Közpénzből a polgármester kampányára jutott ökörsütésre, fagylalt- és palacsinta osztogatásra tavaly, de szükség lesz rá idén is. Közben sok tízezret költött saját közösségi oldalán megjelent kisfilmek gyártására. Ahol csak lehet, és érdemes, produkálja magát. Mondani valójának lényege az általa felmutatott álomvilág, és az, hogy itt mindenki boldog, Csepelen egyébként sincs semmi gond és hasonló lózungok folyamatos sulykolása, a valódi gondok elhallgatása.
A csepeli képviselő-testület, amelyben jelenleg 6 fideszes, 6 ellenzéki és 6 Borbélyhoz húzó „független civil” van, Borbély Lénárd polgármester fb oldalán közölt havi sikersztorik ellenére, válságos éven van túl.
A polgármester fennmaradását többek között annak köszönheti, hogy az ellenzék és a Németh csapat sem akart/akar előrehozott választást. Hatalma megtartása érdekében, Borbély már 2022 végén, a szervezetbe való belépéssel, átalakította a Közösen Csepelért Lokálpatrióta Egyesületet.
Előtte még polgármesterként együttműködési megállapodást írt alá velük, majd megválaszttatta magát az új egyesület elnökének, végül polgármesterjelöltjének. Borbély Lénárd tehát a múlt évet a
Mutasson valaki egy nemzetet, amelyik nem tartja magát erős öntudatúnak és talpraesettnek!
A csepeli fideszesek még a 2010-es választási programjukban azt ígérték, hogy Hárost belterületbe vonják, s ezzel megteremtik a kerületrész fejlesztésének területrendezési feltételét, miután leszavazták az egykori szocialista vezetés korábbi megoldási javaslatait. Azóta, az újabb és újabb fideszes és/vagy Orbán-hívő ígéretek ellenére, semmi sem történt az ügyben. Nem rég tovább romlottak az amúgy sem rózsás hárosi kilátások
Ungváry Rudolf szerint a rendszer nevén nevezése rendkívüli dinamikát kölcsönözne az ellenzéki magatartásnak. A hatalom ugyanis azonnal sárba tiporja azt, aki kritizálni meri a fennálló rendszert
Tudathasadás? A Fideszből kizárt Borbély Lénárd, aki változatlanul tagja a fővárosi Fidesz-frakciónak, milyen alapon kérte számon a csepeli helyi ellenzéktől a helyi költségvetés elutasítását, ha közben ő elutasította a fővárosét? Vagy nem fontos neki Budapest és benne Csepel jövője? 
Finoman szólva is kijózanító élmény, amikor az ember a Magyar Hadsereg „Embert a vasra!” jelmondatú facebookos hirdetései alatti kommentfolyamot böngészi. Ott van benne az ijesztő pontosságú válasz arra, hogy hosszú távon miért olyan rettenetes, nemzetromboló mechanizmus az idehaza csúcsra járatott populizmus, amelynek a fő ismérve a közösség egy részének kipécézése, állandó megbélyegzése, kirekesztése. A nagy magyar hadseregreformnak ott kellene kezdődnie, hogy nem embert vesznek a vashoz, hanem fordítva: az elveszett fiatal lelkeket kellene visszahódítani a hazának, és utána az emberhez méretezni a vasat.
Az épülő új létesítmény a nagy Duna-ágból 4 szivattyúállomással, két darab, 2400-as csővezetéken keresztül továbbítja majd a szükséges vízmennyiséget a Ráckevei-Soroksári Duna-ágba.
A tervek szerint halad a Kvassay-szivattyútelep, valamint a Kvassay vízerőtelep energetikai és gépészeti rekonstrukciója, fejlesztése. Az 
Emlékeznek még hölgyeim és uraim? 35 éve kicsit elszemtelenedtünk attól az Ausztriából hazaszállított Gorenjétől, mert azt hittük, hogy ez jegyben jár a szabadsággal. A tévedésnek nemcsak ma, hanem még sokáig fizetjük az árát.
Hamarosan véget ér 2023. Aki teheti, számvetést készít, és búcsút int a távozó évnek. Mi köszönjük olvasóink megtisztelő érdeklődését. A szilveszterestéhez, az óévbúcsúztatáshoz meghitt órákat, vidám társaságot, jó szórakozást kívánunk
Vágjuk a centit. Eltelt az idei év. Hajtanám, siettetném a következőket is: legyen már 2030, amikor is elérjük Ausztria életszínvonalát.
Ködös jövőkép Csepelen, füstös, szmogos kilátás a II. Rákóczi Ferenc út mentén a gerincút újabb szakaszának évtizedes hiánya miatt. 2023-ban romlottak a csepeli fejlődés lehetőségei, esélyei. A közlekedési helyzet borzalmas. A kerület lakosainak száma fogyott. Csepel fővárosi megítélése, vonzereje csökkent. Eközben a hatalmon lévők energiáját a helyi Fidesz-szervezet és frakciójuk szétesése, a Borbély-Németh féle hatalmi harc kötötte le.
A drágaság és a szegények adója, a 27 százalékos áfa velünk marad. Az önkormányzati- és európai parlamenti választásokhoz közeledve majd egyre többször hangzik el, hogy a kormány minden rossztól megvéd bennünket, de ez ne tévesszen meg senkit. Biztosak lehetünk benne, hogy a szólamok árnyékában jövőre is folytatódik az elszegényítés.
Abszurdum díjjal jutalmazták a csepeli táblás kabarét. A rezsibiztoshoz kötődő "díjazott" csepeli eset tökéletesen ábrázolta, milyen az, amikor egy rendszer szolgái túlpörögnek, majd értetlenül néznek egymásra, ha számonkérés következik. Napokig nem lehetett tudni, hogy ki tetette ki a megújult Jedlik Ányos Gimnázium tornatermébe az orbáni idézetet. A nagy hallgatást olyan nyilatkozatok törték meg, mint például a csepeli alpolgármester 
Ők fütyülnek, de mi nem táncolunk. Genetikusan. Nekünk a nyomás is, a fütty is smafu. Illetve bakfitty, az talán ősmagyarosabb. Kivételek azért lehetnek. Hát megtörtént. Távoztunk az Unióból. Egyelőre csak a folyosóra, de az első lépés iránya meghatározó. Mármint nem pontosan mi távoztunk, hanem a miniszterelnök, de az ugyanaz. Egy vérből vagyunk ő meg mi. Illetve egy génből, ez a magyar gén, amely, mint szintén az ő szíves közléséből tudtuk meg, „nem érzékeli a nyomást”, genetikusan fütyül rá.
Nagyon jól jönne a városnak az az 1900 milliárd forint, amit a mini-Dubajra költenének, pláne ennek a duplája, amiről Lázár János sutyiban a hátsó szobában beszélt. Széthullóban a felüljárók, lyukadnak az utak, a nagy vízcsövek között százévesek is akadnak, két hidat is fel kellene újítani, a kisföldalatti és a hév kocsijai 50 évesek.
Lehet élni a Marson is: valószínűleg lehet, legalábbis technikailag, de azért a döntő többség nem szeretné kipróbálni. A magyar kormányfő ennek ellenére 1999 óta hajtogatja – a hívei megértően hümmögnek, mindenki mást a hideg leli tőle –, hogy van élet az EU-n kívül is. Egyébként tényleg van, hiszen a világ országainak nagyobbik fele nem EU-tag – de azért nem kellene kipróbálni, ha sok évtized után bejutottunk oda.
Mit nem lát most sem a cirkuszi produkciókkal, közterületfelügyelőkkel, biztonsági őrökkel, elektronikus kütyükkel eltorlaszolt polgármesteri irodájából Borbély Lénárd a munkatársai által folyamatosan köréje szervezett gyerekek, szülők és nagyszülők sokaságától, a buliktól az áltanácskozásoktól, a programdömpingtől, az állandó tapsolók hadától? 
Ha a nyugati médiában minden nap Szájer kalandját ragoznák, akkor az egyoldalúan tájékozódó nyugatiakban az a kép alakulna ki, hogy szinte minden magyar meleg, és ha jön a rendőr, az ereszen menekülünk. – Hülyeség! – tiltakozott ismerősöm. Erre a másik: – Ahogy az is hülyeség, hogy nyugaton félnek az emberek utcára lépni.
Az ünnep lényege nem változott. Ezüstös holdfényben suhanó szánján közeledik hozzánk az öröm tündére, hogy a friss kalács illatú csendes éjen megajándékozzon bennünket az áhítattal várt békével.