Regényes, viharos és dicsőséges a története: a Csepeli Munkásotthon azért épült, hogy abban a csepeli szervezett munkásság részére oktató- és színi előadásokat rendezzenek, s benne megtalálják a tanulást és a szórakozást, s a munkanélkülieknek se kelljen az utcán csavarogniuk. Az ötvenes évek óta a Munkásotthonból a művelődés háza lett, s a rendszerváltásig zömében a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak kulturális igényeit elégítette ki. "Történetének tanulsága a szüntelen útkeresés: ez a munkásotthon természetes állapota, hiszen a mindig újra törekvő ember igényeivel van elszakíthatatlan kapcsolatban: ez a válasz a jövő kihívásaira is "– írta Drucker Tibor, akinek könyvéből a hirkomp.hu idézte az adatokat. A cikket karácsony alkalmából változtatás nélkül közöljük:
2011. január 1-jétől – az Önkormányzat egyoldalú döntése alapján – a Csepeli Munkásotthon Alapítvány nem részesül önkormányzati támogatásban. Ennek ellenére a Csepeli Munkásotthon Alapítvány és a Csepeli Munkásotthon – 96 évvel az első Munkásotthon átadása után, 92 évvel a Munkásotthon új épületének avatása után és 44 évvel a modern, kibővített épület megépítését követően – él és dolgozik.
Az első Munkásotthon
Az első Munkásotthont 1916. november 12-én avatták fel Csepel községben, az Árpád utca és a József utca sarkán. Ez az épület és későbbi változatai a csepeli munkásság szellemi központjává lettek.
Ezt megelőzően, csaknem 12 esztendős adakozás és pénzgyűjtés mellett – közben különféle vendéglőkben volt székhelyük – csepeli szakszervezeti csoportok dolgoztak saját otthonuk megteremtéséért. Csepeli munkásoktól összegyűjtött pénzen telket vásároltak, melyet később eladtak, s 1908-ban készíttették el a modern, emeletes otthon tervrajzát. 1911 augusztus 27-én alakult meg a Munkásotthon Szövetkezet, amely gyűjtőívet bocsátott ki, s minden testvérszervezetet és önálló kereskedőt, iparost felkértek az adományozásra: a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt nem sikerült összegyűjteni a szükséges összeget, s 1914-ben pedig kitört a világháború.
A vas- és fémmunkások helyi csoportja a gyűjtést folytatta, matinékat, műsoros esteket szervezett. 1915. július 20-án egy sikeres erdei ünnepséget tartottak a Zsilip-erdőben, hogy anyagi erőt teremtsenek az állandó munkás-színház, illetve a Csepeli Munkásotthon felépítéséhez. A háborús években tovább folyt a gyűjtés a szociáldemokraták közreműködésével.
A Munkásotthon vezetősége 1915-ben a Weiss Manfréd gyár (munkások béréből levont 2 százaléknyi összegből) által létrehozott segélyalapból kért és kapott 35 ezer Koronát. Így meg tudták vásárolni a volt Saufner féle vendéglőt Munkásotthonnak. Az énekkar és a vigalmi gárda is oda költözött, s a billiárd terem is igen látogatott volt. Össztáncokat szerveztek, élénk könyvtári élet folyt. Ám az épületet hamar kinőtték.
A Csepeli Munkásotthon Szövetkezet 1916 őszén ismét pénzt kért a WM segélyezési alapból: a kapott 50 ezer koronából megvették a szomszédos telket. Majd bankkölcsönt vettek fel és részvény-téglajegyeket bocsátottak ki (így a munkások fillérjeit is igénybe vehették).
A Munkásotthon új épülete
1917-ben megindult az építkezés (melyben igen sok csepeli dolgozó ingyenesen végzett munkával is közreműködött), s a nagyterem építése 1918-ban már erősen előre haladt. A Tanácsköztársaság létrejötte lendített a munkákon, a Tanácsköztársaság leverése után viszont egy időre leállt az építkezés.
Végül 1920 március 14-én felavatták az új Munkásotthont. A régi, földszintes épületben volt az igazgató és a gondnok lakása, irodák, söntés és egy nagyobb terem. Az új épület – a tánc céljaira is használható – parkettás színházterem volt (kazettákkal díszített vasbeton dongaboltozata a szecessziós építészet remeke), melyhez előcsarnok, ruhatár, pénztárfülkék, az emeleten erkély és karzat, vetítőház, két-három kisebb helyiség és terasz is tartozott. Nagy színpada alatt öltözők voltak, a pincékben pedig a kazánház, a gépház és a tüzelőanyagraktár kerültek.
Az új otthon azért épült, hogy abban a csepeli szervezett munkásság részére oktató- és színi előadásokat rendezzenek, s benne a dolgozók megtalálják a tanulást és a szórakozást, s a munkanélkülieknek se kelljen az utcán csavarogniuk. Az ötvenes évek óta a Munkásotthonból a művelődés háza lett, s a rendszerváltásig zömében a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak kulturális igényeit elégítette ki. A hatvanas évekre ezek az igények túlnőttek a ház lehetőségein, felvetődött a ház bővítése, korszerűsítése.
A mai, modernizált épület születése
1963-ban a CSM forrásaiból és állami hozzájárulásból elkezdődött a Munkásotthon öt évig tartó újjáépítése.
Az új külső arculatú, kibővített épületet (amely megőrizte felújított formában az eredeti színháztermet) 1968. november 4-én adták át rendeltetésének. A ház fenntartásának, működtetésének költségeit a Csepel Művek fedezte.
A Csepeli Munkásotthon történetének tanulsága a szüntelen útkeresés: ez a munkásotthon természetes állapota, hiszen a mindig újra törekvő ember igényeivel van elszakíthatatlan kapcsolatban: ez a válasz a jövő kihívásaira is – írta Drucker Tibor, akinek könyvéből a történeti adatokat idéztük.
A Csepeli Munkásotthon Alapítvány
A rendszerváltás után, a CSM vállalatainak tönkremenetele, majd spontán privatizációja idején, 1991-ben, az egykori Csepel Művek vállalatai létrehozták a Csepeli Munkásotthon Alapítványt, melynek vagyona a vállalatok résztulajdonában álló épület volt, mint induló tőke. Az alapítványt a Fővárosi Bíróságon 1495. sorszám alatt, 12.Pk.64904. számon jegyezték be, 1991. március 26-án. A közhasznú minősítést 1998-ban nyerte el.
Nagy József, a Csepeli Munkásotthon igazgatója, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány kuratóriumának elnöke zaklatott két évet tudhat maga mögött. Az alapítvány 2010-ig jó együttműködést ápolt a csepeli önkormányzattal, amely minden évben – közművelődési megállapodás keretében – segítette az alapítvány munkáját, kiemelten a Csepel Színház működését.
2011. január 1-jétől azonban – az Önkormányzat egyoldalú döntése alapján – az együttműködés megszűnt, a Csepeli Munkásotthon Alapítvány nem részesül önkormányzati támogatásban.
Két esztendeje önkormányzati támogatás nélkül
Ennek ellenére a Csepeli Munkásotthon Alapítvány és a Csepeli Munkásotthon él és dolgozik, – s a nehezebb gazdasági körülmények ellenére – tovább szolgálja a csepeliek, a főváros és a tágabb régió, agglomeráció kulturális igényeinek kielégítését. Művészeti együtteseket, tartós közösségeket működtet, segíti a szakmai-, nyelvi- és egyéb oktatást, s klubfoglalkozásoknak biztosít helyszínt. Könyvtárt, befogadó színházat, művészeti együtteseket, klubokat, szakköröket, tanfolyamokat működtet. Az Alapítvány tagja a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének, ezen egyesületen keresztül pályázat útján állami működési támogatásban részesül.
– Az elmúlt két évben nagyságrendekkel csökkent a Munkásotthon támogatása. Miért alakult ki ez a helyzet? – kérdeztük Nagy József igazgatótól, kuratóriumi elnöktől.
– Tény, hogy 2010 óta az önkormányzat nem nyújt anyagi támogatást a Csepeli Munkásotthon Alapítványnak. Mi kezdeményeztük az új önkormányzattal is az együttműködést, de – sajnos – ez az együttműködés az önkormányzat döntése miatt nem jöhetett létre. Csepel önkormányzata nem használja a Munkásotthon épületét, így a házban nincsenek önkormányzati rendezvények. Pedig az utóbbi tíz esztendőben két minisztériumi szakfelügyeleti vizsgálat is megállapította, hogy a csepeli városközpont igényeit ez a ház fedi le, szolgálja ki.
Az utóbbi két esztendőben különböző fórumokon egy vitasorozat zajlik a Csepeli Munkásotthon Alapítvány alapítói jogairól. Ezeket a vitákat a Csepeli Munkásotthon Alapítvány nem tudja befolyásolni. 1991-ben tíz csepeli nagyvállalat hozta létre a Csepeli Munkásotthon Alapítványt, kulturális célra. Ezt az alapítvány Alapító Okirata is rögzíti. A Csepeli Munkásotthon ingó és ingatlan vagyona a Csepeli Munkásotthon Alapítvány tulajdonában van, el nem idegeníthető és csak az alapítói célt szolgálhatja. (Tehát a Csepeli Munkásotthont – mint ezt bizonyos vélemények és fórumok sugallják – nem magánosították és nem sajátították ki! Nem vitte el, nem lopta el senki!) Sajnos főállású munkatársaink létszámát időközben 24-ről 16-ra kellett csökkentenünk, s mellettük csak 4 részfoglalkozású dolgozónk maradt, mert olcsóbban kel működtetnünk a házat.
A ház törvényesen működik!
– Olyan hírek keltek szárnyra, hogy az alapítvány alapítói között offshore-cég van, ezért nem támogatja az önkormányzat közpénzből az alapítványt. Mi erről a véleménye?
– Szeretném itt is leszögezni: nincs offshore cég az alapítók között! A hajdani tíz alapítvány-alapítót ma már csak két cég képviseli: a Siemens Transzformátorgyár Rt. és a Csepeli Fémmű Rt. (F. A.). Egyik cégnek sem ül képviselője a kuratóriumban. A Siemens Transzformátorgyár felajánlotta alapítói jogát a csepeli önkormányzat részére, de azt különböző okok miatt nem sikerült kivitelezni. A felszámolás alatt lévő Csepeli Fémmű egy részét megvásárolta az Indotek Csoport egyik cége, s a portfolióba belekerült a Csepeli Munkásotthon Alapítvány alapítói joga is. A Fővárosi Törvényszéken jelenleg is folyik az alapítói jogokkal kapcsolatos eljárás, ezért ennél többet erről a témáról nem kívánok mondani. Hangsúlyozom: a ház törvényesen működik, a kuratórium rendszeresen ülésezik, a ház vezetője rendszeresen beszámol a végzett munkáról, a felújításokról, stb. A Csepeli Munkásotthon Alapítványnak nincs köztartozása! Működésünket az EEM és a TEMI, valamit a Fővárosi Főügyészség rendszeresen figyelemmel kíséri.
– Kikből áll ma az alapítvány kuratóriuma?
– Kuratóriumunk öttagú. Az önkormányzati és a civil szervezeteket Sára Ernő grafikusművész, az oktatást-képzést Kosik György, a Csertszak Kft. ügyvezető igazgatója, a vállalkozási szférát Bellon Sarolta, a Sarolta Bellon Kft. ügyvezető igazgatója, a jogi és törvényességi szférát Dr. Kiss B. Mihály ügyvéd képviseli. A kuratórium mindenkori elnöke pedig a ház igazgatója, azaz jelenleg jómagam, Nagy József. Felügyelő bizottságunk háromtagú: elnöke Dr. Hricsovinyi Istvánné, tagjai Jánosi Ferencné és Miskolcziné Hajtun Zsuzsa.
– Nehéz anyagi helyzetet említett, mekkora összegből gazdálkodik a Csepeli Munkásotthon és ezt honnan sikerül előteremteni?
– Az alapítvány és a ház tevékenységének két igen hangsúlyos területe a tartalmi munka és a gazdálkodás. Az idei, 90 millió forintos költségvetésünk három lábon áll. Az első és legfontosabb (több mint felét alkotó) a saját forrású (a rendezvényekből és a teremgazdálkodásból származó) bevételek. A második láb az állami működési támogatás. A harmadik pedig az egyéb pályázatokból elnyert pénzek. A Csepeli Munkásotthon Alapítvány tagja a hatvan – 1990-ben fenntartó nélkül maradt – intézményt magában foglaló, Területi Művelődési Intézmények Egyesülete – kiemelten közhasznú szervezetének. Az állami támogatásra a TEMI-n keresztül pályázhatunk. 2012-ben e forrásból 24 millió forintot nyertünk el, ebből október végéig csak 15 millió forintot kaptunk kézhez („köszönhetően” az offshore-cég az alapítók között? - témájú, ellenünk folyó vizsgálatnak). A hónapokig tartó vizsgálat alatt támogatásunkat a TEMI elnöksége felfüggesztette. Szerencsére a zárlatot már feloldották és hozzájuthattunk a 15 millió forinthoz. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától kapott levél ugyanis egyértelműen leírja, a támogatás jár nekünk, mert nincs ezt kizáró feltétel: „…megállapítható, hogy nem akadálya egy civil szervezet központú költségvetés terhére történő támogatásának, ha az alapítók körében nem azonosítható természetes, jogi, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet van.”
Szebb körülmények, tartalmas munka
– Az ínséges időszak ellenére felújítások zajlottak, zajlanak a házban…
– 2011-ben sikerült az épület előterében az álmennyezetet felújítanunk (a festésre már nem futotta). 2012-ben a Fővárosi Önkormányzat pályázatán nyertünk 1,9 millió forintot, ebből megújítottuk az előtér tardosi vörös-márvány padlóburkolatát, és kicseréltük a szegélyköveket. Pályázati és szponzori pénzekből kicseréltettük a színpadi folyosó nyílászáróit. A Főtávval módosítottuk szerződésünket: nem vesszük igénybe a használati melegvíz-szolgáltatást (ám ahol szükség van meleg vízre, oda villany-boylereket építettünk be).
– Térjünk rá a tartalmi munkára, mert ez is érdekli a csepelieket.
– Az alapítvány célja a házat értékeivel együtt megőrizni a csepeliek számára. Megkezdtük a 2012-2013-as közművelődési évadot, s megjelent új műsorfüzetünk, melyben a téli programjainkról tájékozódhatnak az érdeklődők. Folyamatosan működik könyvtárunk, és a befogadó színházunk, a Csepel Színház. Amatőr művészeti együttesek, szakkörök, klubok működnek a Munkásotthonban, a földszinten színvonalas melegkonyhás vendéglő és új „Édes Otthon” névre hallgató színházi büfé működik. A Galéria 21 kiállító-terem bemutatói is sok látogatót vonzanak. A Csepel Színház repertoárjából kiemelkednek a gyermekszínházi előadások. A Hófehérke és a 7 törpe című darabból négy teltházas előadást tartottunk 1400 nézővel! Teret és fedelet biztosítunk amatőr együtteseknek munkájukhoz – azaz a ház nem kér tőlük bérleti díjat a termek használatáért. Fontos számunkra az értékek létrehozása, (a kiállítások, a koreográfiák megalkotása) megőrzése, a művelődés, a kerületben élők szellemi értékeinek gazdagítása. Nemcsak a csepelieket szolgálja a Csepeli Munkásotthon: sokan érkeznek programjaikra a főváros más kerületeiből és a főváros vonzáskörzetéből, a régióból. Népszerűek a színházi előadások, a magyar nóta estek,az ásványbörzék, a klubok, szakkörök, művészeti együttesek. 2012. októberében 140 fő érkezett Madarász Katalin estünkre Válról, Martonvásárról, Dunaharasztiból, Szigetszentmiklósról, Csongrádról. Komoly teremgazdálkodást is folytatunk. Az irodákat kizárólagos használatra adjuk bérbe, a közművelődési tereket csak a rendezvények alkalmára lehet kibérelmi. A Csepeli Munkásotthonban csak törvényes rendezvényeket lehet tartani, melyek betartják a ház szabályait is. A kerületben öt hirdetőtáblán (valamint a Csepeli Hírmondóban) és itt a Munkásotthon bejáratánál is népszerűsítjük programjainkat. Szerencsére több internetes hírportál – így a hirkomp.hu is közli információinkat – támogatását is élvezzük programjaink beharangozásában.
Eredetiben: HIRKOMP.HU
