"Az egyén, csak azt érzi, hogy egyre kevesebb a bére, kisebb a becsülete, rosszabb az élete és a lehető legdurvább módon rúgják ki, ha nem tetszik a pofája. Senki nem védi meg! Ahol lehet, becsapják, átverik... egyre gátlástalanabbul hozzák hátrányos helyzetbe a dogozót, elveszik tőle azt, amit apáik, nagyapáik már kiharcoltak. A hatalmon levők olyan büntetési tételeket szavaztak meg a maguk védelmére, erősítésére, hogy bármikor földönfutóvá tehetnek családokat." A kisemberek kiszolgáltatottságának tényeiről ír így blogján Horváth Gyula. A publicisztikát változtatás nélkül közöljük:
Álszentek
A most létező társadalmunkban, az egyik legnagyobb bajnak azt tartom, hogy a kisemberek még a korábbinál is lényegesen kiszolgáltatottabbak a hatalomnak, ezen belül, a munkaadóknak és feletteseknek.
Ezek pedig, - tisztelet a kivételnek- egyre agresszívebbek, egyre kíméletlenebbek. A beosztottak által elvégzett munkának egyre kisebb az anyagi (és erkölcsi) ellentételezése és egyre több a vele szembeni elvárás. Az elvárások pedig nem mindig állnak meg a hivatali kereteknél, néha annál sokkal beljebb hatolnak és az egyén magán-szférájába tolakodnak. Gyakran lehet hallani munkahelyi konfliktusból adódóan, a vezető által alkalmazott, mély megalázásról. Jelenleg a retorzió legkisebb veszélye nélkül megtehetik ezt. A beosztott mindig gyengébb. "Vagy megszokik, vagy megszökik" kesereg a mai valóságában a régi mondás.
Soha nem mérhető egy szinten a befolyása annak, aki a pénzt osztja azzal, aki a pénzt várja!
A kettő között amióta világ, a világ, minőségi különbség van, az első javára. Főleg akkor, ha a szükséges védelmet, - a korlátokat és szabályokat, a szabadságra hivatkozva- egyre csonkítják.
A demokrácia és az európaiság, - többek között- éppen ezeknek vadhajtások visszametszésére lenne alkalmas. Azért, mert a felebarát megalázására, elnyomására és függőségben tartására senkinek nincs joga! Ez ugyanis nem szabadság!
Nálunk, viszont visszaszorulóban a demokrácia, és a hatalom egyre inkább távolodni akar Európától. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a beosztott munkatárs védelme hazánkban, már két évtizede visszavonulóban van. A szakszervezetek már több mint húsz éve nem találják a helyüket. Ez idáig nem is volt kormány, mely ezen a folyamaton változtatni szeretett volna. (Olyan már volt, amelyik a szakszervezeti vezetőkön segített!) Rövidlátó politikájukkal úgy vélték, hogy egy erős szakszervezeti mozgalom gátja lehet, a kormányzati elképzelések kiteljesedésének.
Pedig éppen ellenkezőleg!
A társadalomtudomány eredményei között is ott van a kölcsönös egymásrautaltság, dialógus alapján felépülő harmónia szükségességének igénye. Hosszú távon a gyülekező feszültségek ugyanis oldhatók lennének, az érdekek egyeztetésével, figyelmességgel és egymás iránti tisztelettel. Most nálunk a hatalom úgy véli, hogy "pávatáncával" elkápráztathatja a dolgozó tömegeket.
Mézes-mázos beszéddel kommunikál és kancsukával irányít! A maga hamissága és durvasága miatt mindinkább feszülő ellentéteket, a nép ópiumának kipróbált eszközeivel leplezi. A skála igen széles.
A nacionalista és rasszista felhangoktól, a megosztottságon és vallások szelektálásán át, a rezsicsökkentésig terjed.
Ezzel hűti a felszínt, de a mélyben nem csökken a hevület!
Az egyén, csak azt érzi, hogy egyre kevesebb a bére, kisebb a becsülete, rosszabb az élete és a lehető legdurvább módon rúgják ki, ha nem tetszik a pofája.
Senki nem védi meg!
Ahol lehet, becsapják, átverik.
Különböző, bonyolult és protekciózó kártyarendszert találnak ki, hogy a juttatások felhasználhatóságát is a hatalmasságok saját gazdasági előnyeik csatornájába tereljék. Közben tudják, hogy ezzel is csökkentik a dolgozók mozgásterét.
A piac azonban átlát a szitán!
A szocializmusban is kialakította védőrendszerét és most is üzemel. Csepelen, a HÉV végállomáson A/4-es lapon telefonszámmal, nyíltan hirdetik, hogy "szépkártyát vásárolnának 65%-os értékarányban". Bizonyosan azért, mert ennyit ér! A többi csak smafu, átverés!
A hatalmon lévők egyre gátlástalanabbul hozzák hátrányos helyzetbe, a dogozót, veszik el tőle azt, amit apáik, nagyapáik már kiharcoltak.
Olyan büntetési tételeket szavaztak meg a maguk erősítésére, hogy bármikor földönfutóvá tehetnek családokat, nem tetsző egyéniségeket. Évszázadokat zuhantunk vissza, oda, amikor a jog nem bizonyosság és támasz a dolgozónak, hanem praktika a hatalom kezében. (Szombaton a DK kongresszusára érkezők autóit négy közterület-felügyelő csapat kerék bilincselte Budapest ilyenkor gyér forgalmú útján, csak azért, hogy /húszezer Ft-ért/ móresre tanítsa a másként gondolkodókat!)
Öregek biztosnak vélt nyugalmát (otthonok biztonságát) dúlják szét, ifjak felemelkedését (gigászi tandíj tervekkel) teszik köddé, középkorúak kiszámítható megtakarításait (nyugdíjpénztárak) és ezzel későbbi biztonságukat nyúlják le. A hatalom mosolyog, a nép tűr!
Még hatnak az ópiumnak szánt szavak.
Minden álomból van azonban felébredés!
HORVÁTH GYULA
Forrás: http://hgyula.hu/blog.html
