Horváth Gyula írja legutóbbi blogbejegyzésében: 

Korábban, aki a nyolcvanadik születésnapját megérte, már aggastyánnak számított. Ma már sokan vannak, akik erőben és egészségben élik meg ezt az életkort. Horn Gyula sajnos nem tartozik azok közé, akiknek ez teljes mértékben megadatott volna. Ő él, de nem egészségben.
A 80. születésnapját is ezért az ő részvétele nélkül tartották meg.

Suchman Tamás kezdeményezésére, nagyszabású rendezvényt kerekítettek az évfordulóról.
Meggyőződésem, hogy míg, Suchmant az emberi barátság és tisztelet sarkalta, addig az MSZP mai vezetőit, a sajtó megjelenés és a pr. esemény motiválhatta. Ez nagyon súlyos gondolat tőlem.

Azok az emberek, akik ma vezetik ezt a pártot, hellyel-közzel ismerőseim. Néhányan régi harcostársaim. Mégis a fenti mondattal jellemzem magatartásukat.
Sok jelet tudnék felsorolni megjegyzésem alátámasztására, de mivel nem vagyok ünneprontó, nem teszem. Megtették azt maguk az említett résztvevők akkor, amikor meg akarták akadályozni, hogy az egyik meghívott Gyurcsány Ferenc megemlékező és méltató levelét Kósáné Kovács Magda felolvassa.
Valamit köszörültek a csorbán azzal, hogy a mostani miniszterelnök levelét, viszont felolvasták.
Elgondolkodtató, hogy ez a 80. születésnapi ünnepség kiért is volt igazán. Nagy biztonsággal merem mondani, hogy Horn Gyula nem repesett volna az örömtől, ha megtudta volna ezeket a terveket. Ő egy munkása volt a magyar népnek. Bármelyik funkciójában is tevékenykedett, a szolgálat és a nép iránti alázat vezette. Boldog volt, ha sikereket ért el, azért mert ezzel segíthette azokat az embereket, akiknek a köréből származott. Soha nem ragadta el sem a becsvágy, sem a hatalom. Tette a dolgát!
Ember maradt minden esetben!

Az élet úgy hozta, hogy a kilencvenes évek derekán, a Köztársaság téren lévő székház egyik fővárosi konferenciáján ő is megjelent.
A bejárattal szembeni lépcsősor közepén állt és egykedvűen nézegette az aulában hömpölygő tömeget. Mikor elmentem mellette, megkérdeztem: hogy van?
Ő barátságosan mondta, hogy nagyon jól érzi magát. Ezzel egy kis beszélgetés kezdődött. Érdeklődött, hogy reggeliztem-e már. Mikor elmondtam, hogy otthon a szüleimnél Érden van a családom és ott bekaptam egy pár falatot, indulás előtt, megértően mosolygott. Aztán folytattam, hogy közben apám, az előző nap általam készített halászlét szürcsölte kenyérrel. Felcsillant a szeme.
- Hidegen? Kérdezte.
- Hidegen! Válaszoltam, kissé rosszallóan.
- Mit gondolsz én mit reggeliztem? Halászlét, kenyérrel!
- Hidegen? Kérdeztem a buli kedvéért.
- Hidegen! Válaszolta megelégedetten, és mindketten felszabadultan nevettünk.
Akkor már a résztvevők is felfigyeltek a "produkciónkra" és egyre többen gyűltek körénk. Többen miniszterek, államtitkárok és a pát vezetés emberei.
Sokan szerettek volna miniszterelnökkel néhány szót váltani, de ő nem hagyott módot nekik erre. Velem, az ismeretlen csepelivel értekezett a halászlé, a pacal, a körömpörkölt és más nehéz ételek gasztronómiai élvezetéről.
Ezt követően az ifjú korunkról, munka és életkörülményeinkről anekdotáztunk felszabadultan. Jó kedvűen búcsúztunk el egymástól. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha Magyarország miniszterelnökével közvetlen csevejbe keveredek.
Azt hittem, hogy ők olyan magas polcon vannak, hogy én oda -de még a közelébe se- juthatok soha.
Horn Gyula mutatta meg ennek a maradi felfogásom ellentétjét.

Levonhatnám a tanulságot úgy is, hogy Magyarország miniszterelnökével a rendszerváltás után már a közemberek is beszélhetnek. De ez túlságosan rózsaszínre festené a valóságot. Ezért, mindig is úgy véltem és ezt tanúsítom ma is, hogy Horn Gyulával, a szolgálatot teljesítő baloldalival, a szociáldemokratával , az emberrel lehetett egy másik embernek beszélgetnie.
Nekem ez a találkozás mutatta meg a rendszerváltás igazi esélyét és reményét. Később minden évben egy Csepelen megtartott névnapi ünnepségen megjelent. Várt és foglalta a helyet maga mellett, hogy beszélgessünk. Nem politikáról, nem gazdaságról, hanem az emberi dolgokról.
A Horn által képviselt eszméktől sajnos már távol vagyunk! Más értékek, más formaságok vannak divatban. Sokat faroltunk vissza a tartalomból és nagyokat ugrattunk a forma és a formalitás terén.
Horn Gyula távozásával a közéletből, nem csak a tapasztalt sikeres politikus, hanem a hitelesség és az emberi bizalom is lelépett a politikai palettáról. Mindkettő nagyon nagy baj! 

Eredeti lelőhely: HORVÁTH GYULA BLOGJA