- Majd nem fogsz röhögni, ha jövőre ebből az ismeretlen nyilasból kell érettségizned! - idézi fel a Csepeli HÉV-en szerzett élményeit blogbejegyzésében Horváth Gyula.
Mély nyomokat hagyott a csepeliekben és - országszerte - másokban is a Radnóti Miklóst, a nyilas pribékek által meggyilkolt költő emlékét sértő, a XXI. kerületi polgármester által levezényelt "irodalmi est". A fiatalokat sem hagyták érintetlenül a felkavaró hírek. A történelem jeges fuvallata a kánikulában szökött be szűkebb pátriánkba. Erről szól az írás, amit most változtatás nélkül közlünk:
H É V E N
Június 16-a van.
Éppen egy ötvenhatos megemlékező ünnepségre utazom. Az NDK gyártmányú őskövületnek számító HÉV egyik kocsijában üldögélek.
Szombat van. Elég ritkán mennek a szerelvények. A kocsiban az utasok akaratlanul is hallják egymás beszélgetését.
Az ablakon bámultam a végállomás tíz éve felújított épületét.
Már ráférne egy jó nagy tatarozás. Tarlóséknak a legkisebb dolga is nagyobb annál, hogy ilyennel foglalkozzanak.
Érdekes a burkolatot mégis cserélik! Biztosan valamelyik csókos!
Pfuj! Milyen rosszindulatú beidegződés! Örüljünk, hogy megcsinálják.
Nincs ünnepi hangulat!
Nekem is a mártírok, meg a felesleges véráldozat jut az eszembe. Kár töprengeni rajta, megtörtént.
Inkább az előző nap a fontos az életemben. Június 15-én védtem meg a szakdolgozatomat.
Tényleg! Vajon megvan? Miről is írtam?
Utána kéne néznem, mert a mai világban . . .
Fiatal srácok vágják magukat a velem átellenben lévő ülésekre. Vihogva mesélik, hogy tegnap buli volt a "ragyásnál"!
- Égett a polgármester, mint a "reisztág". Állítólag, valami nyilas embernek akart emléket állítani, a szerencsétlen, amiért aztán tüntetők fogadták.
- Itt Csepelen? Ez tényleg nem normális?
- A faterom is kiment, mert ezt már nem tűrhette. Azt mondta, hogy a nagybátyját ezek küldték a frontra 44-ben ezért dühöngött. Pedig a múltkor a Fideszre szavazott az öreg.
- Még jó, hogy nem verték pofán a polgármestert. Mondja vihogva a másik.
- Majd nem fogsz röhögni, ha jövőre ebből az ismeretlen nyilasból kell érettségizned. vágott vissza a haver. Mindketten vihogva kajnákodtak tovább.
Elindulunk!
Nézem a Rákóczi liget szép házait.
Alatta az üzleteket. Mind üres! Már a szabót, meg az utazási irodát sem láttam.
A fodrász, és a szex schop még kitart! Igen - gondolom- annak a legelhagyatottabb hely a legmegfelelőbb!
Mintha, azt olvastam volna hivatal lapjában, hogy a vezetők megemelik a bérleti díjat, hogy a vállalkozók ne szipolyozzák az önkormányzatot.
Ezt elérték, már senki nem, szipolyoz senkit. Elmentek!
Az Imre téren két bakfis után egy hajléktalan forma ember szállt fel a Hév-re.
Kezében elavult elemes zsebrádió. Fennhangon szól a zene az ember meg erős gesztikulálás és mimika kíséretében együtt énekel.
- Mi ez itt? Az 'X'- Faktor, vagy a megasztár? Törnek ki a kamaszok.
Az egész kocsi a most felszállt embert nézi! Csend lett!
Látszott rajta, hogy provokálni akarta viselkedésével az utasokat.
Mindenki elfordult és mereven bámult kifelé.
A kamasz srácok is felálltak és magára hagyták a "csövit".
A szomszéd fakkból egy kislány kedves arca villant elő.
- Szia! Hallgatod a rádiódat? Kérdezte barátságosan a gyerek.
A rádiós ember meglepődve kapta a fejét a gyerek felé és kikapcsolta a rádióját.
- Igen hallgatom. Mondta, és a lehető legbarátságosabb arcát mutatta. Őszintén örült a megszólításnak. Ha lett volna neki, mind a harminckét fogát kivillantotta volna boldogságában.
Csak négyre tellett.
- Miért ordíttatod a rádiót az egyik füledbe?
- Mert a másikkal nem hallok.
- Azért, mert fáj neked?
- Nem! Már nem fáj. Tudod ronda bácsik ráütöttek.
- Mert rossz voltál?
- Nem voltam rossz, csak nem tetszettem nekik?
- Azért nem szabad bántani! Összegezte a kislány.
- Hány éves vagy? Terelte el a kínos témáról a szót a rádiós ember.
- Négy!
Ezen, meg a Weis Manfréd úti forgalmon aztán jól elbeszélgettek az alkalmi ismerősök.
A Művészetek Palotája után elkezdtek búcsúzkodni a Héven összebarátkozottak.
- Szia! Most már le kell szállnunk! Köszönt el a kislány
- Szia! Vigyázz magadra és légy jó! Búcsúzott az ember integetve.
- Minek? Te is jó voltál, mégis megvertek!
Az eredeti írás helye: Horvát Gyula blogja
