Kitöltött kérdőív helyett küldött csepeli üzenet a fedett uszodát és lakossági konzultációt ígérgető fülkeforradalmi levelező tagozatnak
A csepelujsag.blog.hu szerkesztőség által indított „Ami a Csepeli Hírmondóból kimaradt…” című sorozat legutóbbi számában közölt írás már foglalkozott az önkormányzati nyolc milliós „Csepeli Konzultációval”. Most megkaptam a beharangozott levelet, amelyet március 9-én, maga Németh Szilárd is osztogatott a Csepeli Piacnál. A borítékban egy, a polgármester úr által írt levél, a „Konzultációs kérdőív”, és a „Kapcsolatfelvételi adatlap” található.
Vártam a konzultációt. Velem is konzultál a Kedves Vezető csepeli embere! Hurrá! Többször is elolvastam tehát a három, különálló lapot. Ha egy konzultációra ugyanis nyolc milliót költenek, akkor az ember fia legalább tüzetesen olvassa el a dokumentumokat. Lett is belőle gondom...
Erről azonban később, előbb nézzük a polgármesteri levelet. A megszólítást követő első mondat:
„Csepel Önkormányzatának képviselő-testületével úgy döntöttünk, hogy a legfontosabb közös ügyeinkről teljes körű párbeszédet, vagyis konzultációt indítunk a kerület lakosságával”. Itt kezdődtek gondjaim. Nézzük, sorban:
1) „képviselő-testületével úgy döntöttünk” – írja a polgármester. Kik? A mondatból hiányzik az alany. Ha a levelet aláíró egy személy, Németh Szilárd az „alany”, akkor itt királyi többest használt, ami eléggé félreérthető. Félreérthető, mert azt is jelentheti, hogy mi, I. Szilárd, Csepel koronázatlan Királyi Felsége bár tagja vagyunk a testületnek, de felette állunk. Felvilágosult uralkodó lévén, bevonjunk döntésünkbe a nép választott képviselőit. Lássa az egyszerű nép: kegyes uralkodója számít alattvalóira.
2) „párbeszédet, vagyis konzultációt indítunk”. Elővettem a magyar értelmező kéziszótárt.
A párbeszédet a következőképpen definiálja: „Két személy beszélgetése. Különböző világ-nézetű feleknek közeledést, megegyezést kereső eszmecseréje”. Jelen esetben egyikről sincs szó.
A konzultáció meghatározása: 1. Konzílium. 2. A diákoknak a tanárral szakmai kérdésekről folytatott (csoportos) megbeszélése. 3. Szakmai tanácskérés, ill. –adás. Ez sem fedi egy kérdőíves felmérő levél célját, tartalmát.
Megfelel viszont a Kedves Vezető szociális konzultációs leveleinek. Utánozza is azokat: bekódolja a várt, helyes, természetesen logikus válaszokat. A különbség csak annyi, hogy arra egyenként legalább 800 milliót fordítanak. Csepel megúszta nyolc millióból.
3) „A Csepeli Konzultáció célja, hogy az itt élők maguk döntsenek arról, hogyan költsük el a kerület fejlesztésére elkülönített egymilliárd forintot”. A levél további részéből és a „Konzultációs kérdőív” – kérdésfeltevéseiből, az óhajtott válasz sugalmazásából, egyértelmű számomra – a vezetés már döntött. Szilárd útburkolat és járdafelújítás lesz. Pedig „Fedett Csepeli Uszodát” ígértek, a választások előtt és az alakuló testületi ülésen is, sőt, hogy 2012 végén maga Németh Szilárd is úszni is fog benne. Együtt a csepeliekkel. Tehát az „itt élők maguk döntsenek” szavaknak már semmi értelme. Ezt támasztja alá egyébként Borbély Lénárd alpolgármester, aki a Csepeli Hírmondónak március 9-én, alig pár nappal a levelek kihordásának elkezdése után, elszólta magát. A következőket nyilatkozta: „Az eddig kitöltött kérdőívek és beszélgetések alapján elmondhatom, hogy magasan vezet az útépítésre, járdafelújításra szavazók száma”. Bravó! Akkor miért kellett a március 31-ig tartó konzultáció, miért kellett erre nyolc milliót kiadni? Valamelyik fideszes vállalkozót még meg kellett segíteni? Vagy így kellett elterelni az emberek figyelmét a fedett uszodával kapcsolatos ígéretről? Hogy a kérdőívekre adott válaszok összegzésének nyilvánossá válása után majd mondhassák: maguk a választópolgárok szavaztak az uszoda ellen?
Még egy megjegyzés az idézett mondathoz, illetve az „… elkülönített egymilliárd forintot” részéhez. Az elkülönített helyett tisztességesebb lett volna, ha azt írják, hogy az előző önkormányzati vezetés részérő örökül hagyott, 3,6 milliárd forintból megmaradt „egymilliárd forint” elköltéséhez kérnek tanácsot. Netán csak megerősítést arra, hogy az utak és járdák fejlesztésére fordíthassák a maradékot. Ehhez azonban be kellett volna nyilvánosan is vallani, hogy 2010-ben már hiba volt fedett uszodát ígérni a csepelieknek.
Az előzőekben jelzett „gondom” azonban nem a fentiekből fakad. Amikor, 2012 végén, a testület a konzultációra szavazott, már látható volt sokak számára: a Fidesz frakció megértette, fel kell adni a fedett uszodára vonatkozó ígéretet. Ezzel maga is beismerte: hiba volt fedett uszodát ígérni. Nem azért, mert Szigetszentmiklóson és Pesterzsébeten is működött már egy uszoda, és ilyen környezetben, gazdasági helyzetben, egy biztosan veszteséges létesítményt létrehozni – több mint hiba. Azért nem kellett volna uszodát ígérni, mert már akkor is látható volt: az előző vezetés által elindított gerincút-építés és a szennyvízcsatornázás befejezése utáni egy-két évben, az ún. északi pénz maradványából már rendbe lehet, sőt rendbe kell hozni Csepel úthálózatának döntő részét. Nem lehet ugyanis, hogy tízezrek továbbra is sárban, latyakban közlekedjenek. A frakció ezért – távollétében –, kényszerhelyzetbe hozta Németh Szilárdot. Ekkor gyorsan kitalálta és megszavaztatta a csepeli konzultációnak nevezett pávatáncot.
Mindebből következően nekem nem maradt más, mint leírjam: nem küldöm vissza a kérdőí-vet. Nem szeretem, ha hülyének néznek.
V O X
