CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Béna bukdácsolás uborkás kacsával

2011. július 18. 09:46 - Szerkesztő73

"Hülyítés, az van!

Közben kampányszerűen rárontanak az erre mandátummal rendelkezők egy-egy szakterületre, foglalkozásra vagy hivatásra. Racionalizálást harsogva lenyúlnak, kirúgnak és elvonnak. Partikuláris érdekek szerint alakítják át a társadalmat, nem törődve azzal, hogy az intézkedés -túl azon, hogy a híveiknek tetszik, mert busás egyéni haszonnal jár- milyen következményeket hordoz magában az országra nézve. Legyengítik ezekkel az előkészítetlen döntésekkel az egész társadalmat" - írja újabb blogbejegyzésében Horváth Gyula. Csepel korábbi alpolgármesterének írását, amit mi is közlünk, olvasóink figyelmébe ajánljuk. Még akkor is, ha nem ígér felhőtlen szórakozást:

Uborkaszezon

Uborkaszezon van bizony!
A politika, és benne a hazai belpolitika semmi újdonsággal nem rendelkezik.
A kormányzók, teljes vehemenciájukkal, hatékony kontroll nélkül, teszik azt, amit akarnak. Az ellenzék, meg béna kacsaként bukdácsol a felkavart vízben. Csak arra vigyáz, hogy meg ne fulladjon, aztán a nyár végére talán kimenti valaki. Csupán arról az alapigazságról feledkeznek meg, hogy kimenteni csak azt lehet, aki maga is életképes és akarja a mentés sikerét.

Így telnek a napok, ezért érdemes elgondolkodni azokon az időkön, amikor még voltak programok, és voltak elképzelések. Medgyessy Péter miniszterelnök megválasztását követően gyakran beszélt a tudás alapú társadalom megteremtésének szükségességéről.
Ezt a gondolatot nagyon korszerűnek és követendőnek tartottam! Az a véleményem, hogy a globalizált társadalomban, ez az egyetlen stratégiai kitörési lehetőség.
Természetesen ez nem lehet más, mint hosszú távú elképzelés. Megvalósításához az kell, hogy azokat az eredményeket, melyeket a magyar társadalom az előző évszázadban, -de főleg annak második felében- elért, utolérjük. Hosszú távú, -a politikai csatározásokon felülemelkedő- kiszámítható, oktatási, kutatási és foglalkoztatási rendszert alakítsunk ki az értelmiségieknek.
A rendszerváltás óta csak szóban kiemelt, de valójában a társadalmi süllyesztőbe rakott tanítás nevelés kérdését újra kell gondolni. Végtelen károkat okoz a nemzetnek, ha politikai ciklusok szerint strukturálják újra az oktatást. Egyszer a szabadosságig szabad liberális elvet, másszor a modern világban már régen túlnőtt egyházi rendszerű oktatást erőltetve a népre.
Ugyanilyen hibás, bűnös gyakorlat, ha a kiképzett értelmiségieknek nem teremtünk foglalkoztatási lehetőséget. Az csak átmenetileg hasznos, ha az ifjú kutatók külföldre mennek. A tapasztalatszerzés jó, de ha már megélhetésük feltételeit is csak ott látják biztosítottnak, az nagyon káros.
A társadalmi fejlődés és megújulás motorjait alkotó értelmiség hagyja el így, ugyanis az országot. Nélkülük, pedig nemcsak a kiképzésükre fordított jelentős társadalmi erő vész el, hanem a kiművelt elme kreativitásból származó busás haszon is máshová kerül.
Ennél is fájóbb, ha a kiképzettek itthon maradnak és olyan lehetetlen állapotokat tapasztalnak, hogy feladják választott hivatásukat, sutba vágják hosszú évek munkájával megszerzett diplomájukat és máshol keresnek megélhetést. Szomorú példát tudok erre elmondani.

Egy ifjú csepeli ismerősöm bölcsész diplomát szerzett. Három idegen nyelvből, latinból, angolból meg németből szerzett nyelvvizsgát. Lassan 8 éve, hogy munkába állt. Elmúlt harminc éves. Levéltárosként dolgozott és nagyon szerette amit csinált. A fizetése nettóban, még sohasem haladta meg a havi 80.000 forintot.
A megélhetéséhez ez az összeg nem elegendő ezért pályát váltott. Ma biztonsági őr egy munkahelyen és már az első fizetése meghaladta a havi nettó 110.000 forintot. Igaz, hogy ma már nem dokumentumokat elemez és rendszerez, hanem sorompókat ereget. Szidja magát, amiért ennyi energiát fektetett a tanulásba, és azért, mert ennyi időt töltött az értelmiségi pályán.

Ennyire gazdagok vagyunk! Így fecséreljük egyes területen azokat az óriási értékeket, amik a rendelkezésünkre állnak. Adósak vagyunk azzal a stratégiai tervel, hogy honnan, hová akarunk eljutni. Nincs stratégia, és nincs természetesen átgondolt taktika sem.
Hülyítés, az van! Közben kampányszerűen rárontanak az erre mandátummal rendelkezők egy-egy szakterületre, foglalkozásra vagy hivatásra. Racionalizálást harsogva lenyúlnak, kirúgnak és elvonnak. Partikuláris érdekek szerint alakítják át a társadalmat, nem törődve azzal, hogy az intézkedés -túl azon, hogy a híveiknek tetszik, mert busás egyéni haszonnal jár- milyen következményeket hordoz magában az országra nézve.
Legyengítik ezekkel az előkészítetlen döntésekkel az egész társadalmat, a világban folyó ádáz küzdelem kellős közepén, és ha így haladunk előbb, mint utóbb fegyvertelenné is válunk. Nagy hanggal, ordibálással, fenyegető útszéli dumával pedig, eddig még senki nem nyert háborút. De csatát is csak ritkán és átmenetileg.

Forrás: HORVÁTH GYULA BLOGJA

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr263076233

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása