Olvasó munkás Csepelen. Szobrot készítettek róla, talpazatra ültették, de a mélybe taszították. A gyári munkás presztizse alig előzi meg az utcai prostiét, a művészek szinte semmit sem érnek. Ezt írja a Népszava és az Index annak apropóján, hogy presztízs-, hatalom- és pénzrangsort készített a KSH. Mint látható: elképesztő, hogy melyik szakmáról mit gondolnak az emberek.

Több mint negyvenezer embert kérdezett meg a statisztikai hivatal, mi a véleményük a különféle foglalkozásokról, írja az index.hu. Az átlagolt presztízst az alapján számolták, hogy: mennyit lehet keresni; mekkora hatalom, befolyás jár vele; mennyit kell tanulni érte; mennyire hasznos a társadalom számára; az adott foglalkozás mennyire vonzó vagy divatos.

A mind az öt szempontot átlagoló, általános lista élén a

diplomás egészségügyi dolgozók (lásd: a csúcson a kórházigazgató) és a felsőoktatási alkalmazottak vannak. A listából kiderül, hogy az emberek a magas képesítést igénylő, a nagy felelősséggel járó, valamint az oktatással, államigazgatással kapcsolatos munkákat tartják magas presztízsűnek. A lista aljára kerültek a szexmunkások, a kábítószer-kereskedők, az utcaseprők, segédmunkások, konyhai kisegítők.

Rosszul teljesítettek a szakképesítést nem igénylő, segéd- vagy betanított munkás jellegű feladatok is.

Az emberek sokkal jobban egyetértenek egyébként abban, hogy mik az alacsony presztízsű munkák, mint a listát vezető foglalkozásokban, függetlenül attól, hogy melyik szempontrendszert vesszük figyelembe.

Ami a presztízst illeti, a kórházigazgató az örök toplistás, érthető okokból ez sem az idővel, sem a különböző társadalmi rétegek között nem változik, ahogy alapból igaz ez általában is az egészségügyi munkákra. Az első ötvenbe szinte csak olyan szakmák kerültek, amikhez felsőoktatási végzettség kell, ez alól csak az olyan választott tisztségek kivételek, mint például a polgármester.

A papok és a rendőrök megbecsülése hasonló - gyenge közepes. De még mindig jobb, mint az íróké, költőké, vagy éppen a buszsofőröké. Igazi presztízspáriának számítanak a gyári munkások, az övéknél talán csak a drogdílerek és az örömlányok elismertsége szerényebb.

Forrás: Index és Népszava