Egyetlen gigaberuházás is leképezi az őrületet, a tavaly 250 milliárdból épült atlétika stadioné Csepel közvetlen szomszédságában: nyolc nap után lehúzta a rolót, majd újabb százmilliárdos költséggel visszabontották a töredékére, és azóta üresen áll, még a nyamvadt országos bajnokságot sem ott rendezték. Jelenleg úgy 350 milliárd aránylik tehát a néhány százezres klímaszereléshez. Erre van pénz, arra minek?
„Ezennel megnyitom a 2024-es budapesti olimpiai játékokat!” – álmodta Orbán Viktor. 2013-ban járunk, amikor kitörölhetetlenül megfogalmazódott benne, hogy egyszer ki akarja ezt mondani.
Most biztos nem. Helyette egy kicsivel fajsúlyosabb politikus, a francia kolléga nyitotta meg a játékokat. És nem Budapesten, hanem Párizsban. Pedig ennek az olimpiának Orbán szerint Budapesten lett volna a helye.
A láz- és rémálmot
A Pest Vármegyei Kormányhivatal elszállíttatta a csepeli illegális hulladékot. Csak a Duna a felelős? Borbély Lénárd javaslatára tavaly a helyi közterület-felügyelet szervezeti átalakításával együtt létrejött, a mezőőr szolgálat. Az új szervezet a hangzatos Városrendészeti Igazgatóság nevet kapta és 48 fővel(!) lett létrehozva, amelyből 7 fő a jóváhagyott mezőőri létszám, míg a közterületfelügyelők létszáma 17 főben lett meghatározva. A jelzés ellenére a hétvégén csak az árvíz vitte el a Duna-parti szemetet. Az illetékes urak, úrhölgyek addig mit csináltak?
CSAK AZ ÁSÓ, A KAPA ÉS A NAGY HARAG VÁLASZTJA EL ŐKET
Ha a „Ragyás”, vagyis a csillagtelepi Radnóti Művelődési Ház, a képen látható épület átépítést megelőző elődje beszélni tudna, akkor a sok szép emlék mellett valószínűleg több hajmeresztő történetet is elmondhatna az öt évtizeddel ezelőtti időkből. A „Ragyás” helyett időnként – mint most – a krónikások vagy a történetek szereplői szólalnak meg.
Javasolnám a képmutató, a vizet prédikáló és bort ivó lebukottak számára az Ereszcsatorna-díj megalapítását.
Szenzáció? Összefogás? Nem! Ez csak kézfogás. Az árvíz még Borbély Lénárdot és Németh Szilárdot is összehozta – legalább egy kézfogás erejéig. A polgármester - ellentétben elődjével – nem tette a fotót a kirakatba, vagyis a közösségi (fb) oldalára. A látványpolitizálás közben a helyi hírekből is fájdalmasan kiszorultak azok, akik az érdemi munkát végzik a csepeli árvízkárok elhárításában, mérséklésében.
Az akkumulátorgyárak és az akkumulátor-bontók országa lettünk. És mintha ugyanaz a történelmi léptékű kudarc is várna ránk, mint anno, csak most nem vasnak és acélnak hívják a terméket és más az egypárt és vezetőjének neve is. A módszer viszont azonos. Tévútra vinni a magyar gazdaságot.
Csepelen a nagyvállalatok (CSM, Papírgyár, Posztógyár, Áfor, Növényolaj, stb) bezárásával a munkatársi kapcsolatok is megszűntek! A munkahelyeken egymást ismerő, egymás munkájára, tudására, ügyességére ráépülő, egymással munkatársi kapcsolatban lévő dolgozók évszázados egymásrautaltsága elillant! Az egymáshoz való igen szoros jövedelmi, munkaszervezési és érzelmi kapcsolatok megszűntek. Az új társadalom önzésre épülő követelményei lerombolták a szolidaritás belső érzetét is.
Helyreigazítjuk Lázár Jánost: Simonka György (képünk baloldalán) nem „bukott bűnöző” – ahogy a miniszter lekeverte minap Simonka György vádjait. Simonka egyelőre vádlott, azaz a jogerős ítéletig ártatlannak vélelmezendő, amit természetesen dr. Lázár János is jól tud, és amit korábban érdekes mód valahogy a Fidesz is rettentő tiszteletben tartott.
A kakukkfióka a képen Ábel Attila, aki nem lett képviselő, de belőle akár még alpolgármestert is csinálhat Borbély Lénárd és frakciója. Lehet, hogy ezért szerepel a fotón?
Kisebb gyógyító csoda történt Orbán Viktor kormányfő vezényletével
A Gubacsi hídon alul, felül a rozsda az úr. Ez ma a valóság, minden más csak ígéret!
Hogy gumicsizmás politikusok szaladgálnak a gátakon, az csak tünet. A baj gyökere ott van, hogy ez nagyjából a maximum, amit várhatunk tőlük a biztonságunkért.
A jelek szerint már jóval szeptember 10. előtt vagyis a pályázat kiírása és a lakossági fórum előtt eldőlt, hogy egy Kossuth utcai bérlemény felszabadul. A kérdés csak az, miért ilyen rövid határidővel történt meg a hasznosítási versenykiírás, miközben a felhívás szerint a jelenlegi bérlő a versenytárgyalás ideje alatt még a helyiségekben tartózkodik?
Már akkor tudtuk, hogy mi a cél, amikor Orbán Menczer Tamást választotta kommunikációs vezetőjének. Tudtuk, mert volt már némi előképünk a külügyben tevékenykedő úrról. Hogy is szokták mondani: idejekorán kiderült, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban.
A Duna a vízválasztó, a keresetek alakulásában is elválasztja Csepelt a budai oldaltól. A különbségek vaskosan tetten érhetők: „…Budán, a második kerületben 1,077 millió forint a bruttó átlagkereset, míg Csepelen csak 683 ezer.” Persze, tudjuk, hogy valószínűleg sok ezer csepeli örülne egy közel 700 ezres havi keresetnek, a nyugdíjasokról nem is beszélve...
Nem tudom, Lázár János hisz-e szellemekben, de van egy olyan csöndes érzésem, hogy nem véletlenül akarja mielőbb leradírozni a föld színéről a Magyar Rádió évszázados épületegyüttesét. Gondoljanak csak bele, milyen érzés lehet belépnie a kihalt terekbe, ahol a pergő festék és a megrepedt ablaküveg is azt susogja: "Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon..."
Fény az éjszakában. Mennyibe kerül egy nyárvégi tűzijáték és egy pop koncert Csepelen?
Mit tesz egy egyre meztelenebb, egyre bizonytalanabb, és ezért egyre dühösebb rendszer, ha elfogytak a szavai, ha már egy tétova "Gyurcsány" jut csak eszébe, alkalomadtán? Nyilván erőt próbál mutatni ott is, ahol nincs.
Németh Szilárd ezen a héten sem látta a csepeli és az országos politika összefüggéseit, amikor Orbán szavait szajkózta? Szerintünk őt folyamatos csepeli vereségei ellenére, éppen ezért tartják. Orbánnak Németh demagógiájára volt és van szüksége. Az igazi kérdés csak az, hogy meddig? A helyi és országos fideszes kudarcok után Csepel többszörösen leszerepelt bajkeverőjének lassan fogy az ideje és az értéke is.
Mire képes Menczer Tamás államtitkár egy kis falatkáért?