A Csepel újság csak kereste és várta, hogy a XXI. kerület mai fideszes városvezetése hol és mikor köszönti, üdvözli Rijekát, Csepel horvátországi testvérvárosát abból az alkalomból, hogy Horvátország július elsején az Európai Unió 28. tagállama lett. De hiába' kerestük, hiába' vártuk a baráti gesztust, sehol sem akadtunk a nyomára. Megtaláltuk viszont Horváth Gyula újabb blogbejegyzését, amely már címével is azokra a szoros kapcsolatokra utal, amelyek két évtizede a két kikötő város  között alakultak ki és erősödtek meg. A szerző azonban nem elégszik meg a figyelem felhívásával. Elemzi a baráti gesztus goromba hiányának  okait és a hozzá kapcsolódó, kézzel fogható, mindenki által jól látható, otromba kőmonstrumba és kertészeti  giccses agyrémbe ültetett fideszes valóságot. A RIJEKAI TESTVÉREK című jegyzetében Horváth Gyula a következőket írja:

2013. július 1-től Horvátország is tagja az Európai uniónak!
Azt hiszem, hogy ez a hír sok magyarnak és sok csepelinek is megdobogtatja a szívét.
Horvátország ugyanis, nem csak szomszéd. Nem csak egy olyan ország, amellyel összefont bennünket a történelem, hanem olyan nép, amelyik sorsa soha nem volt közömbös a magyarság számára. Horvátország, ugyanis nálunk évtizedeken keresztül a szabadság felé vezető utat jelentette. Jelképesen, és sokaknak a valóságban is.
Déli szomszédjainkkal igen szoros kapcsolatot tartanak a magyar emberek. Gyakran választják úti céljuknak, pihenésük központjának, a tenger szabadságának megízlelésére a horvát partokat, öblöket és szigeteket.

Valószínűleg a több évszázados közös történelem és a népek közti sorsközösség okán a munkában, a művészetben igen nagy megértés és egyetértés mutatkozott. A zene és a képzőművészet olyan alkotásokat produkált, amelyek mindkét nép számára értéket jelentenek.

A gyerekek és a pedagógusok is szívesen ismerkedtek egymással. A termelés és a közlekedés egymás számára kölcsönösen hasznos kapcsolatok keresésében is jelentős előrelépésről lehet beszámolni. Nagy örömünkre szolgált, hogy lehetőség nyílott arra, hogy a két nép, hagyományos jó viszonyát, Csepel és Rijeka között testvérvárosi kapcsolatok kiépítésével is megalapozhattuk. Ez a testvérvárosi kapcsolat volt az amelyik a legjobban működött.
Azért, mert olyan néppel, olyan országgal és olyan várossal építettünk barátságot, amelyik hasonló gondokkal küzd és hasonló törekvései és céljai vannak ebben a világban.

Magyarországon is, de Horvátországban is a progresszív erők tisztán látják, hogy a kisnemzetek bezárkózása, az ellehetetlenülést és a felőrlődést jelentené hosszabb távon a globalizált világban. Ezért, mind a két országban a felelősen gondolkodók, abba az irányba fordították országaik szekerének a rúdját, ahol az integráció értékeket megőrző, mégis koncentrált ereje a közös haladást, a hagyományokat megőrző, békés, modern egységes Európát építi.
Ezeknek a gondolatoknak a mentén alakult ki gyümölcsöző együttműködés Rijeka és Csepel között is!
Ennek a barátságnak az adta az erejét, hogy nem elsősorban a politikai, társadalmi vezetés kezdeményezésére, hanem a különböző szinten dolgozó emberek igényeink kielégítésére jöttek létre.

Rendszeresek lettek a tapasztalatszerzési találkozások, pedagógusok, gazdasági vezetők, művészek, egyházi emberek és civil szervezetek között. Különösen gyümölcsöző volt a kapcsolat a Rijekán működő Baross, hagyományőrző civil szervezettel, de más magyar hagyományőrzőkkel is. Mindannyian nyitott kapukat találtak Csepelen és Rijekában egyaránt. A szabadidős és természetvédő egyesületek között most is virágzik az együttműködés, melyet a Csepelről a Horgász Egyesület ápol.

Nem lehet azonban sikerekről beszámolni, az együttműködés utóbbi három évében.
Ez egyértelműen kerületünk mai politikai vezetésének rovására írandó. (A rossz nyelvek szerint azért, mert Rijekából nem várható jelentős szavazó a Fidesznek a közelgő választáson.) Nem lepődnék meg, ha "elfelejtettek" volna gratulálni Rijekai barátainknak abból az alkalomból, hogy ők is EU tagok lettek. Úgy érezhető, hogy a mai csepeli vezetőknek ez nem értékelhető eredmény, ez nem siker.

A nagyobb baj az, hogy nem csak a gratulációról feledkeztek el, hanem arról is, hogy döntéseik meghozatalakor körültekintők legyenek.

Akkor, ugyanis amikor Horvátországnak a legnagyobb szüksége lett volna a testvérvárosi bátorításra és együttműködésre, mert azért küzdött, hogy az európai közösség tagja lehessen, a Fideszes csepeli vezetés otromba módon eltorlaszolta a két nép barátságát a két város (Csepel és Rijeka) együttműködését jelképező Szent Imre téri emlékművet. Azt az emlékművet, melyet Rijeka városa adományozott a csepelieknek, barátsága és tisztelete jegyében.
Ez a műalkotás, - mely egy hajóorrot formáz és a viszontlátás örömét, a világra nyitott népek boldogságát jelképezi- elhanyagolták. Ez az alkotás a törekvő ember vágyát tükrözi a kívülről érkező ismeretek, kultúrák és termékek iránt. És ez az, amit Csepel mai urai a láthatatlanság sötétjébe száműztek úgy, hogy a helyét meg sem változtatták.
Helyén maradt, "csak" elé építettek egy testidegen revíziós emlékművet, meg egy nagy Magyarországot formázó "térképet" növényekből és kövekből. Mindkettő, ezen a helyen, és ebben az időben, ellentétes azzal a modern törekvéssel, amit európai szellemiségnek gondolunk.

Nem összeegyeztethető azzal sem, amit Horvátország az EU-ba csatlakozva képviselt, és a testvérvárosi szerződés magába foglalt. Legfőbb kép ellentétes azzal, amit ez a tradíciójában soknemzetiségű kerület a lelkében hordoz.
Mindezeket megsértette, mindkét települést megvetette, meggondolatlan cselekedeteivel a mai csepeli vezetés azért, mert átgondolatlan szolgalelkűségében olyan értékeket tart elsődlegesnek, amik a főnököknek való megfelelést, a szerviensek megjutalmazását szolgálják, és olyanokat vet meg, szorít háttérbe, amelyek a népek érdekeit, az emberek hosszú távú törekvéseit tükrözik.

A jegyzet forrása: HORVÁTH GYULA BLOGJA