Horváth Gyula, Csepel korábbi alpolgármestere, az MSZP egyik alapítója írja szerkesztőségünkhöz küldött publicisztikájában:
„Ezt a jegyzetet elsősorban az ellenzéki politizálásra szeretném fókuszálni. A kormányzók arroganciájáról, beképzelt ámokfutásáról és az ígéreteik semmibevételéről már írtam. Most az ellenzékről, azon belül is az MSZP-ről kívánom kifejteni a véleményem. Azért róla, mert a választási sikertelensége ellenére mégis ez az az erő, mely rendelkezne minden feltétellel, a kormányzókkal szembeni alternatívaállításhoz. Infrastruktúra, beágyazottság, tapasztalat mind a rendelkezésre áll.”
Miközben jelezzük, hogy szívesen adunk helyet más véleménynek is, Horváth Gyula jegyzetét a következőkben teljes terjedelmében közöljük:
LÉPNI KELL!
Nem tetszenek nekem a dolgok, amik ma tapasztalhatók a politikában!
Az sem ahogy a kormányzók kormányoznak és az sem ahogy az ellenzék kritizál.
A kormányzók hibáik ellenére valami egyéniséget legalább visznek a tevékenységükbe, de az ellenzék jellegtelen, elképzelések nélküli összevisszaságban működik. Különösen jellemző ez a Magyar Szocialista Pártra. Az LMP úgy tűnik, mintha kezdené megtalálni a helyét és a liberális értékek mentén, járható útra lelne.
Ezt a jegyzetet elsősorban az ellenzéki politizálásra szeretném fókuszálni. A kormányzók arroganciájáról, beképzelt ámokfutásáról és az ígéreteik semmibevételéről már írtam. Most az ellenzékről, azon belül is az MSZP-ről kívánom kifejteni a véleményem. Azért róla, mert a választási sikertelensége ellenére mégis ez az az erő, mely rendelkezne minden feltétellel, a kormányzókkal szembeni alternatívaállításhoz. Infrastruktúra, beágyazottság, tapasztalat mind a rendelkezésre áll.
Hiányzik a céltudatosság, a magabiztosság, és a hitelesség.
Ezek pedig olyan feltételek, amelyek nélkül nem lehet sikeres egyetlen párt, egyetlen szervezet sem.
Az MSZP-t kormányzói időszakában is az tette tönkre, hogy olyan akart lenni, mint a Fidesz. Ebből fakadtak (többek közt) aztán azok a vadhajtások, amik később a csúfos vereséget eredményezték és az ellenzék, több mint kétharmados parlamenti győzelmét hozták.
Akkor, amikor egy magát baloldalinak mondó párt elveszíti hagyományos fogódzóját a magyar szociáldemokrácia hagyományaira épülő elveket, és pragmatista szűklátókörűséggel irányít, terepet ad a jobboldalnak, hogy az általa elhagyott szociális eszmék demagóg felnagyításával legyőzze, minden kritikát megérdemel. Még akkor is, ha közben a világgazdasági válság is terhelte az országot.
A szocialisták a vereségből úgy látszik, semmit nem akarnak tanulni. Úgy vélik, hogy a jelenlegi helyzetüket csupán az idő gyógyító hatása megváltoztatja. Nem veszik észre, hogy az, hogy szinte egyedül vannak a hazai politikai baloldalon, nem jelenti azt, hogy a ma kormányzóinak hibáira építeni kizárólag - édes kevés. A pártot egyszerre sújtja az utódpártiságból adódó tehetetlenség és az elveket áthágó pragmatikus mázzal leöntött egyéni haszonszerzők ambícióira építő rámenősség. Mindkettő taszítja a ma emberét!
A hazai politikai közéletben úgy néz ki, mintha a szocialisták ugyanazt a taktikát követnék mint az előző időszakban a Fidesz. A kormányzók minden döntését kontrázzák. Nincsenek kidolgozott elveik, amihez viszonyítva a konkrét kérdések elemzése után, következetes és talán hiteles álláspontra is helyezkedhetnének. A vezetés számára fekete bárányként kezelt Gyurcsány Ferenc pedig már felismerte, hogy csak felelős ellenzékből lehet felelősen kormányzó egy párt.
Azt is tudomásul kéne venni, hogy a demokráciában nélkülözhetetlenek a támogatók. Igazi támogatók, pedig csak a szavazati joggal rendelkező állampolgárok és nem a pénzzel jól kitömött vállalatok és pénzintézetek lehetnek.
Ezeknek pedig olyan szabad, polgári tömegnek kell lenni, akik a tagságot vállalva, vagy csupán szimpatizánsként munkálkodnak a párt sikeréért. Annak a pártnak a sikerért, ami neki és környezetének hozhat boldogulást, egy élhetőbb életet a későbbiekben. Ők lehetnek azok, akik tájékoztatnak, vitatkoznak, meggyőznek. Ehhez viszont meg kellene szólítani őket. A mai gyakorlatot pedig úgy látom MSZP vezetői körökben, hogy inkább a taszítás uralkodik náluk mint a vonzás. A pártvezetést uraló réteg és támogatóik, mintha félnének a tagságtól. Főleg azoktól, akiknek elképzeléseik, véleményeik vannak a változtatás érdekében. A nem létező pártegységet utolsó szalmaszálként szorongatják, és mint a frigyládát úgy őrzik.
Pedig, ha egyszer kinyitnák kétségbeesetten görcsbe zárult fehér öklüket, meglátnák, hogy nincs benne semmi!
Mindannyiunk érdekében változtatnunk kell ezen a helyzeten. A megszokott sémákat félre kell lökni. Új programra, új módszerekre, tenni akaró és a polgárok bizalmát élvező vezetőkre van szükség. Olyanokra, akik nem keresgélik, hanem tudják a változások színterét. Nem hatalomra vágynak, hanem szolgálni akarnak!
Ügyet, közösséget feltétel nélkül!
Azért, hogy a szociáldemokrácia Magyarországon újra méltó lehessen régi nagy fényéhez. Ezt kell megszerveznünk alulról építkezve úgy, hogy egy emberarcú, szerethető és hiteles baloldali szervezet hozhassunk létre magunkért, és főleg az ország hasznára.
Horváth Gyula
