Szamárságok gyűjteményét állította össze hatmilliárd forintért.  Kell-e értenie Rákay Philipnek a történelemhez meg a filmezéshez? Nem ártana!

Érdemes tájékozódnia még akkor is, ha egy „filmes nem történész, a történész pedig nem filmes”.

Akkor nem követelik az ifjak Táncsics kiszabadulását, akit akkor még Stancsicsnak hívtak, és nem radikalizálódnak túlzottan, hogy a magyar az ország hivatalos nyelve legyen – mert már 1844 óta az.

Ha Rákayt ezekkel a bornírtságokkal szembesítik, akkor

nagyon megsértődik.

Kinek a nevében durcáskodik? 

Leni Riefenstahlnak imponált Hitler, a diktátor meg rajongott a filmes propagandáért, ezért születhetett meg Az akarat diadala. De a filmnyelvet megújító ötletei tananyaggá váltak. Az Aranybullát és a Most vagy soha!-t száz év múlva kizárólag mo­ti­vá­lat­lan egyetemistáknak okulásul vagy büntetésül fogják vetíteni a „mi történik, ha mindig mások ötleteit másolod” szekcióban.

Rákay Philip még nem érti, hogy nem a mai mecénás véleménye a fontos. Az idő mindig tévedhetetlenül rostálja ki a C kategóriás dilettánsokat.

Forrás: -n-a (Élet és Irodalom)