Eszi? Nem eszi? Nem kap mást? Amit a kormányunk a járványügyi köztájékoztatással művel, az nem egyszerűen botrányos, hanem konzekvensen hibás, pedig a magyar állam (azaz te meg én: az adófizető) GDP-arányosan nagyjából az európai átlag háromszorosát költi erre a területre.

Tényleg kínos már, hogy nekünk kell úgy tennünk, mintha adattudósok lennénk – ennél már csak az kínosabb, ha az egész kommunikációs igyekezet arra irányul, hogy  elhitessék, jól csinálják, amit csinálnak. 

Tény, hogy a sajtó hetek óta sürgette a területi és életkori bontású járványadatok közreadását, ugyanakkor senki sem kérte a valóban érzékeny betegadatok, az egy-egy konkrét személy beazonosítását lehetővé tevő információk közzétételét.

Amit a sajtó és a média kért, arra azért van szükség, hogy a lakosságnak visszajelzése legyen  a valós kockázatokról.

A címlap fotónkon is látható, a csütörtöki hivatalos, kormányzati tájékoztatásból közölt megyei bontású járványtérkép erre a célra nem használható, hiszen

például a budapesti fertőzésszám csak annak ismeretében lenne értelmezhető, hogy itt él a lakosság ötöde, itt van a legtöbb járványkórházi férőhely, és minden bizonnyal itt végezték a legtöbb tesztet (ezt is jó lenne tudni). Ami viszont segítene: a fertőzések száma településenként, a nem és az életkor megadásával és a pozitív teszt időpontjával, a halottak száma (az összes, aki koronavírus-fertőzött volt és elhunyt), valamint az elvégzett tesztek száma, lehetőleg szintén településenként.

Ez az egyetlen adatközlési mód, ami lehetővé teszi, hogy az állampolgárok és az önkormányzatok megalapozott döntéseket hozzanak, illetve kontrollálni tudják, hogy amit a kormány tesz, az megfelelő-e. Bármi más csak porhintés, és  emberéleteket veszélyeztet.

Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)