Mivel Orbán Viktor miniszterelnök hasonlókat nyilatkozott az elmúlt hetekben, Németh Szilárd teljes lelki nyugalommal szólíthatja fegyverbe ifjainkat, sőt, élesztheti fel a magyar haditengerészetet. 

Magyarország tehát gigantikus háborúra készül.

Mondom az első problémát ezzel kapcsolatban. Ha hazai gyártósorokon pazar robbanófejek készülnekmajd, és

százmilliárdokat költünk fegyverkezésre és megsokszorozzuk a hadsereg létszámát és mindennek eredményeképp kemény arcú, lánglelkű férfiak tízezreit masíroztatjuk a dicső győzelem felé, már csak egyvalami fog hiányozni.

Az ellenség.

Ugyanis – szemben minden egyéb híreszteléssel – pillanatnyilag egyetlen ország sem készül lerohanni hazánkat. Nincs olyan állam, sem katonai szerveződés, amelynek rövid-, közép- vagy hosszútávú érdeke volna egy Magyarországgal szembeni fegyveres konfliktus.

Si vis pacem, para bellum – ha békét akarsz, készülj háborúra, tartja az ősi mondás. Igen, de a hadra készülődéshez mégiscsak kéne valami ellenségféleség. Na, ezt persze meg is nevezte a kormány: az ellenség, akivel hadban állunk, a muzulmán kultúra, amely alapjaiban fenyegeti a mi úgynevezett keresztény kultúránkat és a bevándorlók képében érkezik.

Ami úgy hülyeség, ahogy van, már ha a tavaly beadott 300, azaz háromszáz darab menedékkérelmet nem tekintjük életveszélyes fenyegetésnek. De ez (szokjuk meg) teljesen mindegy.

Orbán még azt is képes volt kimondani a szájával, hogy a hadsereg azért kell, mert

három éve déli határainkat migránsok tízezrei ostromolták.

Megjegyzem, nem csupán amiatt vagyok szomorú, hogy pont a fegyverek elől menekülő, minden vagyonukat batyuban cipelő civilek – köztük nők és  gyerekek –  felelnek meg a kormány retorikájában a hódító hadsereg képének. Amiatt vagyok szomorú, hogy magyar honfitársaim milliói hiszik és vallják ezt az aljas hazugságot.

Mindez azonban, és itt jön a csavar, nem jelenti azt, hogy ne kéne csakugyan növelnünk a hadsereg fejlesztésére szánt kiadásokat. (Lehet, hogy a nyájas olvasó hisz a fegyverek nélküli világban, a nyájas  szerző azonban nem hisz; az úgynevezett világbéke transzcendens fogalom, a történelem során soha nem érjük el, egyszerűen azért nem, mert az emberi természet olyan, amilyen.) Sajnos, tényleg kell fegyver és hadsereg, és mivel tagjai vagyunk a NATO nevű euroatlanti katonai szervezetnek, e tagság ró a magyar költségvetésre is kötelezettségeket.

És hát kétségtelen, hogy alaposan el vagyunk maradva: a teljes GDP 2 százaléka lenne a normál védelmi pénz, ehelyett 1 százalék alatt vagyunk.

Tehát nem az a baj, hogy a kormány költ a katonaságra, hanem az a baj, hogy ezt valami dermesztően ostoba, nevezzük így, diplomáciai stratégia jegyében teszi. Meglátásunk és véleményünk szerint Orbán Viktor és hű árnyéka, Németh Szilárd ugyanis azt sugallja,  hogy

Magyarország nem a NATO keretében kívánja megvédeni magát, sőt, nem is az Európai Unió keretében, hanem amúgy fickósan, kurucosan, egymaga.

Ebből sokan arra következtetnek, hogy Orbán bedilizett az egész vezérkarával együtt, és a stramm tekintélyuralmi rendnek, amit vezénylő tábornokként megvalósítani igyekszik, már annyira része az egyenruha, a fegyver, a díszszemle, a csizmadübögés meg a szervezett erőszak mindenféle demonstrációja, hogy mindez a mániájává lett.

Balavány György (24.hu)