A kerítés nem új magyar találmány. Egyet már sikerült telepíteni: az Magyarország és Európa között húzódik a futballban. A maga módján tökéletesen működik. Áthatolhatatlan. Megkerülhetetlen. A magyar számkivetettek ugyan minden évben megkísérelnek átjutni rajta, de a harmatgyenge próbálkozás hamvába hal.
Az idén Hungária körúti, ferencvárosi, székesfehérvári és debreceni páriák szálltak volna szembe a kitaszítottsággal, ám őrzőik kinevették mindnyájukat. Pedig a silbakok nem a földrész, jó, jó, hanyatló és dekadens, de mégis csak elkényeztetett országaiból, hanem többségükben Európa keleti régióiból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Fehéroroszországból érkeztek. Az MTK, az FTC és a Videoton azonban nem bírt velük.
E klubokat idehaza pénzzel, a kontinens kvalifikációs gyakorló mérkőzésein gólokkal tömik ki.
Miként a Debrecent az egészen más kategóriát képviselő norvég Rosenborg. A sorozatos kieséssel záruló mérkőzések együttes mérlege: két döntetlen, hat vereség, 5-14-es gólkülönbség. A Vojvodina és a Zseljeznicsar nem csupán a sorsnak hálás, amiért magyar csapattal hozta össze, hanem azért is, mert hivatkozhat az egyhamar kiselejtezett ellenfelekre.
A „Zseljónál” már most mondogathatják, hogy „láttátok, milyen fényűző stadionban játszhat ez a dilettáns FTC? Akkor nekünk, akik még gólt sem kaptunk a budapesti műkedvelőktől, miért nincs ilyen?” A Vojvodinánál szintén kezdhetnek hivatkozni arra: a Hungária körúton is készül a luxus sporttelep, miközben a futballtudás tekintetében szívszorító a szegénység...
A BATE Boriszovnál csak azért nem vethetnek fel ilyesmit, mert ott nemrégiben épült új stadion, igaz, csupán 13 ezres, mivel a fehérorosz szamarak nem mertek nagyot álmodni úgy, mint Debrecenben vagy a Ferencvárosban. (Más kérdés, hogy a Nagyerdőben a négyezret sem éri el, az Üllői úton pedig épphogy meghaladja a nyolcezret az egy aránt 20 ezer körüli befogadóképességű aréna átlagos látogatottsága.)
Trondheimről ebből a szempontból nem érdemes beszélni, a 21 ezres kapacitású Lerkendal stadiont volt miért felújítani 2002-ben. A Rosenborg 1995 és 2002 között rendszeresen a Bajnokok Ligájában (vigyázat: nem annak üdülőszezoni prológjában!) szerepelt, s bár az utóbbi években már annak is örült, ha az Európa Liga csoportkörébe került, azért a földrész joggal jegyzett együttesei között maradt. Nem tudom, felfigyeltek-e rá: a norvégok akkoriban vágtak bele sporttelepük rekonstruálásába, amikor felzárkóztak az élvonal közelébe. Ezzel szemben nálunk úgy is épülnek az udvarházak, hogy sem egyéb ambíció, sem eredmény...
Cifra paloták, cifra nyomorúság. A kerítéssel együtt. Ahogyan milliárdok röpködnek stadionokra, úgy a futball-Európától elválasztó határzárra is van drót bőven. Pengéből sincs hiány. Csak a pályára nem jut egy sem.
HEGYI IVÁN
Népszabadság
