A téma a Szárcsa, a Rákóczi, meg a Csete iskolák sorsa volt! Erről várták az emberek a döntéseket. De a várakozásuk kielégítetlen maradt. Keserűen kellett ráébredniük, hogy a korábbi ígérgetők behúzták őket a csőbe, nem rendelkeznek más és jobb megoldással. A realitásokat, az ellenzékben kifejtett sugalmazások ellenére sem képesek megváltoztatni.” –írja legutóbbi, Három boríték című blogbejegyzésében Horváth Gyula a néhány nappal ezelőtti képviselő-testületi ülés tapasztalatai alapján. Csepel volt alpolgármesterének írása a folytatásban olvasható:
Három boríték
Lassan az ötödik hónapba lépek azzal, hogy már nem vagyok a csepeli önkormányzat tisztségviselője. Az eltelt időben igyekeztem empátiával és mértéktartással viszonyulni a vezetés intézkedéseihez. Ahhoz, amit megtettek meg ahhoz is, amit megtenni elmulasztottak.
A gyakorlott szem mindkét területen hamar talál bírálatra alkalmas dolgokat. A gyakorlati ember viszont azt is tudja, hogy minden vezetőváltás, zökkenőkkel jár, a türelmes mérlegelés több mint indokolt.
A közmondás úgy tartja: új söprű jól seper. Az ambíciók tekintetében maradéktalanul így van Csepelen is. Sajnos az ambíciók, és a vezetői felkészültség között nem az egyenes arányosság elveit lehet felfedezni. Néhány területen úgy tűnik, hogy azt a szerény mennyiségű gőzt, ami rendelkezésre áll, sem a hengerekre, inkább a sípra kormányozzák az irányítók.
Az ünnepélyes beiktatási ceremónián elkezdődött a folyamat azzal, hogy az új polgármester bejelentette programja sarkalatos elemét a Csepeli Kórház, gyógyító intézménnyé való (vissza) alakítását. Ez olyan súlyos és megvalósíthatatlan eleme a mai hazai egészség politikának, ami már a kezdetekkor az egyik szöge lehet a későbbi bukás koporsójának. Ugyanis, nem elsősorban az elődökkel, inkább a mai partnerekkel kerül miatta antagonisztikus konfliktusba.
Egy mondás szerint, csak konstruktív ellenzéki párt, vagy szervezet lehet konstruktív kormányzó erő, csak felelős ellenzékből lehet felelős vezető.
Itt van a működtetés legnagyobb problémája. Mindenki valahonnan jött és valamilyen elveket vallott korábban is. A ma vezetői, korábbi felelőtlen ellenzékiségük csapdájában vergődnek. Bizony a mai kormányzókat korábban csak egy elv érdekelte: hogyan lehet a hatalmat a kerületben megszerezni? Ennek rendeltek alá mindent.
Még a szakmaiságot is, és a politikai jövőt is.
Az előző ciklusban egyre erősödő nyomai voltak a vezetői kilátástalanságnak, ezért felesleges volt azt az öngyilkos politikát alkalmazni, hogy mindent kontráztak. Lehettek hibás és ésszerű javaslatok egyaránt, a legnagyobb arroganciával, mérlegelés nélkül utasították el, verték vissza. Azért, hogy a választási győzelmüket (de hosszú távon bukásukat is) megágyazzák.
Csakhogy, van ám élet a választáson túl is! (hogy vezetőjük mondását aktualizáljam) És ez az élet már nem a riposztokról, meg a demagógiába hajló felszólalásokról, hanem egy nyolcvanezer lakosú kerület vezetéséről szól. Az állampolgárok, pedig azt mondják: "Most mutasd meg! Kíváncsi vagyok, hogy azt a sok jót, amit hirdettél ellenzékben, meg amit ígértél, hogyan hajtod végre"?!
A kollokviumi vizsga ideje az előző képviselő-testületi ülésen jött el a kormányzók számára. A téma az oktatási rendszer átalakítása és a kerületi gazdálkodás racionalizálása volt. Szekundával végződött!
Tanáremberek számára igen szánalmas lehet egy ilyen vizsgán eljátszani azt a dedós trükköt, hogy a téma kifejtése helyett, a társam tételét magyarázom úgy, (50 milliós felújítás, 10 milliós alpolgármesteri jutalmak /de jó lett volna/, stb. stb.) hogy a magamét nem válaszolom meg.
A téma a Szárcsa, a Rákóczi, meg a Csete iskolák sorsa volt! Erről várták az emberek a döntéseket. De a várakozásuk kielégítetlen maradt. Keserűen kellett ráébredniük, hogy a korábbi ígérgetők behúzták őket a csőbe, nem rendelkeznek más és jobb megoldással.
A realitásokat, az ellenzékben kifejtett sugalmazások ellenére sem képesek megváltoztatni.
Lassan eltelt az önkormányzati ciklus tizede. A kormányzók, pedig hetek óta, a tanmese első borítékának utasítása szerint járnak el: "Fogj mindent az elődödre!" Ez a lemez, pedig hamarosan unalmassá válik és lejár.
Idő előtt fel kell nyitni, -ha így haladnak- a képzeletbeli második borítékot. Abban meg köztudottan az van: "Fogj mindent a körülményekre!"
Ha nem lesz változás, nagyon hamar felnyittatik a harmadik boríték, amiben meg az a végső utasítás van: "Írj három borítékot!"
Forrás: Horváth Gyula blogja
