A szégyen:
A magyar labdarúgó-válogatottnak nem volt esélye nemhogy a győzelemre, de a tisztes helytállásra sem Bukarestben. A második percben egy gyermeteg hiba után Románia vezetést szerzett, és többé vissza sem nézett: végül 3-0-ra nyertek a házigazdák.
A korábban sokak által esélyesnek álmodott, ám a pályán feltűnően gyámoltalan magyarok végig alárendelt szerepet játszottak, a támadók nem tudtak igazi gólveszélyt teremteni, míg a kapus Bogdán Ádám több ziccert is hárított, nélküle még súlyosabb lehetett volna a vereség. A mérkőzésen kívül is van okunk a szégyenkezésre.
A gyalázat:
A kiutazott magyar szurkolók Bukarestben délután több ízben is összecsaptak a román rendfenntartókkal.
A legsúlyosabb incidens a történelmi városközpontban történt, ahonnan a számukra kijelölt övezetbe akartak kísérni mintegy négyszáz magyar drukkert, akik azonban ellenálltak. A székekkel és palackokkal dobálózó, egyforma fekete pólóba öltözött férfiak ellen gumibotot és könnygázt vetettek be a rohamrendőrök. A különvonattal érkezett magyar drukkerek közül többen egy kilométernyire a pályaudvartól a vészfék meghúzása után leszálltak, a többiek fáklyákat és füstbombákat gyújtottak.
A hazaiak sem voltak ártatlanok: az MTI tudósítása szerint a vonattal érkezőket a magyarokat gyalázó, „bozgori" (hazátlan) skandálással fogadták az állomáson, amire azok „cigányok" kiabálással és sörösüvegek dobálásával válaszoltak. A csendőrség itt is könnygázt vetett be. Több, alkoholtól kábult magyar drukkert kórházba szállítottak. Egy vendégszurkolót megvertek, miután leszakadt a csoportjától, de ő nem szorult ápolásra. A stadionban a románok végigfütyülték a magyar himnuszt, míg a magyar drukkerek hátat fordítottak a román himnusz alatt.
Ennyi:
Nekünk másfél percig tartott az év mérkőzése. Nincs ebben semmi gúny. Arról nem mi, csöndesebb szurkolók tehetünk, ha a magyar futballban a puszta tények néha kibabrálnak velünk.
Az előzetes fogadkozások ellenére is tudtuk, hiszen tudnunk kellett, hogy rajtunk kívül mindenki a románokat látja esélyesebbnek. (A fogadóirodák is.) Mielőtt még kiderülhetett volna, hogy ténylegesen milyenek az esélyeink, már oda is ajándékoztuk a győzelmet. Így most megint beszélhetünk arról, ami a stadionon kívül történt. Itthon a zárt kapus mérkőzés megakadályozta, hogy hasonló incidensekről, román szurkolók túlkapásairól számolhassunk be. A mieink most bepótolták, amiről román kollégáik akkor lemaradtak.
Még szerencse, hogy a gyors reagálású Külügyminisztérium pénteken órákkal a bukaresti utcai össze tűzések után közleményben kérte a szurkolóktól: „sportszerűen buzdítsák a magyar válogatottat és tartsák be Románia törvényeit". Persze odaát sincs hiány faragatlanságból, mint ahogy azt az „1918"-as zászlócskákkal jelezték azok, akiknek egy meccs egyben történelmi csata is. (Ekkor mondták ki Erdély csatlakozását Romániához.) Pokróc viselkedésért egyikünknek sem kellene a szomszédba menni.
Amikor majd a románok is elbuknak a pótselejtezőn (képességeik szerint ők se passzolnak a világbajnoki elithez), akkor fogjuk csak igazán érezni, menynyire túlhabosítottuk ezt a vérszegény színjátékot. Bármennyire is fáj, sem szurkolni, sem játszani nem tudunk úgy, ahogy az Európában szokás. Ez teszi nálunk nevetségessé a világ egyik legkomolyabb sportját.
Forrás: Népszabadság – nol.hu
