Az illiberális rendszerben a jog nem állhat az állam felett. Ennek tudható be, hogy Orbán jogintézményeket hoz létre, felszámol, átalakít, összevon. Ahogy éppen pillanatnyi kedve tartja. Döbbenetes, hogy meddig elmehet a kormányfő büntetlenül és következmények nélkül.

Az állami szervek – mint ahogy az elnevezésükből is következik – az állam szervei. És nem a kormányéi. Már csak ezért is nyilvánvaló, hogy ezen szervekről törvényben kell(ene) rendelkezni. Mit nekem jog, pláne alkotmányjog – mondja azonban Orbán. Őfelette senki és semmi nem áll. Vele szemben kontroll nem létezhet. Nincs is. Ezért is tehette és teheti meg, hogy

országos hatáskörű, állami szervekről rendelkezik kormányrendeletben: Ilyen pl. a Magyar Államkincstár, az Oktatási Hivatal. Vagy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, amely nemrégen olvadt bele az Államkincstárba. Egyik országos szerv a másikba. Kormányzati intézkedés folytán.

Vagy éppen a TEK, amelyet nem egyszerűen törvényben, de kétharmados törvényben kellett volna létrehozni, és a működéséről rendelkezni. Főleg azért, mert a TEK, már csak a ténykedéséből kifolyólag is az állam erőszakszervezeteinek a körébe tartozik. A terrorelhárítás állami monopólium és nem kormányzati. És mint ilyennek – alkotmányos keretek között – nem elég a törvényi szintű szabályozás, hanem konszenzus alapján és csak kétharmados felhatalmazással lehetne ilyen jogintézményt létrehozni. (Igaz, amikor ezt kitalálták, akkor azzal nem számoltak, hogy a konszenzus alapját képező kétharmados felhatalmazást lényegében egy politikai csoport fogja kiadni.)

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 100.§.(1) bekezdésének h. pontja adott felhatalmazást a TEK létrehozásáról szóló kormányrendelet megalkotására, miközben ezt az Alkotmány alapján csak kétharmados törvénnyel lehetett volna megtenni. Ez a felhatalmazás 2011. január elsején lépett hatályba. Ennek ellenére ez alapján a TEK létrehozásáról szóló kormányrendelet már 2010. december 22-én megalkotásra került. Vagyis a kormányrendelet létrehozásakor a felhatalmazó norma még nem volt joghatályos. De ez sem jelentett akadályt.

Mint ahogy az sem, hogy a kormányhivatalokat és a járási hivatalokat is kormányrendeleti szinten szabályozták, holott ezekről is csak kétharmados törvényben lehetne rendelkezni. Különösen azért is, mert a kormányhivatalok az önkormányzatok felett törvényességi felügyeletet is gyakorolnak, ezt pedig csak törvényi felhatalmazás alapján tehetnék meg.

De mindezeket – és még folytathatnánk a sort – csak kormányrendeletben  szabályozták, annak ellenére, hogy az ilyen intézményekről kizárólag törvényben lehetne rendelkezni. Nemcsak azért, mert alkotmányos keretek között a törvényi szintű szabályozás a garancia, de azért is, mert az állami szervek nem a kormány alá, nem a kormány hatáskörébe tartoznak. Az állami szerveknek – jogállami keretek között – kontrollt kell(ene) gyakorolniuk az államhatalom felett, beleértve a kormányt is. Ehelyett ezek mindegyike kiszolgálja a kormányt. Persze, nem is tehetnek másképp, hiszen függésben vannak Orbán Viktortól. Miközben az Országgyűlés felé tartoznának beszámolással, a kormánynak rájuk nézvést semmilyen rendelkezési joga nem lehetne.

De megfordult a világ. Orbán Viktor egyre jobban, szinte már teljesen átveszi az Országgyűlés törvényalkotási jogkörét. Alkotmányos keretek között a kormány azt hajtja végre, amire az Országgyűléstől kap felhatalmazást: mára ez már egyáltalán nem így van. A kormány kiadja a megrendelést az Országgyűlésnek (azon egyre kevesebb terület kapcsán, ami még törvényalkotási hatáskör), majd az Országgyűlés teljesíti azt.

Mint annak idején a királyi TV-ben: Önök kérték, mi teljesítjük. Az Országgyűlés pedig teljesen kiszolgálja Orbán Viktor mániáit. Miközben pont fordítva, a kormány tartozna elszámolási kötelezettséggel az Országgyűlés felé.

Ferincz Jenő (Népszava)