"tudom eltűnsz majd te is/ ahogy ez az állam is/ eltűnsz mint e délibáb/ bábuk ura, hősi báb..." ((Ha Rákay Philip magára ismer a most következő a versben, az nem a véletlen, hanem a költő műve)

nyúlhazafi – duracell! −

rendszervégi producer!

pereg a dob – ő veri

s ez is olyan emberi

jól túr ki magának túr!

így jutunk el − sic itur! –

csillagos ég aljáig −

első hat milliárdig!

de már itt a második −

nézd hogy kokárdásodik!

A Tükör című képes hetilap két 1969-es cikkét idézzük:

„CSEPELI BALERINA-REMÉNYSÉGEK. A Csepel Művek új kultúrotthonában hetente négyszer tanítják a táncművészetre a legfiatalabbakat. Kép: A 3-4 évesek első, kedves mozdulatai. /Fotó: Benkő István)”

Miközben a gyerekek a Munkásotthonban gyakoroltak, Buda ikonikus részén szintén csepeliek, de

Orbán-vezérünk tehát ott tart mentálisan, hogy már azt se tudja, kicsoda ő és hol él, önmagát szakrális királyi hatalommal felruházott egyeduralkodónak tartja. Naponta bizonyítja: a hatalom butít, a korlátlan hatalom pedig a józan észnek a nyomait is eltakarítja. Visszaút innen már nincs, de mért is volna. Ez a létezés magyar minősége, ez az, amit ő akart, mi pedig őt akartuk, a kör bezárult. Az ég legyen irgalmas velünk.

Vagy legalábbis így vélik sokan azok közül, akiknek hatalomból morzsányi se jutott, a hírek pedig őket látszanak igazolni.

Mint ismeretes, Hans Reisch, az ausztriai SPAR vezérigazgatója azt találta mondani a Lebensmittel Zeitung című osztrák élelmiszeripari szaklap munkatársának, hogy a szomszédban pöffeszkedő rablóvezér einstandolni akarta a SPAR magyarországi leányvállalatának egyik darabkáját avval a céllal, hogy pereputtyának egyik tagját örvendeztesse meg vele, ezért aztán cégük vagyonának egy részét Svájcba deponálták, a különadók miatt pedig

Németh Szilárd utódjaként,  a Csepelen háromszoros kudarcot vallott rezsibiztos köpenyéből kibújva Borbély Lénárd díjakat, krumplit, komposztálót osztogat és pozíciókat ígér saját hatalma bebetonozása érdekében

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) március 20-án megjelent idei 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Az utolsó lapszám megjelenése óta eltelt időszakban hosszas, leginkább Borbély generálta vita, illetve hazug populista kampány után, elfogadásra került az ellenzék által javasolt módosításokkal, a korábban szakmailag és pénzügyileg is elfogadhatatlan idei önkormányzati költségvetés. A lap a március 14-i képviselő-testületi ülés ezzel kapcsolatos döntéséről, illetve a polgármester álláspontjáról ad tájékoztatást. Arról, hogy a botránysorozat újabb felvonása és a költségvetés elfogadása UTÁN miként értékeli a kialakult helyzetet az ellenzék, egy szót sem szólhat a CSH hasábjain az ellenzék.

    A kerületi politikai közélet legfőbb, a Németh Szilárd és Borbély Lénárd közötti politikai hatalmi harc eldurvulását jelző események nem fértek bele a lapba, és a csepelieket foglalkoztató helyi és országos ügyekről most sem olvashattunk semmit. A Borbély-Ábel páros szerint bizonyára rontanák a választásokig létrehozandó pozitív kerületi közhangulat kialakításának esélyeit.  

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Rákosrendezővel – nevezzük mini, vagy maxi-Dubajnak –  szintet lép az Orbán-rendszer. Hatalmas területen adnak szabad kezet az Egyesült Arab Emírségek által kiválasztott befektetőnek, amely az ígért 5 milliárd euró (cirka 2000 milliárd forint) fejében azt épít a város szívében - látótávolságra a Hősök terétől –, ami csak tetszik neki.

Az Orbán-kormány valamikori távozása után az öröksége még nagyon sokáig velünk marad. Nem csupán azért, mert a NER lebontása jogilag nehézkes és időben nagyon elhúzódó lesz. Még nem is csak amiatt, mert a közvagyon jellegüket elvesztő milliárdok, műemlékek, iskolák, gyárak és még annyi más, végképp elérhetetlenné válnak a köz számára. Mindezt idővel elsodorják az új bűnök, új lopások, újabb ordas hazugságok.

A legmaradandóbb Orbán-hagyatékot a NER által felhúzott stadionok, autópályák, akkugyárak, a sosemvoltra visszaépített budai Vár, az épületekkel teleszórt Városliget és a kegyeltek országszerte – Budapesten különösen nagy számban – elszórt otromba épületei jelentik. Ott vannak és lesznek előttünk még évtizedekig, kitörölhetetlen mementójaként az orbáni királyságnak.

Kimutatta a foga fehérét. Pontosan egy hete, az ellenzék nagyvonalú gesztusa, a borbélyi költségvetés elfogadása után pár perccel máris kibújt a szög a zsákból.  Semmit sem tanult, és semmit sem felejtett. Megalázta, becsmérelte az ellenzéket. Számára a júniusi választás élet vagy halál kérdése lett. Ez kemény lecke az ellenzéknek

Sorozatos botrányok és 14 éve nem látott egyeztetés után egy hete a kerületi önkormányzati képviselő-testülete elfogadta az idei költségvetést. A baloldali ellenzék a csepeliek érdekében elfogadta a borbélyi békejobbot. A napirend végén azonban, miután már a testület 14 igennel döntött, a polgármester, az igen szavazatoktól fellélegezve, azonnal visszatért saját maga fényezéséhez és az Ábel Attila alpolgármesterrel együtt másfél évtizede gyakorolt módszeréhez, az ellenzék lejáratásához.

Néhány megjegyzés, illetve kérdés az elhangzottakkal kapcsolatban: 

1) A költségvetés körüli áldatlan állapotokat Borbély Lénárd hozta össze, azzal, hogy 2014-es megválasztása óta képtelen volt a költségvetésről egyeztetni az ellenzékkel, még a

A nagy változások időnként a semmiből pattannak elénk. Ez igaz. Ma még segít a váratlanság, az újdonság ereje, annak a pikáns varázsa, hogy valaki mégiscsak kibeszél a “Család” zárt világából. De ez rövidesen kevés lesz. Addigra szervezet kell, emberek, szakértők, támogatók, pénz. És, hogy a Magyar-Varga család belvitája ne temesse maga alá az egész történetet.

Az kétségtelen, hogy a március 15-i politikai gyűlések legsikeresebbje Magyar Péteré volt. Pedig akadt konkurencia, hiszen a Múzeumkertben maga a zsebduce beszélt – ami mindig igazi pajzán móka és kacagás az erre fogékony néptársaknak. És ott volt Karácsony Gergely, aki igazán esélyes újra a főpolgármesteri pozícióra – már ha a Fidesz addig meg nem szünteti azt. Ráadásul a meggyilkolt Navalnij özvegye küldött szívbemarkoló és valóban fontos üzenetet – amiben nagyjából a gyilkos Putyin tettestársának nevezte Orbánt.

Mégis Magyar Péter nagygyűlése érte el a résztvevő-rekordot és a közönség jelentős része tulajdonképen elégedetten távozott.

Ezzel együtt a vélemények róla meglehetősen különbözőek. Ha csak a széleit vesszük, akkor ő az, aki

Megvámolják a csepelieket is az M0-áson. Látják, hogy mennyit segített Borbély úr? Látják? Nem látják? Na, látják!

Borbély Lénárd a saját fb oldalán tette közzé a Budafok-Tétény polgármesterével és a soroksári polgármesterrel közösen aláírt levelet, amelyben a három fővárosi kerület vezetője Lázár János minisztertől kéri, hogy az M0-s dél-budapesti szakaszán a Duna másik oldalán lévő településre utazóknak ne kelljen autópálya díjat fizetni. Szívesen tapsolnánk, ha nem tudnánk, amit mindenki tudhat, aki figyeli a csepeli fejleményeket. De tudjuk, és ezért nem tapsolunk.

    Csak annyi megjegyzésünk van, hogy tavaly november 30-án, a csepeli képviselő-testületi ülésén, még a döntés elfogadása előtt Dukán András, a Momentum önkormányzati képviselője ugyanezt kezdeményezte. Borbély úr azonban lesöpörte, mert

Ne akarj többnek látszani, mint ami vagy. Esetleg: esse quam videri, inkább lenni, mint látszani. Ha Cicero, ha nem, megjegyezhetné a kormányfő. Mert egyelőre – úgy néz ki - inkább hisz Gábor Zsazsának – mindegy mit, csak beszéljenek rólam –, mint az ókori Róma bölcsének. Látszani, látszódni akar mindenáron, ezért nyújtózkodik, dagad, a nyakán az ér.

Pedig nem kímélik. Már nem csak a hűvös diplomáciai berkekben kapnak tőle frászt, de az utóbbi hetek „ukrán pávatáncát” látva a minap az orosz köznép sem kímélte. A legtöbb internetes hozzászólásból úgy tűnik, csalódtak, hogy zöld utat engedett az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurónak. Neki estek, hogy a ő is megszavazta az Ukrajnának szánt támogatási csomagot.

Ő, aki decemberben még krakéleren vétózott, és sokáig úgy tűnt, most sem lesz egyszerű a megállapodást tető alá hozni. A hírt a legtöbb orosz portál mértékadóan tálalta, a TASZSZ és a RIA Novosztyi is foglalkozott vele, feldolgozták, hogy mit mondtak az uniós vezetők, azt is, hogy

A Borbély-éra vége felé közeledve fogynak az érvek, ezért Ábel Attilánál emelkedik a hangerő!  Most kell tudatára ébrednie annak, hogy mindent tönkretettek, amit 2010-ben megkaptak!

Ha belegondol, valójában nincs a kezében semmi, amire most támaszkodhatna! Mindent tönkretettek, mindent elhiteltelenítettek! Nincs az a „csepeli bárd” (párt, szervezet vagy civil) aki felvállalná, azt, hogy sikertelenségüket, kerület-pusztításukat dicsőítő módon megénekelné! Attila a megszokott módszerét alkalmazná, ezért lenyúlná, elrabolná, a maga által létrehozottnak hazudná a civilek alkotását.

Nyíltan a saját uralma alá akarja vonni, akarata alá akarja törni, - Borbélynak, és a Csepelért Polgári Egyesületnek akarja szolgálójává tenni - a civilek hitelességét és hosszú évek alatt felépített sikerét! Árulásnak, a demokrácia elleni aljas támadásnak akarja beállítani, amikor

Az idei március idusának tanulsága, hogy a politikai fásultság, a beletörődés, az apátia csak a hatalom által gerjesztett mítosz. A mai magyar politikai helyzetről mindent elmond, hogy egy pár hete a semmiből előbukkant fiatalember még meg sem alakult pártja akkora tömeget toborzott, mint a pártállam és a parlamenti ellenzék együttvéve.

Az Andrássy útra felvonult tömeg szervezeti értelemben természetesen nem politikai közösség, ám politikai karaktere van. Szemében a Fidesz-rezsim a 2010 előtti világ meghosszabbítása, Orbán Fletó és Gyurcsány Viktor népszínműve; a parlamenti ellenzék és a Fidesz ugyanaz a szimbióta közeg. Fő célja, hogy a magyar közösség valahogy meghaladja a rendszerváltozás óta kialakult, mára totálisan befagyott pártrendszert.

Az állampárt érdemi kormányzás helyett csak kommunikál, mesterségesen állít elő kontrollálható konfliktusokat, az élő messiást játszó vezér pedig az orosz állampárttól és az

A bérletes részletekben volt és van a patás ördög.  Lázár János (képünkön) örömmel vette magára ezt a szerepet. A nap végén ugyanis fizetni kell. Legkevesebb 250 milliárd forintos éves keretről, napi 3,5 millió utasról, több mint 40 ezer járatról van szól. 

Mindenki fújt magának egy előnyökből szőtt buborékot a Budapest-bérlet köré. Karácsony Gergely azt hiszi, beteljesítheti régi kampányígéretét, eladhatja úgy a dolgot, mintha a kormány az ő kottájából játszana. Balogh Samu kabinetfőnök már Bicskéig tartó tarifaközösségről, regionális bérletről álmodik.

Walter Katalin pedig abban bízik: az általa vezetett BKK megkapja az egész koncot, és rájuk bízzák a

Ha a Fidesz valódi győzelmet várna, akkor Szentkirályi Alexandra 15-én ott állt volna Orbán Viktor mellett a Nemzeti Múzeumnál. De nem. Sőt, egy jó szót sem pazaroltak rá

Cherchez la femme, keresd a nőt! A francia mondás a Fidesz számára politikai paranccsá vált. Mi­után kevés női politikusuk közül elhulltanak legjobbjaik, muszáj volt egy újat betolni a kiürült színpadra. Nehogy túl macsónak nézzék őket.

És még mondja valaki, hogy ne szánnának rendszerükben fontos szerepet a nőknek! A vezéráldozat szerepét. Ezen a sakktáblán a királynőket kellett beáldozni, hogy a király megmeneküljön. A hívek egy része meg is könnyezte, amint szép fejük a politikai nyaktiló alatt porba hullott.

Gyorsan kiderült: a polgármester az ellenzéktől a 14 év alatt elmulasztott, ‑ de most a kényszerből megtett ‑ költségvetési egyeztetéssel, jóváhagyással csak időt és pénzt akart nyerni. Csütörtökön mindkettőt elérte. Egy perc múlva már újra becsmérelte az ellenzéket. Nem kétséges: durva és gusztustalan kampány következik, pontosabban folytatódik a június 9-i választásig.

    Csütörtökön a kerületi önkormányzati képviselő-testülete, kora délelőtt, elfogadta a múlt évi költségvetésről szóló módosítást, illetve az idei költségvetést. A napirend végén, miután már a testület 14 igennel döntött, a polgármester, az igen szavazatoktól fellélegezve, szokásához híven véleményezte a hozzászólásokat. Néhány megjegyzés, illetve kérdés az elhangzottakkal kapcsolatban: 

1) A költségvetéssel kapcsolatos áldatlan állapotokat Borbély Lénárd hozta össze, azzal, hogy 2014-es megválasztása óta képtelen volt a költségvetésről egyeztetni az ellenzékkel, még a tavaly november 30-i, béremeléseket tartalmazó javaslatairól sem, pedig akkor már nem volt többsége a képviselő-testületben. 

2) A februári képviselő-testületi ülésre beterjesztett javaslatát, amelyet

A vesztegetéssel vádolt, volt igazságügyi államtitkár, Völner Pál a vádlottak padjáról küldött az orbáni köröknek  kódolt szöveget, amelynek félreérthetetlen megfejtése: fiúk, ha úgy alakul akár konkrét neveket is fogok mondani

„ (...)– az ügyvédeimmel konzultálva – további indítványokat teszünk, további személyeknek a meghallgatását javasoljuk, és más, az üggyel összefüggő események feltárására is javaslatokat teszünk” – nyilatkozta minap Völner Pál a Blikknek arról, hogy a korrupciós ügyében tapasztalt „jogállamisági problémák miatt” mire készül. Az ex-államtitkár nyilván nem véletlenül adott most interjút.

A szövegben semmilyen új elem nincs. Leszámítva ezt az egy mondatot. Amit viszont nehéz lenne nem úgy érteni, ahogy. Pláne, hogy Völner már korábban is üzent ezt-azt, például már az előkészítő tárgyaláson belengette, hogy fontos emberektől vannak SMS-ei. Völner persze jó sakkozóként előbb a parasztáldozat lehetőségét villantotta fel, a NER-ben totálisan súlytalan rendszerbohóc Bayer Zsoltot említette név szerint.

A ködös jövő és a Boráros téri végállomás változatlan. Átok ül a Csepeli HÉV-en vagy csak az ország különböző vezetői traktálják hagymázas álmaikkal évtizedek óta csepelieket? 1994 márciusában így szólt az éppen aktuális verzió: „új nyomvonalon közlekedő villamosokkal váltják ki az elöregedett HÉV-szerelvényeket. … A Kvassay Jenő út mentén haladnak tovább, kiérnek a Soroksári útra és a 2-es villamos pályáján mennek a Boráros téri végállomásig.”

Csak kapkodjuk a fejünket, ha elolvassuk, hogy mit írtak 30 éve, az újságok Csepelről. 1994. márciusában a Népszabadságban például a következőket közölték:

A Fővárosi Önkormányzat még tavaly döntött arról, hogy a csepeli HÉV rekonstrukciója nem puszta felújítás lesz: új nyomvonalon közlekedő villamosokkal váltják ki az elöregedett HÉV-szerelvényeket

 A nyomvonal - Csepel felől - a Kvassay hídig nem változik. Az új pályaszakasz a híd pesti oldalán kezdődik: itt a Kvassay Jenő út mentén haladnak tovább a szerelvények, kiérnek a Soroksári útra és a 2-es villamos pályáján haladnak a Boráros téri végállomásig.

Megváltozik  a

Tizenöt éve,  látva az emberek helyzetét, a Bajnai-kormány tagjai lemondtak fizetésük 15 százalékáról, ami nyilván csak gesztusértékű volt, de annak erkölcsileg mindenképpen nagy. Napjainkban a válságot kormányunk tagjai a zsebükön nem vehetik észre, jövedelmük szépen gyarapodott, a vezetőjüké pedig még az övéknél is sokkal jobban.

A hasonló helyzetek. Mint az köztudott, az ezredforduló óta két hatalmas megrázkódtatás is érte földünk népeit a sok kisebb mellett. Előbb 2008–2009-ben a pénzügyi világválság, majd a közelmúltban előbb a COVID, majd rögtön utána az orosz agresszió következményei. Lényeges eltérés, hogy az előző idején lett miniszterelnök Bajnai Gordon, aki kivívta a mérvadó nemzetközi és magyar gazdasági szakemberek elismerését, csodálatát a megtett roppant sikeres és eredményes intézkedéseivel.

Úgy adta át az országot az őt követő Orbánéknak, hogy 

Ma ünnep lesz Magyarországon. Az 1848-as polgári forradalom és az 1848-49-es szabadságharc kitörésének napja. A 176. évforduló. Szimbolikus tartalmakat hordozó ünnep. A szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzésének ünnepe. Szabadságunknak, haladó európaiságunknak az ünnepe.

Ünnepelnénk tiszta szívvel, ha a felidézett történelmen kívül volna mit. A nemzet mai állapotában nem méltó örököse 1848-nak. Az a hatalom, amely 14 éve  került hatalomra, erőszakot tett mindazon, amiért 1848–49-ben a nép küzdött. Erőszakot tett mindazon, amit a nemzet azon a márciusi napon kívánt.

Nincs béke e kettészakított honban, nincs egyetértés, mert

A csepeli önkormányzat rendezvénye

További ünnepi programok Budapesten:

Borbély Lénárd polgármester a botrányos februári kt-ülés után az egyeztető megbeszélések mellett folytatta a költségvetés elfogadásáért indított hecckampányát is: a saját fb oldalán, a testületi ülés végén elhangzott, de nem közvetített hozzászólások egyenkénti közlését. - A napirendi pontok és a háttéranyagok  itt találhatók: https://csepel.hu/#/pages/20240314-rendkivuli-testuleti-ules 

Ezekhez néhány megjegyzés: 

> Csepelen eddig nem volt szokás a képviselő-testületi üléseken folyó politikai vitákba bevonni az önkormányzat, illetve a hivatal vezető munkatársait, akik, tekintettel, hogy több kurzust kell kiszolgálniuk, nyíltan sosem avatkoztak be a képviselő-testület politikai csatározásaiba. Most megtörtént. Lelkük rajta, hosszabb távon valószínűleg egyik fél sem nyerhet a vezetők és munkatársak, illetve az érintett csoportok felheccelésével. A polgármester hazug hecckampánya  csak saját hatalmának mindenáron való megtartatását szolgálja.  

> A felvételeken megszólalást vállaló vezetők a

Petőfi Sándor Nemzeti dalának egyik legtöbbször idézett sora: „Lemossuk a gyalázatot!” Mostanság különösen időszerűnek érezhetjük a költő szavait. Politikai vezetőink abból indulnak ki, tetteiknek nem lesz semmi következménye, bármilyen galádságot megtehetnek. A kétharmad őket védi, jogi következményekkel nem kell számolniuk.

Itthon valóban nem. Európa azonban máshogy működik. A politikai önhittség gesztusai, amelyek itthon legalább kétmillió emberhez még csak el sem jutnak, komoly visszhangra találnak. Az a gyalázatos kép például, amikor a fideszes képviselők ülve maradtak, amikor az ellenzéki képviselők állva emlékeztek a Putyin-rezsim által meggyilkolt ellenzékire, Alekszej Navalnijra, többet mond minden szónál.

Ezeknek az intermezzóknak azonban igen súlyos következményei lehetnek. A kormány nagyívű, világméretű politikai vízióit felvázoló főideológusai képtelenek európai módon gondolkodni, nem érzékelik,