Sólyom László egykori köztársasági elnök, aki még a közelmúltban adott nyilatkozataival is védeni próbálta az Orbán-kormány alkotmányozási törekvéseit, s csak kellően távolságtartó szakmai bírálatát fogalmazta meg a folyamattal szemben, most már végképp elunta, ami zajlik: cizellált egyértelműséggel elhatárolódott mindattól, ami a kormány tevékenységét jellemzi.
A volt államfő a történelemtanárok országos konferenciáján egyebek között azt mondta, hogy a Fidesz-alkotmány „nem új, nem az alkotmány új, talán ez a helyes mondat, hanem az alkotmányos hozzáállás az új”. És hogy az alkotmányos hozzáállás szerinte kedvezőtlen irányba mozdult el, jelezte azzal is, hogy kijelentette: Magyarországot a perifériára viszi, hogy
nincs teljes körű Alkotmánybíróság. „Az Alkotmánybíróság megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, mert van egy olyan része, ahol nincsen alkotmányos kontroll, bármi megtehető, mert ott nem érvényes az alkotmány.”
Ismételjük meg: a rendszer nem alkotmányos. És hogy senki ne tévedjen: ezt most nem a Népszabadság újságírói mondják, nem a jobbról oly előszeretettel leabcúgozott balliberális tábor, hanem az az ember, aki büszke konzervativizmusára, és joggal büszke rá. Annál is inkább, mert volt tartása kiállni, miközben a jobboldal demokráciahuszárjai, a morál fölkent apostolai, akik ütötték-vágták az előző kormányokat – tegyük hozzá: sokszor jogosan –, most inkább lapítanak vagy kegyért ácsingóznak, mint például az a Kerényi Imre, akinek az a megtiszteltetés jutott, hogy az új alkotmányt propagálhatja, aprópénzért. Biztos megéri.
