hadseregét, fenyegetőzve kijelentette, hogy a szudétanémetek sorsa számára nem közömbös, és a terület visszacsatolását követelte.

Amikor a helyzet nagyon veszélyessé vált, Olaszország kezdeményezésére tárgyalásokat hívtak össze. Ezt néhány nappal megelőzve az angol miniszterelnök Németországban, Bad Godesbergben járt, és célzott rá, hogy a szudétanémet területek, amelyek az első világháború után Csehszlovákia részévé váltak és hárommillió németnek adtak otthont, visszakerülhetnek a Német Birodalomhoz. Erről szóltak a müncheni tárgyalások, amelynek során Hitler kivétel nélküli minden igényét teljesítették.

 Ábel Attila a lepellel. De mi vagy ki van a  lepel alatt valójában?

Érdekel valakit Csepelen Ábel Attila becsületbeli ügye? Tudják, ő a volt alpolgármester, aki éveken át hűségesen szolgálta Németh Szilárdot, Borbély Lénárdot, majd Borbéllyal közösen, összevesztek Némethtel, aki kirúgatta őket közös pártjukból a Fideszből. Az utóbbi 2-3 év politikai közélete hármójuk botrányáról, adok-kapokjáról, hatalmi harcukról szólt, amiben a szájkarate Ábelre hárult. Borbély csak szőr mentén, ritkán mondott véleményt, azt azonban a médiában sok helyen, ahol csak tudta, előadta.

Hármójuk áldatlan harcának egyik eredménye, hogy

Orbán Balázs Putyinnak megadná magát, különös tekintettel a Svájcból hizlalt gázkereskedelemből származó mellékjövedelmekre. Az elmúlt napokban többen vélték úgy, hogy a nagyon okos Orbán Balázs csak elszólta magát, vagy hirtelen bekapta az igazságszérumot.

Most O2B-ről mondok én is pár szót, aki jól kiegészíti O1G-t. Orbán Balázs. Jeles mondataival sikeresen felhergelt egy háromnegyed országot, és már ez is igen szép teljesítmény. O2B egy önelégült arcot viselő fickó, aki a hatalom jól védett körein belül egészen mostanáig úgy gondolta, hogy őt nagy baj nem érheti a temérdek eszével. A temérdek észt pedig az O1G diktatúra megszilárdítására használja.

Miközben O1G jelenlétében úgy viselkedik, mint az osztály strébere, amikor a tanító néni megkérdi, hogy ellenőrizte-e, hogy a többiek megírták vajon a házi feladatukat. O2B óvatlanul őszinte volt. Hirtelen azt hitte, megint az övéi közt van, ahol el lehet nevetgélni a kis hülyéken, akik az ünnepségeken a zászlócskáikat lengetik mindenféle vezényszóra, és elhiszik azt a sok sületlenséget, ami az igába hajtásukhoz kell.

Kerületünk vezetői mélyen hallgatnak, pedig a csepeli egészségügyet is érintő témákról nyilatkozott Takács Péter egészségügyi államtitkár egy balatonfüredi konferencián. Mondandójának lényege, „…hogy a ciklus végéig már nem kerül sor az önkormányzati rendelők államosítására, viszont erősebb felügyeletet kapnak a megyei kórházaktól.”

https://hvg.hu/itthon/20240911_A-kormany-vizsgalja-johet-e-az-ezer-forintos-idopont-foglalasi-dij-a-rendelokben 

    A hír pozitívuma, hogy haladékot kapnak az önkormányzatok, valószínűleg a 2026 választásokra való felkészülés miatt, viszont addig is komoly vegzálással kell szembenézni az egész intézményrendszernek. Ősszel egészségügyi salátatörvényre lehet számítani. A konferencián szóba került az „ezer forintos foglalási díj” bevezetése is, amit a beteg által lefoglalt vizsgálati időpont esetén kellene megfizetni, s ha sor kerül a vizsgálatra, akkor visszakapja. „Ha nem, bukta az összeget.” Takács úr szerint „ez az ötlet jobban kezelhető, mint a vizitdíj.” Később a minisztérium ezt határozottan cáfolta: a kormánynak nincs ilyen terve. Gulyás Gergely miniszter viszont a  kormányinfón azt mondta, érdemes megvizsgálni a javaslatot.

    Egyébként a 2007-es évben bevezetett 300 forintos vizitdíjat a 2008-as népszavazás elutasított. Orbán Viktor a népszavazás után nyilatkozta:

"Madarat tolláról – embert barátjáról” – tartja a magyar népi bölcsesség. Ez a szólás jutott eszembe, amikor  megjött a hír: a manhattani bíróságon az esküdtszék egyhangú szavazással, mind a 34 vádpontban bűnösnek találta Donald Trumpot. A volt amerikai elnök innentől kezdve elítélt bűnözőnek számít. A tizenkét, gondosan megválogatott esküdt közül mindegyik úgy ítélte meg, hogy, minden kétséget kizáróan Donald Trump bűnös az okirathamisításban, a választási pénzügyi szabályok megsértésében.

A bíróságon egyértelműen bebizonyosodott, hogy Donald Trump 2016-ban 130.000 dollárt, azaz kb. 47 millió forintot fizetett egy Stormy Daniels nevű pornószínésznőnek a légyott utáni hallgatásáért. A pénzt viszont "jogi szolgáltatások költsége" címen, meg egyéb rubrikákba könyvelték és részben a választási alapból fizették. Ezt az amerikai törvények nagyon szigorúan büntetik, mert ott a könyvelésnek tisztának és transzparensnek kell lennie. Ezt Al Capone óta tudjuk, akit végül adócsalásért juttattak rács mögé. 

Mindezt pusztán csak azért mondtam el ennyire részletesen, hogy érzékeltessem, miféle embert tekint közeli barátjának, egyfajta példaképének Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök utoljára

A fotó a két úr közötti feszültség további, valószínűleg hosszú távon való fennmaradását is jelzi

Németh Szilárd és Borbély Lénárd a saját közösségi oldalán minden kommunikációs lehetőséget megragadott az árvízi védekezéssel kapcsolatban. A különbség, hogy Németh a megosztott képeken többször is megjelentette a polgármesterrel történt kézfogását, míg Borbély és kommunikációs csapata, az ugyanazon a helyeken, közel azonos résztvevők körében készült fotók között egyetlen ilyen képet sem közölt.

A kézfogást tanúsító képek másik érdekessége a polgármester meglepődést mutató komor ábrázata, zsebre dugott keze, amely a két úr közötti feszültségek további, valószínűleg hosszú távon való fennmaradását is jelzi. 

Mindez azonban nem a legfontosabb  az árvíz csepeli tapasztatainak bemutatásában. Nagyobb gondnak tartjuk, hogy

Azt állította Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője (a Kossuth rádióban), hogy az Európai Bizottság jövő évi költségvetési tervezete totálisan elhibázott, mivel lassan ki lehet jelenteni, hogy az ukrajnai háború támogatása a legnagyobb tétel az EU napi finanszírozásában.

Ezzel szemben a tény az, hogy a mintegy 200 milliárd eurós büdzsé legnagyobb kiadása továbbra is agrártámogatás – majdnem 54 milliárd –, a második legkomolyabb tételt, 49 milliárd eurót pedig kohéziós, felzárkóztatási célokra költik. Ezekhez képest Ukrajnának 4,3 milliárdot szánnak jövőre, kiegészítve egy 10,9 milliárdos kölcsönnel. Ez lenne a híres Deutsch-sejtés: sem matematikailag, sem politikailag nem bizonyítható.

Azt is állította Deutsch Tamás szintén a Kossuth adón, hogy